Hazánkban az emberek döntő többsége híres szeretne lenni. Ez alól némileg kivételt képeznek azok az elmekórtani esetek, akik gőzmozdonyok, esetleg rakéták, stb.… akarnak lenni, és életük jó részét leszedáltan töltik valamelyik elmegyógyintézetben (már ami még megmaradt), egy ágyhoz kötözve. A többiek körében az éneklés és a foci a favorit. A tehetség hiánya nem akadály, valaki majd úgyis felfedez.

  Persze a foci sokat változott az idők során. Régen még nekünk volt aranycsapatunk, mostanra meg csak nekünk nincs. Ha nagyon elszarják a kedvem, mindig megnézek egy magyar válogatott meccset, és máris sírok a röhögéstől. Illetve, az egyik felem sír, mert ezeknél még egy alkesz is jobban aláz fociban, másik felem meg megszakad a röhögéstől, hogy hogyan játszhatnak ennyire szarul. Azért a szabályokban is vannak változások bőven. Lassan oda jutunk, hogy minden játékosra jut egy külön bíró, mert ez még mindig olcsóbb, mint egy „videóbíró” rendszer kiépítése. Abban még reménykedhetünk, hogy a foci szabályai közé bedobják az esélykiegyenlítés elvét, mely szerint a gólt szerző csapat kap egy kör töményet. Ezen a poszton jó beszállítók lehetnék, mert ha a gól utáni feles pálinka lenne, akkor egyrészt fellendülne a szesz-exportunk, másrészt az első 5-6 bekapott gól után az ellenfél már annyira tajtrészeg lenne, hogy már csak hányni járna beléjük a lélek. Ekkor nem lenne más dolgunk, mint hazánk szeszen edzett fiait bevetni, és máris világbajnokok lennék. Bár az utánpótlás-nevelés már felvet néhány fontos kérdést, például, hogy mihez kezdjünk a sok alkoholista tizenévessel? No meg, hogy milyen összefüggés van az alkohol és az egyes májbetegségek között, már ha egyáltalán vannak összefüggések. Valamint, hogyan tarthatunk fent elégséges mozgáskoordinációt erősen ittas állapotban.

  Viszont, ha a realistás talaján maradunk, akkor megnézhetjük, hogy mivé lesznek focistáink, amikor már megunják a labda kergetését. A bőrbogyóval mindig csak a baj van, mert pattog, és ez teljesen összezavarja szegény szerencsétlen futballistáinkat. Ezért 30 körül vissza is vonulnak, és különböző szakmákba kezdenek. Van, akiből edző lesz. Ebben a kategóriában Magyarországon két altípus van, az egyik a mindenhez hülye, tehetségtelen, a másodiknak van némi fogalma, mi is az a futball, és még emlékszik, hogyan is kellene játszani. Természetesen nem marad mindenki a kaptafánál, és ki jobban, ki kevésbé, de eltávolodik ettől a műfajtól. Aki tud beszélni, értem ez alatt azt, hogy kettőnél több értelmes, összefüggő mondatot ki tud nyögni és ne adj isten, tud „külföldiül” is, abból szakkommentátor lesz. Aki nem tud beszélni, abból politikus. Ez utóbbi szakmában nagy karrier lehetőség van, mert, mint azt Balassa Péter (a Haladás egykori játékosa) példája is mutatja, bárkiből lehet Szombathely polgármester jelöltje. Természetesen ehhez a Jobbikot kell támogatni nem kevés pénzzel, de járható út ez is. Szóval Balassa nem volt túlzottan jó játékos, végzettségét tekintve húsipari szakmunkás, de polgármesternek jó lesz. Majd az lesz ebben a városban magyarabb a magyarnál, aki erkélyen disznót vág. Bár errefelé az emberek büszkék a város ezeréves múltjára; a Savaria Történelmi Karnevál minden éven nagy sikerrel fut, jobban mondva teszi meg a körmenetet. Az viszont holtbiztos, ha megszavazzák, akkor a Savaria mozi felújításán soha többet nem lesznek feketemunkások: „Mert az olyan magyartalan, és a feketék maradjanak csak Afrikában!”  Mert hát focista körökben trendi újfasisztának lenni, hát még a szurkolók körében mennyire hódít ez a módi. Megannyi történelemóra, mindhiába, a sok szefós nem képes megérteni, hogy a rasszizmus nem megoldás, és a kereszténységre vergődni nagyon nagy primitívség. Még a honi fasiszták szentírásában, az István, a király rockoperában is benne van a lényeg, amit Koppány vezér mond: „Pogánynak tartanak, mert nem tűröm a papok hatalmát!” Ez mindent elárul, és erre nem az a megoldás, amit a Jobbiktól már láthattunk, hogy keresztény templomból sámándobszóra vonulunk ki. Az egyszerűség hódít, így ez nem számít semmit, mert amikor szar magyar bajnoki meccset néznek az emberek, akkor valamivel el kell ütni az időt. Ilyenkor követik a hagyományokat, és elkezdik az ellenfél táborának és játékosainak valamint a sporiknak a felmenőit szidni, és fel sem tűnik nekik, hogy a saját csapatukban 3 fekete, 4 szerb, egy brazil és 3 magyar játszik, ez utóbbiból kettő felvidéki egy pedig Romániából honosított.

  Nem lenne teljes a kép, ha nem beszélnénk azokról a focistákról, akik menedzsernek álltak, és a tehetségtelen cimboráikat próbálják rásózni külföldi klubokra. Mert, jó a foci, sok pénzt lehet szakítani, de a határokon túl egy kispadon ücsörgő játékos többet keres azoknál, akik itthon a meccsek 90-95%-án játszanak. Szóval megéri külföldre menni, még az olyan szipus barmoknak is, mint a Gera Zoli. Az ember, aki az új magyar válogatott motorját jelenti. A réginek is vezére volt, mégse jutottunk sehova. Ilyen alapon teljesen érthetetlen, hogy mit akarnak ezzel a szerencsétlen hülyével, de biztosra veszem, hogy később még a Fideszben viszont látjuk, talán addigra leszokik a hígítóról. Nincs tisztelet ez irányban, mert a szipuzás a drogozás legalja, és ezt még a többi drogos is lenézi. Gerát semmiképpen se állítanám példaképként a fiatalság elé, mert a nejlonzacskóba lélegzésről egy pap retkes farkára átszokni, majd Orbán seggét kinyalni, szóval ez egy húzós történet, és egyben nem nagy karrier. Ahogy a művelt francia mondja: „Don’t try this at home!” Vagyis gyerekek, ilyet nem csinálunk, soha a büdös életben. Templom, hígító külön-külön is veszélyes, hát még egyszerre. Szóval, ha mise után nem akartok meztelenül, gyanús papok mellett ébredni, akkor nem próbáljátok ki sem külön-külön, együtt meg pláne nem, mert a végén úgy jártok, mint a Gera Zoli.

  Azért akadnak példa értékű magyar focisták. Bármennyire is szeretnék elhitetni velünk, hogy Puskás Ferenc legenda lenne, ez nem igaz. Az aranycsapat sikerei nem egyetlen ember érdeme, hanem az egész csapaté, és Puskás nem lőtt volna annyi gólt, ha a bal szélen nem egy olyan zseni játszott volna, mint a Czibor Zoltán, aki mindig tökéletesen tálalt Öcsi bácsi elé. A mostani magyar játékosok, akik a válogatottat alkotják, hát korántsem tudják azt, amit a külföldi csapatuknál. Szóval, ha van pénz, akkor tudnak valamennyire focizni, ha meg válogatott meccs van, akkor minél előbb szabadulnak a labdától, és nem számít, ha ellenfelet talál, csak ott ne legyen, ahol ők éppen sétálnak, mert milyen zavaró már az a kerek valami, meg veszélyes is. Képzeld el: ott sétálsz a gyepen, jó a levegő, kivilágítják a mezőt, nehogy kutyaszarba lépj, erre jön a labda, te meg pofára esel benne, ráadásul mindezt kurva sok ember szeme láttára. Hát persze, hogy elrúgod, olyan messze, amilyen messze csak lehet, mert elhiszed, hogy a magyar címerrel a szíved fölött máris király vagy. Az igazi példaképek nem a rivaldafényben élik a mindennapjaikat, már aki még él ugyebár. Szóval, ha már focista példaképet akar valaki, akkor Illés Béla. Az Illés Akadémia Magyarország legjobb futballiskolája, és a Szombathelyi Haladás résztulajdonosa is az MTK egykori kiválósága. Talán Illés Béla volt a 90-es években az egyik olyan játékos, aki ugyanazt hozta válogatott meccseken, mint klubjában.

  Összegezve ezt a rövid kis eszmefuttatást, a focistáink többsége nem az eszéről híres. Vannak köztük kétes alakok, és vannak olyanok, akik valóban értéket képviselnek. Puskás Ferenc nevét meg csak akkor említsük meg, ha a többieket is felsoroljuk utána: Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor és nem utolsó sorban Czibor Zoltán. Meg kell találni az egyensúlyt a múlt és a reformok között. Nem az a megoldás, hogy kesergünk a múlt romjain, és végül még a romokat is ellopják alólunk, hanem újat kell építeni. Nem ártana átgondolni az állami ünnepnapokat sem, mert nem járja, hogy egy népirtónak jut ünnep az aradi 13-nak meg csak emléknap. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Orbán Viktor szülinapja is legyen piros betűs ünnep. (A halálának napja ellenben lehetne nemzeti ünnep.)

  Gombamód szaporodnak a gasztroblogok. Vannak olyanok, akik próbálnak kreatívak lenni, és összevariálnak mindent-mindennel, és nem számít, ha a végeredmény moslék, de legalább egyedi, és ez már valami. Természetesen kell hozzá gyomor, na meg nem kevés bátorság, hogy az ember az otthonában is ki merje próbálni ezeket a recepteket.

  Mert lássuk be, ha főzni kezdünk, nem a laptop tesszük a tűzhely mellé, hanem a szakácskönyvet, vagy a kinyomtatott receptet, de hát ez is ízlés dolga, mert van, aki az akkusavra esküszik. Azért a spagetti tésztát ne valami műanyag edényben próbáljuk meg kifőzni. Itt jön a képbe a molekuláris gasztronómia, és ilyen receptekkel nem nagyon foglalkoznak a gasztroblogok, igaz ezen ételek előállítása olyan hozzávalókat igényelnek, amelyeket a sarki közértben kicsit nehézkes beszerezni. Mert amikor egy recept azzal kezdődik, hogy: „Végy két lombikot meg egy Petri csészét, 5 liter folyékony nitrogént, két evőkanál dúsított uránt…”, akkor beláthatjuk, kihívások sorával állunk szemben, de ettől csak még érdekesebb lesz a gasztronómia ezen ága. Bár úgy értesültem, hogy ez a szakág nyugaton már a végnapjait éli, és hazánkban igazából el sem kezdődött a molekuláris gasztronómia korszaka, pedig ezt is magyarok találták ki. Az alap a paksi halászlé volt, aminek elfogyasztása után, sugárzik az arcunk, az erőműtől!

  Azonban térjünk vissza a gasztroblogokhoz, hiszen ez volna a fő téma. Mint mindenhol, itt is vannak jó oldalak, ahol tényleg hasznos receptek vannak, ehető ételekkel, és olyan megfogalmazásban, hogy a laikusok számára is könnyen reprodukálható lesz az életköltemény. Akadnak viszont olyanok, akik csak szolgaian másolják a különböző szakácskönyveket és ettől remélik a megváltást. Természetesen nem mindenki születik Benke Laci bácsinak, és az általa képviselt „pörzsanyag” sem arathat osztatlan sikert, mert nem feltétlenül az a nyerő, amiben valami már odakozmált. A Kovács Lázár nevével fémjelzett vonal sem az igazi, hiszen ott meg a „részegedj le bokáig, csinálj egy zabigyereket, és végül egyszerűen csak kezdj el főzni” mentalitás veri ki a biztosítékot. A magyar szakácsok harmadik generációját Sthal Judit jelenti, a „mássz könyékig a félkész kajába, nyáladdz bele bőven, és adjunk hozzá titkos hozzávalókat, hogy finomabb legyen”. A negyedik típus, az átlagember, aki el tud készíteni pár ételt, és végül jönnek azok a mesterszakácsok, akik tudnak is valamit.

  Az emberek jó része bármilyen mocskot képes megzabálni, elég, ha a hazánkban olyan közkedvelt pacalra gondolunk. Amikor bocika gyomra a miénkben kavar, hát nem tudom, számomra nem ez jelenti a gasztronómia csúcsát, de a másik véglet, mely szerint főzzük meg a Mengyelejev féle periódusos rendszert sem nyerő. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy a sütés-főzés során kémiai reakciók tömkelege megy végbe, és ez adja ki a végeredményt, de a PVC-re és bakelitre emlékeztető ételek ettől még nem lesznek jók. Mint ahogy nem lesznek nyerők azok gasztroblogok sem, amelyek nem képesek valami újat tálalni az emberek elé. Mert nem azért keressük ezeket, hogy olyan étel elkészítésének nézzünk utána, amit biztosan és jól el tudunk készíteni, hanem az újdonságok érdekelnek bennünk. Amikor már meguntuk az étrendünk egy részét – mert vannak az örök klasszikusok, amiből bármikor, bármekkora mennyiséget képesek vagyunk megenni (pl.: palacsinta, pizza) –, akkor keresünk valami izgalmasat. A magyar konyha világviszonylatban is jónak számít, de vannak azok a mediterrán és keleti ízek, amelyeket legalább egyszer az életben ki szeretnénk próbálni, de nem biztos, hogy éttermekben elérhetőek számunkra. A betűtésztás paradicsomleves hiába jelent hatalmas kulináris élvezetet, azért néha kell a változatosság, mert az gyönyörködtet. Ez olyan, mint hogy vannak olyan férfiak, akik nem képesek egy nő mellett megmaradni, mert szerelmesek minden csajba, de nemes egyszerűséggel nevezhetjük őket monogámiában retardáltnak, vagy párkapcsolati kihívásokkal küzdőknek is. Tehát kell lennie egy középútnak, ami eltér a megszokott ízektől, de mégsem kerül abba a kategóriába, amikor a recept végén a következő szerepel: „Ezzel elkészült az étel, és most öntsük ki a WC-be, és öblítsük le!”.

  Ezzel most legyen is vége. Mennem kell zsűrizni a Goldenblog verseny legjobb 50 komplex blogját. Akik ebben a kategóriában érdekeltek, és nyerni szeretnének, azok utalhatják a megvesztegetési összegeket a következő bankszámla számra: 11773470-00335120. A megjegyzés mezőben ne felejtsétek el feltüntetni a blogotok nevét! Augusztus 30-ig még van idő. Természetesen mindennemű anyagi juttatást szívesen fogadok.

  A keresztény-konzervatív hiedelmek szerint, minden út Rómába vezet, még az a bizonyos sárga köves is, amin Dorothy és a többi gyépés sétafikált, hogy Ózt megleljék. A magyar utak gyakran az isten háta mögé vezetnek, tele vannak kátyúkkal és van, hogy beszakad egy-egy sáv, de ettől lesz az egész nemzeti, és hungarikum. De ott van az az út, amely Mazar-e Sharif-ból Pol-e Khomri felé vezet.

  Amikor valaki katonának jelentkezik, benne van a pakliban, hogy meghal. Ez egy ilyen hivatás. De amikor Magyarország hivatalosan nem áll harcban senkivel, akkor elfogadhatatlan egy katona halála. Az afganisztáni kontingensnek nem a mostani az első vesztesége, és talán el kellene gondolkodni a kivonuláson, és hazahozni a katonáinkat. Természetesen a politika dönt, és ebben a tekintetben a Fidesz-kormány nagyon egy követ fúj a szocialistákkal, hiszen ahogy azt megtudhattuk, maradunk Afganisztánban.

  Az arab országoknak van egyfajta bája. A keleti kultúra elbűvöl és magával ragad, elég, ha csak az Ezeregyéjszaka meséire gondolunk. De a mi keleti történetünk kicsit szomorúbb, és még a Dzsinnt sem hívhatjuk segítségül, mert a palackot a magyar ipar látta el csavarós kupakkal. Ez azonban nem indok a maradásra. Ha őszinték akarunk lenni, akkor a kivonulás az egyetlen járható út. Semmi dolgunk Afganisztánban. Ez a képlet ennyire egyszerű. Se több se kevesebb. Illetve hát több, mert megkenték a politikusainkat, hozzájuk vágtak egy-két vastagabb pénzes borítékot, aztán most újjáépítünk egy olyan helyen, ahol minden napra legalább egy robbantás jut és folyamatosak a harcok.

  A közel-keleti béke képe már régóta lebeg a nyugati hatalmak álmaiban, de ez egy tévképzet. Az egész azzal kezdődött, hogy az összes keresztény köcsög, aki valaha kisebb-nagyobb hatalomhoz jutott, az elment háborúzgatni a „Szent Földre”, vagyis keletre. Elég, ha a Keresztes-, Öbölháború, vagy a terrorizmus elleni harcra gondolunk. De akárhogy is nevezzük ezeket, nem csak az volt a céljuk, hogy még több keresztény idióta legyen, hanem főleg az, hogy a Kelet mesés gazdagságát megszerezzék, ami nem csak mese. A keresztények rabolni jártak keletre, náluk ez volt a fétisek csúcsa, és ez isteni áldással kombinálva, akkoriban aligha lehetett tisztább okot találni arra, hogy megtámadjanak valakit. Később az Irak elleni harcok a fekete aranyért, vagyis az olajért mentek, ami a mai gépesített világban az egyik legnagyobb kincs, pedig az emberiség elérte azt a technológiai fejlettségi szintet, ahol az olajat ki lehetne válltani környezetbarát megoldásokkal. A terror elleni harc is átverés, Amerika időről-időre beleesik ebbe a „mindenhol rendet rakunk” Sam bácsis szerepbe, aminek egyetlen oka az, hogy a hadiiparukból élnek. A hadiipar akkor jövedelmező, ha minél többet lőnek, és lehetőleg eredménytelenül, mert annál több lőszert és fegyvert lehet gyártani. Amerikára amúgy is jellemző, ha valahol befejezik a harcokat, akkor a hadianyagot ott hagyják, mert többe kerülne a használt fegyverek hazaszállítása, mint újakat gyártatni.

  De térjünk vissza Magyarországra. Hende Csaba az augusztus 20-i tisztavatáson arról beszélt, hogy újjáépítik a honvédséget, és létrehoznak egy független hadsereget. Azon a Magyarországon, ahol már az isten is fideszes, ott nagyon nehéz ennél nagyobb baromságot mondani. A létező össze állami pozíciót fideszes pártaktivisták kapták meg. Rendőrség, PSZÁF, APEH ez az új Nemzeti Hírközlési micsoda, ami az ORTT helyett van, és természetesen a hadsereg irányítását is „A PÁRTHOZ” lojális emberek kapták. Pont, mint az annyit szidott átkos kommunizmusban. A különbség csupán annyi, hogy Orbánék nem félnek egy kis istent keverni a politikában, amihez a komcsiknak nem fűlött a foga.

  A világ, ahol élünk már annyira „kitágult”, a neten szinte minden fenn van, és már barátkozhatunk a világ minden pontjával, csak néhány klikkelés kell és kész. Szóval ebben a világban már nincs helye az olyan kérdéseknek, hogy kinek mi a vallása. Mert, van aki a keresztény istenben, Éliben hisz, van aki az ufókban, van aki a rasztafarizmust követi, vannak buddhisták, és megint másoknak Allah jön be. A másik dolog, ami szintén lényegtelen lett, az a bőrszín. Teljesen mindegy, hogy fehér, fekete, sárga, mulatt stb.…, mindenki ugyanolyan ember, mint a többi. Ezt a mindenki egyenlő dolgot már csak a hatalom igyekszik rombolni azzal, hogy magukat mégegyenlőbbekké teszik, hogy a hatalmukat megtarthassák, pedig a népeket – egyes csoportokat kivéve – nem érdeklik ezek a dolgok. Adott esetben egy tájföldi ugyanolyan jó barát tud lenni, mint egy kínai vagy egy magyar.

  A lényeg az, hogy ugyanúgy vérzünk, ugyanúgy vannak érzéseink, és ugyanúgy folyik el a vizünk is. Az, hogy ez a bolygó jobb hely legyen, nem kell sok minden, csak egy kis kíváncsiság, nyitottság az ismeretlen felé. Persze, amíg vannak olyan emberek, akik görcsösen ragaszkodnak hatalmukhoz, és ölni is képesek érte, addig ez az egész nem ér semmit.

"A művészet nem az, hogy tudunk-e rendezni egy ünnepet, hanem, hogy találunk-e olyanokat, akik örülnek neki." /Friedrich Nietzsche/

  Szóval arról van szó, hogy a többség akaratával szemben mégis lesz augusztus 20-i tűzijáték meg minden, ahelyett, hogy az erre elköltött milliókat inkább az árvíz- és viharkárosultaknak adták volna. Mert az ingyen tűzijáték is sok költséggel jár, pláne, hogy ezt egy jó fideszes aktivista rendezi. A nagy nemzeti összefogás ilyenkor hol marad? Mert persze, ünnepnap ez, piros betűs, de nehéz időkben mindenki megérti, hogyha elmarad az ilyenkor szokásos parádé. Lehetett volna csendben is ünnepelni...

  Van egyfajta elutasító magatartás az elmebetegekkel szemben. Igazából a különböző elmebajokat sokan nem tartják betegségnek, csak egyfajta kifogást látnak bennük. Pedig a jelenség globális, és komoly probléma. Sok minden előidézheti az őrületet, de akadnak olyan szituációk, amikor egy konkrét vélemény miatt, a „gondolkodót” kikiáltják bolondnak, ilyenkor az ok többnyire az unszimpátia. Természetesen vannak olyan nézetek, amelyeket egyenesen az elmebaj szül, ilyen példának okáért a fasizmus eszméje.

  „Egyetlen rövid látogatás egy elmegyógyintézetben meggyőz bárkit arról, hogy a hit nem bizonyít semmit.” Friedrich Nietzsche ezen megállapítása nem csak az istentagadásra szolgál, hanem segít megérteni ezt a jelenséget, de mindehhez meg kell adnunk a hit definícióját. A hit nem más, mint „nem akarni tudni, mi az igazság.” Tehát ha elhiszed azt, ami nem valódi akkor őrült vagy, legalábbis az esetek nagy részében. Vagyis a meggyőződés, melyet – adott esetben – a hallucinációk igazságnak való tekintése hoz létre, rosszabb a hazugságnál. Szóval a hazugsággal addig nincs baj, amíg nem kezdjük hinni azok valódiságát. De ahogy a mondás is tartja: „A zsenit csak egy hajszál választja el az őrülttől.”. Ezért van az, hogy az ész áldás és átok egyben. „Az ember az egyetlen élőlény, amelynek a saját létezése megoldandó és egyben kikerülhetetlen probléma.” Szintén Nietzschétől származó gondolat, és ha valaki, akkor ő sokat tudott az őrületről, és arról, hogy hol húzódik a zsenialitás határa, és mikor csap át az egész egy kiadós elmebajba.

  Azonban ne higgyük azt, hogy csak a tébolyultság számít elmebetegségnek, hiszen mint mindennek, ennek is sokféle változata van. Az egyszerű alvászavartól, az inszomnián át, a tudathasadásig (skizofrénia) rengeteg válfaja van. A kiváltó okokból sincs hiány, mert éppúgy kiválthatja ezeket a betegségeket a függés (alkohol, drog, stb.…), a környezeti behatások (stressz), olyan események, amelyeket az agyunk már nem képes feldolgozni, és egy „alternatív valóságba” menekül, a vélt vagy valós problémák elől. Akiről kiderül, hogy valamilyen mentális baja van, az hamar munkanélküli lehet, pedig nem minden elmebeteg közveszélyes, és terápiával, gyógyszerekkel a többségük remekül kezelhető. A társadalom viszont könyörtelenül kirekeszti őket. A velük szemben támasztott előítélet mind-mind a tudatlanság eredménye. A butaság önmagában nem bűn és nem is betegség, ez egy egyszerű jelenség, amely a csordaszellemből fakad, amikor az egyének nem képesek életük során a szükséges döntéseket önállóan meghozni, és – rendszerint – egy felső vezetéshez fordulnak útmutatásért. A butaság példájáért nem kell messzire mennünk, hiszen ebben a kategóriában élen járunk Európában, ennek köszönhető a Fidesz kétharmada.

  Ha a matematika szemszögéből közelítjük meg a kérdést, akkor valójában nincs semmi; nincsenek emberek, nincs Föld, nincs semmi, csupán nagyobb a valószínűsége, hogy van, minthogy nincs. Ez egy paradoxon. Az állítás tehát egyszerre zseniális és egyben elég őrült is. Talán az ép elméjű emberek ezen a példán keresztül tudják legjobban átérezni, milyen az, amikor valaki a saját elméje rabja. Bármennyire is szörnyen hangzik a betegségek többsége az tiszta sor, vagy meggyógyulsz, vagy meghalsz, de van az a két eset, amivel nem lehet mit kezdeni. Az egyik, amikor az elme lesz a test rabja, paralízis esetén, a másik pedig a jelen írásunk vezérszála, az elmebaj, amikor az agy elveszíti az önmaga feletti kontrollt. Ilyenkor megszűnnek a határok, és nem tudunk különbséget tenni helyes és helytelen között, megszűnnek a határok, így az egyén egyszerre lesz szabad a képzelete által, és lesz rabja a saját tévképzeteinek. A kontrollvesztésnek vannak előjelei, de ezek nem mindig vesszük észre. Mert vannak, akik mutatják a jeleket, mások viszont elfojtják magukban, és az elfojtók esetében következik be az a fajta elmebaj, amikor nyugalmi helyzetből átmenetek nélkül lesznek őrjöngők. De ehhez tudnunk kell azt is, hogy: „Ami nem öl meg, az mindig erősebbé tesz.”. Vagyis míg egy bénulás után nincs nagyon visszaút, addig egy idegösszeomlás után még rendbe szedhetjük magunkat, persze ez egy amolyan önképző kurzuson nem sajátítható el. Szükséges az orvosi felügyelet.

  Az elmebajoknak nem csak árnyoldalai vannak. Hatalmas előnye, hogy az ember szinte bármit megtehet, hiszen beszámíthatatlansága miatt nemigen lehet büntetni. Ezért illik rájuk legjobban a szabad rabok jelző. A címben már hivatkoztam „A remény rabjai” című filmre, aminek két főszerepét Tim Robbins és Morgan Freeman játszották. Szóval ebben a filmben az elítéltek a szabadulás után nem tudtak magukkal mit kezdeni, a börtönélet annyira beleívódott a lényükbe, hogy „intézményfüggők” lettek. Szóval remény az mindig van, de nem mindegy, hogy ez a remény valódi, vagy hamis. A remény egy méreg, megmérgez mindenki, ez alól senki sem lehet kivétel, de tudásunkkal kontrollálhatjuk az eseményeket, illetve elveszíthetjük az önuralmunkat függően attól, hogy a remény milyen irányba befolyásol minket.

  Rengeteg módja van annak, hogy állást keress magadnak. Mert mindenki olyan munkáról álmodik, ahol nem kell halálra dolgozni magát, és még a fizetés is korrekt. Vannak ilyen munkák, de vagy protekció, vagy egy baromi nagy adag mázli kell egy ilyen megszerzéséhez. Azt hisszük, hogy a piramisjátékok/pilótajátékok kora már letűnt, pedig most élnek csak igazán.

  Múlt héten jelentkeztem egy állásra, amit az Állami Foglalkoztatási Szolgálat honlapján találtam. Irodai munkát ígértek, egy nevesebb biztosító társaságnál. Jók a referenciáim, ezért be is hívtak állásinterjúra, és ott, a góréval szemben, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek. A végeredmény az lett, hogy pofán röhögtem a csávót, és letipliztem a rákba. A cég bővülni szeretne, és ehhez egy MLM (Multi Level Marketing) szerű rendszert találtak ki. Az első két szint a kezdőké, a harmadik szinten belül két tagozat van és alosztályok, a négyestől felfelé pedig a vezérkar van. Azt már az elején közölték velem, hogy fizetés, az nincs, csak jutalék. Mivel az első két szinten nem igen van lehetőséged nagyobb volumenű üzleteket kötni, így ezt az időszakot nehéz túlélni. Ahhoz, hogy a következő szintre léphess, hozni kell az ügyfeleket, ennyit arról, hogy irodai munka, mert ez itt talpalás ezerrel, becsengetni mindenhová és ajánlani azt a keveset, amit a cég megenged, nagy kegyesen. Emellett egy PSZÁF-es vizsgát is ki kell köhögni szerény 35 ezerért, és a havonta 15 ezer a céges belső képzés. Mindezért kezdésként annyit kapsz, hogy kiválthatod magadnak a vállalkozói igazolványt, és szerződnek veled.

  A pénzintézet nem fizet semmit, de meg dolgozhatsz éjjel-nappal, hogy összejöjjön annyi, amiből meg tudnál élni, és hogy meglegyen az a pontszám, amivel a következő szintre léphetsz. Kezdetben úgy tűnt, hogy a harmadik szint elérése a megváltódást jelenti, és bebocsátást lehet vele nyerni a mennyországba, de itt jön egy újabb csavar. Röghöz kötés, rabszolgasor, átverés a javából. Szóval a harmadik szinttel járó kötelezettségeket mindennek lehet nevezni, de fairnek egy cseppet sem. Nos, ezen a szinten 5 féle biztosítást kell kötnöd a céggel, ezek közül 3 darab 3 millió forint értékűt, és két kisebbet, amolyan pénzügyi Jackson 5 ez, aminek a havi díja 100 ezer Forint. Szóval szervezed magad alá az embereket, akik előled veszik el az ügyfeleket, mert ez a helyzet, és a havi első százezred a biztosításokra megy el (plusz a hó végi továbbképzés 15 kilóért), és csakis ezek után kezded el megkeresni a napi betevőre valót. Ha milliomos vagy, akkor persze nem gond elvállalni egy ilyen munkát, mert akkor ez csak egy hobbi lesz, de ha meg akarsz élni, hát az nehéz lesz.

  Nem tudom, hogy az ilyen lehetőségeket miért az álláskeresőknek ajánlják fel. Mert akinek pénzre van szüksége, nemigen engedhet meg magának egy ilyen költséges hobbit. Bár ha a szülinapi bulidon több mint 600 ember szokott lenni, akkor hamar megvan minden, de elég gerinctelennek kell lenni ahhoz, hogy a haverjaid kúrd át a palánkon. Az állam meg csak nézi, és ez esetben nem csak az Orbán kormány a felelős, hanem az őket megelőző összes, hogy nem lépnek fel az emberek kizsákmányolása ellen. Igaz, ehhez hasonló jelenségek nem csak a pénzügyi szektorban vannak, de egy gyári munkánál legalább kapsz minimálbért, ami ugyan az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés, de legalább valami, nem úgy, mint jelen példánk esetében, ahol csak az van, amit összeszurkolsz magadnak, illetve még az sem, mert lefölözik.

  A fickó persze mentegetőzött, hogy nem piramisjáték, semmi törvénytelen nincs ebben, és valóban, ha hülye vagy, akkor halj bele, az állam segít ebben. Másban meg úgysem tudnak. A Fidesz választási ígéretében szereplő 10 év alatt 1 millió új munkahely kész röhej. A munkanélküliek számát tekintve, egy hónap alatt kellene 1 millió új munkahely, mert ma Magyarországon kb. 900 ezer munkanélküli van, és évről-évre nő a számuk, hiszen folyamatosan kerülnek ki az iskolákból az emberek.

  Az állásinterjúm több mint egy óráig tartott. Ez alatt a helyi góré igyekezett meggyőzni, hogy ez az évszázad biznisze, a számomra elérhető állások lehető legjobbika. Ha az álmod az, hogy gyakorlatilag rabszolgaként élj, akkor valóban, de ha pénzt szeretnél keresni és megélni, akkor menekülj, olyan messze, amennyire csak lehet. Ahogy a mondás is tartja: „A kemény dohányt nem a lágyszívűek termelik.”. Igazából ez a cég nem biztosít számodra semmit. Nincs alapbér, nem fizetik utánad a járulékokat, és a kedvezménynek beállított dolgok (az 5 féle biztosítás) mind-mind csak pénzt vesznek ki a zsebedből. Egy szóval, illetve többel, de egyszerűbb formában, ez egy munkahely, ahol te fizetsz azért, hogy dolgozhass. Elhiszem, hogy a főnöknek megéri, de én kösz, inkább nem kérek belőle.

  Annyi megtévesztő ajánlat jut el az emberekhez, szűrés nélkül. Ilyen esetekben hol van az állam? Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat hogy rakhat fel egy ilyen állásajánlatot a honlapjára? Miért élhetnek meg az ilyen kamu állásokat ígérő cégek? Miért nem történik semmi, még akkor sem, ha a Munkaügyi Központban jelzem az ügyintézőmnek, hogy törvénytelen állásajánlatot kaptam? Megválaszolatlan kérdés van bőven, illetve jobbára csak azok vannak. Amúgy ez a nevesebb pénzintézet az AXA, amely ki- bejár Magyarországon. Kicsit olyanok, mint az oroszok ’56-ban. Hol bejöttek, hol kimentek egy kicsit, de végül maradtak. A tolvajok jól érzik magukat minálunk, mert a politikusainknak is enyves a kezük, és tapad hozzá a pénzes boríték, így ilyen apróságokkal már nem foglalkozik senki, a beígért 1 millió új munkahelyet meg egy pilótajátékkal/piramisjátékkal baromi gyorsan meg lehet csinálni, elég, ha mindenki hoz magával még egy embert. Hajrá Magyarország! Legyen végre agyatok!

  Schmitt Pál aláírt mindent, mert ehhez nem kell tehetség. Nagy szerencséje a Fidesznek, hogy ez a köztársasági elnöknek kinevezett kretén le tudja írni a saját nevét. Olvasni nem tud, csak szignózni, bár annak is örülnünk kell, hogy nem csak három X-et rak le kézjegyeként. De ne csináljunk egy nyomorékból főszereplőt, hiszen akad még idióta Fideszes.

  Halálsoron, ez a cím és nem véletlenül. A magyar városok adóslistáját fideszes vezetésű városok vezetik, bizonyítva ezzel minden rágalomnak hitt tényt. Azok a politikusok, akik egyszerre parlamenti képviselők és polgármesterek, nem tudom hogyan képesek felelősségteljesen és tisztességgel ellátni munkájukat. Egy város irányítása nem gyerekjáték, és nem való mindenkinek, amit a narancsosok meg is mutatnak. Mert csak attól, hogy azt mondjuk; „Jobban élünk, mint 8 éve!”, attól ez még nem lesz igaz, bár a tudatlanok száját be lehet vele fogni. Szóval ezek az emberek, akik városokat sodortak csődközelbe, most az ország irányításával próbálkoznak. Hát, ha lenne pánikgomb, akkor most nyomnánk ezerrel.

  De ha lenne is ilyen gomb, mi akkor sem használnánk. Egyrészt azért, mert nem tudnánk, hogy hogyan működik, másrészt pedig azért, mert elhisszük a sok hantát. A hittől azonban nem lesz jobb, sőt még könnyebb sem. Szokták mondani; „Hinni a templomban kell!”, a magam részéről már ezt sem tartom igaznak, mert a templomokban már rég nem az Úr igéjét hirdetik, hanem Orbánét. A hangzatos beszédekkel, nagy szavakkal és azzal, hogy minden „nemzeti”, csak saját primitívségünknek adunk hangot. Természetesen lehet tiltakozni, hogy az itt leírtak csak rágalmak, de a választások után, sok ezer idióta üvöltözte az utcán: „Kétharmad! Kétharmad!” és fel sem fogták, hogy ezzel teljhatalmat adtak egy embernek. Önként rabszolga sorba vonulni eddig nem volt divat, de nekünk sikerült. Ha máshogy nem vagyunk képesek felhívni magunkra a világ figyelmét, akkor megtesszük ezt a butaságunkkal. Néha szörnyülködve kell látnom, hogy milyen embereknek van szavazati joga ebben az országban. Addig rendben, hogy elmész mondjuk szavazni, de ne azért menj el, mert valaki azt mondta: „Szavazz erre, vagy arra!”. Amikor megkérdeznek, hogy miért szavaztál arra, akire, akkor meg nincs válaszod, csak makogsz: „Hát izé, mer’ mondták…”.

  A szabad akarat elméletileg Isten ajándéka, csakhogy visszakapcsolódjunk egy kicsit a hit világához, de ez az a dolog, amit valahogy nem nagyon akarunk használni. Miért jobb elnyomásban élni, és miért nem kell nekünk a szabadság, amire a kommunizmus évei óta annyira várunk. De ahelyett, hogy felszabadítottuk volna magunkat, mindig önkényurak akaratának engedelmeskedünk, mert nem vagyunk tisztában a jogainkkal és a lehetőségeinkkel. A dolgok tisztán látásának érdekében, a képviselő azért képviselő, mert elméletileg az állampolgárok akaratát érvényesíti. Ma Magyarországon viszont az a divat, hogy a politikusok egy urat szolgálnak, méghozzá a pénz nevezetűt. Orbánék már eljutottak arra a szintre, ahol már ott leszarják az embereket, ahol csak lehet. Úgy érzik, nekik ezt szabad, hiszen a kétharmados többség már csakis erre jó. Felelősséget nem vállalnak semmiért, elszámoltatni csak a politikai ellenfeleiket akarják, pedig ha megnézzük a fideszes városok adósság állományát, hát nekik is lenne mivel elszámolniuk. A városok pénzét úgy kezelték, mint a sajátjukat, vagyis jól teletömték vele a zsebüket, utána az aktatáskájukat, most pedig a kétharmad jogán már talicskán tolják ki a városokból a lóvét. Ez mindennapos gyakorlat, a nép száját meg befogják a Zuschlag-perrel. Dobtak egy csontot a kutyának, mert csupán erről van szó. Magyarországon a legjobb állás a politikusi. Mentelmi jog, zsíros fizetés, egyéb juttatások, megvesztegetési pénzek, és nem kell mást tenni, mint néha beülni a parliba, meg zsebre rakni egy-két vaskos borítékot. Tuti biznisz.

  Most, hogy már minden létező állami szervezet élén fideszes elnök van, ne higgyük azt, hogy Orbánék nem fogják lenyomni a nép torkán a diktatúrát. Annyira akarják a hatalmat, és annyira el kívánnak zárkózni kelettől és nyugattól egyaránt, hogy a végén egy rakás rom felett fognak vitatkozni. A sok nemzeti szarság, amire a Fidesz vergődik csak egyfajta tévképzet. Nincs egység az országban, még a narancsos forradalmon belül is vannak olyanok, akik inkább balra döntenék a mérleg nyelvét, míg az orbánisták inkább jobbra tartanak. Elég, ha Kövér „Dr. Kötél” Lászlót említem, aki annak idején az MSZMP párttitkára volt, majd amikor látta, hogy a kommunizmus kezd bedőlni, gyorsan beült a Fideszbe, de most, hogy újra egypártrendszer van, kezdi kibontogatni a kommunista konzervjeit, és igyekszik restaurálni a Kádár-érát.

  Végig az Orbáni utón! Kösz, inkább nem. Viktornak maradjon meg a három csapás, csapkodja magának. Mert ideje lenne, hogy a dilettáns politikusaink végre a saját farkuk verjék a csalánt, ne a népével. Mert míg mondjuk Oroszországban erdőtűz van, addig Putyin tűzoltó repülővel repked, ugyanez hazánkban a következőképpen fest: baszott nagy árvíz van, Orbán leszerződik a T-hálózattal, és lesz nemzeti segélyvonal, és az adományokból Viktor elmegy nyaralni Afrikába.

  Ma vettem egy új telefont a Telenor-tól. Ezzel nem is lenne baj, sőt, mondhatjuk ez jó hír, legalábbis az lenne. Egy LG GS290-est 10 Forintért, még a hozzám hasonló hülyéknek is megéri. Ehhez ugyan végig kellett járnom az egész várost, és az utolsó darabot hoztam el, ami már felháborító, mert a hirdetés úgy szólt, hogy kedvemre választhatok, bár arról nem volt szó, hogy telefont vagy üzletet.

  Az eladó lánnyal nem volt semmi baj, segítőkész volt, meg minden, és amúgy is jobban szeretem a női eladókat, főleg ha 20 és 30 év között vannak. Tudom, ez diszkrimináció, de amit a cégek művelnek az sokkal brutálisabb. Tapasztalataim szerint, a nők baromira nem egyenjogúak ma Magyarországon. Persze mehetnek dolgozni ahová akarnak, bár ez is feltételes, hogy kit hova vesznek fel, és hová nem. Azonban ami általános probléma mindenhol, az a terhes nők helyzete. Egyszerűen undorító az a bánásmód, amit a terhes nők kapnak a munkahelyükön. A cégek többségének a terhesség egy betegség, ami számukra aligha elfogadható helyzet. A terhesség egy állapot, ami nem betegség, hanem egy örömteli esemény, és amivel nincs semmi baj. Fajfenntartás meg minden. A terhesség egy áldás.

  Azonban akkor se könnyebb, ha már megvan a gyerek, mert a gyerekkel is sok gond van. Beteg lesz, akkor otthon kell vele maradni, és addig a kedves anyuka nem tud dolgozni, és még ehhez kapja a rosszalló megjegyzéseket. Végül is a cégeknek – tisztelet a kivételnek – mindegy, hogy jön vagy már megvan a gyerek, eleve hátrányból indul az, aki gyermeket akar. Férfi létemre tőlem is kérdezték már meg állásinterjún, hogy mikor akarok gyereket. Egyrészt senkinek semmi köze ahhoz, hogy én hány gyereket akarok összehozni. Igazából nincs olyan ok, amiért be kellene számolnom a munkaadómnak, hogy hány gyerekem van, vagy hányat akarok. Ezt senkitől sem lehet megkérdezni. Illetve lehet, de ennek semmilyen kihatása nem lehet a pályázat elbírálására. Következésképpen, ha valaki bevallja gyermekeit illetve gyermek vállalási szándékát, azt nem érheti megkülönböztetés a többi pályázóval szemben. Sajnos hatással van.

  A keresztény-konzervatívok nem tudom, hogy mit fognak kezdeni ezzel a helyzettel, de ami eddig kiderült a politikájukból, hát attól nem lesz jobb a nők helyzete. A nők dolga a konzervatív értékrend szerint az, hogy kussoljanak, főzzenek, takarítsanak, szüljenek, dolgozzanak, mindezt minimálbérért. Erre utal az is, hogy a Fidesz megszüntette a nem semleges-nevelés az óvodákban és az iskolákban. Ezek szerint a lányok nem játszhatnak matchbox-okkal a fiúknak meg tilos lesz a G.I. Joe és az Action Man. Ez van, Isten szemében sem vagyunk egyenlők. Amíg a Biblia arról papol, hogy a homoszexuálisokat és a leszbikusokat meg kell kövezni, addig mit várunk. Erre biztos írják majd, hogy én ezt hol olvastam a Bibliában, de benne vagy, ahogy az is, hogy Istennek neve is van. Bizony istent is hívják valahogy, a leggyakoribb neve Éli (angolban: Eli). A nők helyzetén azonban ez sem segít, mert a keresztény dogmák szerint csak házasságban lehet gyereket vállalni, az egyedül álló anyák, azok akik egyszerűen csak elavultnak tartják a házasság intézményét, azok nem emberek, és amíg ez így van, addig nem lesz jelentős változás a világon.

  Nők, mi férfiak általában szeretjük őket. Szépek, kedvesek és legjobb élményeink kötődnek hozzájuk. Az első csók, egy kúrás kint a szabadban mind-mind maradandó emlék. Bár ezekhez el kell jutni egy bizonyos szintre, vagyis egy csaj nem árt hozzá, mert ha egyedül vagy, akkor ez olyan, mint a „3 csapás”, de Homer Simpson szerint kettőnél több rázás már maszturbálás, szóval amíg a nők nem kapnak ugyanolyan jogokat, mint a férfiak, addig az ilyen Orbán-féléknek csapkodhatják maguknak, meg szopathatják a Schmitt Pál féléket.

  Egy kis múltidézés Eminem módra. Elkészült a „Love the way you lie” című szám klipje, amiben Em és Rihanna mellett Megan Fox és Domonic Monaghan kapott szerepet. A történet viszonylag egyszerű, egy valóban vad kapcsolat szakaszai 4 perc 27 másodpercbe sűrítve. Ez a szám egy vallomás Em részéről, hogy Ő hogy élte meg a házasságát Kimmel, akit egyszerre szeretett és gyűlölt. Egy nem épp átlagos kapcsolat képei ezek, mely, mint egy tisztítótűz emésztik el az embert. Persze írt már Slim nem egy számot a félresikerült házasságáról, de mind közül ez sikerült a legjobban. Az igazi underground művész az is marad, és csakis önmagának írja a számait, még akkor is, ha többmilliós rajongótábora van.

  Nem lenne teljes a kép a szöveg nélkül:
[Chorus - Rihanna]
Just gonna stand there and watch me burn
Well that's all right because I like the way it hurts
Just gonna stand there and hear me cry
Well that's all right because I love the way you lie
I love the way you lie

[Eminem - Verse 1]
I can't tell you what it really is, I can only tell you what it feels like
And right now it's a steel knife in my windpipe
I can't breathe but I still fight while I can fight
As long as the wrong feels right it's like I'm in flight
High off her love, drunk from my hate, it's like I'm huffin' paint
And I love it the more I suffer, I suffocate
And right before I'm about to drown, she resuscitates me, she f**kin' hates me
And I love it, "wait, where you goin'?"
"I'm leavin' you," "no you ain't come back"
We're runnin' right back, here we go again
So insane, cause when it's goin' good it's goin' great
I'm superman with the wind in his back, she's Lois Lane
But when it's bad it's awful, I feel so ashamed I snap
Whose that dude? I don't even know his name
I laid hands on her
I never stoop so low again
I guess I don't know my own strength

[Chorus]

[Eminem - Verse 2]
You ever love somebody so much you can barely breathe
When you with em you meet and neither one of you even know what hit em
Got that warm fuzzy feeling
Yeah them chills used to get em
Now you're getting f**kin' sick of lookin' at em
You swore you'd never hit em, never do nothin' to hurt em
Now you're in each other's face spewin' venom in your words when you spit em
You push pull each other's hair
Scratch claw hit em throw em down pin em
So lost in the moments when you're in em
It's the face that's the culprit, controls you both
So they say it's best to go your seperate ways
Guess that they don't know ya
Cause today that was yesterday
Yesterday is over, it's a different day
Sound like broken records playin' over
But you promised her next time you'll show restraint
You don't get another chance
Life is no nintendo game, but you lied again
Now you get to watch her leave out the window
Guess that's why they call it window pane

[Chorus]

[Eminem - Verse 3]
Now I know we said things, did things, that we didn't mean
And we fall back into the same patterns, same routine
But your temper's just as bad as mine is, you're the same as me
When it comes to love you're just as blinded
Baby please come back, it wasn't you, baby it was me
Maybe our relationship isn't as crazy as it seems
Maybe that's what happens when a tornado meets a volcano
All I know is I love you too much to walk away though
Come inside, pick up the bags off the sidewalk
Don't you hear sincerity in my voice when I talk?
Told you this is my fault, look me in the eyeball
Next time I'm pissed I'll aim my fist at the drywall
Next time there won't be no next time
I apologize even though I know it's lies
I'm tired of the games I just want her back
I know I'm a liar if she ever tries to f**kin' leave again
I'ma tie her to the bed and set this house on fire

[Chorus]

  Két héten belül két fiatal rendőr vesztette életét, rutinintézkedés közben. Olyan szituációk voltak ezek, amelyeknek a legrosszabb esetben sem szabadott volna halállal befejeződniük. A legújabb alsóörsi incidensben egy 21 éves fiatalember is életét vesztette, ami külön tragédia.

  Annyit lehet tudni, hogy a fiatalokból álló társaság éjszakai mulatozás után volt, amikor a 29 éves törzszászlós és a mellé rendelt rendőrtiszti-főiskolás félreállította őket, de arról eddig nem tudni, hogy vajon ezt a lövöldözést is hasonló okok válthatták-e ki, mint a Cozma-gyilkosságot. Az, hogy az alsóörsi esetben ki vagy kik voltak a célpontok, nem tudni, de az tény, hogy erőteljesen negatív előjeles IQ kell ahhoz, hogy esetleges nézeteltéréseket így rendezzünk le, vagy hogy gyilkossággal bizonyítsunk valamit. Bár ha a politikai vezetőinket nézzük, annak idején az MDF-es „Tiszta Kezek” korszakban egy MDF-es politikus üzleti partnerét lőtte agyon fényes nappal, de említésre méltó Kövér „Dr. Kötél” László kultikus mondata is; „Sokan vannak ma Magyarországon, akik nem tudnak örülni a kormány intézkedéseinek és sikereinek. Ezért azt ajánlom nekik: vegyenek egy kalapácsot, egy szöget és egy kötelet, menjenek le az alagsorba, és a szögre, vagy ha találtak jó gerendát, akkor arra kössék fel magukat.”. Ezek után nem tudom, mit várhatunk el az átlagemberektől. Az egyszerűség hódít, primitívnek lenni trendi és menő. A tiltásoknak és az engedményeknek egyensúlyban kellene lenniük.

  A felelősség mindenképpen azt terheli, aki meghúzta a ravaszt, de nem elhanyagolható mértékben felelős a vezetés is. Annak idején, az MSZP érában a rendőrség az idióta „Sün!” stratégiával járatta le magát, amit a második Orbán-kormány „kártérítést a tüntetőknek” programja tetézett be. Ezek együttes üzenete az, hogy a rendőr nem ember, és bármit meg lehet velük csinálni. Pedig a modern társadalomban a rendőrnek egyfajta agresszornak kellene lennie, aki kiérdemelte az emberek tiszteletét és bizalmát. Sajnos hiába vannak esetlegesen jó rendőreink, akik rendesen végzik a feladatukat, amíg vannak olyan társaik, akik semmire sem használhatók. Pintér „Okirat Hamisító” Sándor belügyminiszter vezetésével soha nem lesz olyan rendőrség, amely mentes lehetne a korrupciótól. A Fidesz politikai tisztogatása mindent felülír, és nem jut energia a fontos ügyekre. A rendőrség hatékonnyá tétele nem csak a vezetőkön múlik, hanem a képzésen is. A rendőrvadászat pedig minden jel szerint a hurkanyakú BMW-sek privilégiuma lett.

  A tettessel/tettesekkel – már ha meglesz/meglesznek – példát kellene statuálni. A 3 csapás törvény még Amerikában bizonyította, hogy semmire sem jó. Különösebb visszatartó ereje nincs, inkább csak ösztönzi az embereket a menekülésre, méghozzá minden áron. A halálbüntetés is hasonló következményekkel járna, szóval olyan dolgot kell kitalálni, ami tényleg hatásos. Vannak országok, ahol levágják a tolvajok kezét, ami nem éppen humánus megoldás, de biztos, hogy elrettentő ereje van. De itt nem egy lopásról van szó. Az okok még nem tisztázottak, de annyi biztos, hogy aki ölt, ezt is akarta tenni. Ez nem egy véletlen szülte helyzet. A GTA nevű játékban előfordul, hogy van nálunk valami fegyver és csak a hecc kedvéért kilövünk a kocsiból, de az egy játék, ami arra szolgál, hogy ha rejtve is, de akad bennünk gyilkos hajlam, azt a klaviatúra és az egér mellett letudjuk, aztán másnap elmenjünk dolgozni, ahogy azt kell. Úgy tűnik, azért az élet is tudja azokat a körülményeket produkálni, amikor valaki önbíráskodó szuperhősnek képzeli magát. Az apokalipszis talán még nem jött el, és a Mad Max és társai csak a filmvásznon léteznek, illetve eddig azt hittük.

  Ma Magyarországon az igazságszolgáltatás egy vicc. Erről sok ember tehet, de amit a rendőrt halálra gázoló fickóval csinálnak, az egy cirkuszban még elmenne egy gyenge bohócmutatványnak. Az az ember idióta volt, és megölt egy rendőrt, ebben a szituációban egyértelmű, hogy nem ő az áldozat, és az az alulfizetett vagy éppen túlbérezett ügyvédnő, aki ennek az ellenkezőjéről akarja meggyőzni az embereket, az legalább annyira felelős, mint a hatalom. A kiváltó okról még nem tudunk semmit, de az az ember érzése, hogy valami nagyon piti ügy lesz a háttérben, már csak a magyar virtust ismerve is ez jön le. Ahol egy kanna borért ölnek, ahol rendőrök halnak meg, az nem társadalom, az egy rakás szar. Ez a nagy magyar valóság. Szar alakok, jellemtelen emberek élnek, és mindenki közömbös mindenkivel, utána meg jól rácsodálkozunk, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek.

  A környezetvédelem nem csak a klímaváltozásról a növények és a vizek (folyók, tavak) védelméről szól, hanem az állatvédelemről is. Bolygónkat nem csak emberek lakják, de erről a tényről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, és csúcsragadozónak képzeljük magunk, pedig ez korántsem igaz.

  Hiába a sok modern eszköz, a természetben magunkra utalva elég kevés az esélyünk a túlélésre. Már az ősemberek is „háziasítottak állatokat”, hogy könnyebben megvédjék magukat. Azóta előbújtunk a barlangjainkból, és mint egy vírus megfertőztük és pusztítjuk bolygónkat. Pedig szép ez a hely, van sok látnivaló, de az emberi természet már csak ilyen, az ölés alapvető emberi szükséglet, de nem szükségszerű, hogy ez így legyen. Azt hisszük, ha megvesszük a legdrágább eledeleket a háziállatainknak, azzal tesszük velük a legjobbat. Az állatoknak nem tulajdonosai vagyunk, hanem maximum gazdái, és ez kötelességekkel jár. Értelmes lényeknek tartjuk magunk, hát gondoskodjunk kedvenceinkről úgy, mintha saját gyermekünk lenne. Mert a modern világban ez lenne a cél. Azért veszünk a gyerekünknek házi kedvencet (kutyát, macskát, hörcsögöt, aranyhalat stb.…), hogy felelősségtudatra neveljük utódainkat. Ennek fényében azért akadnak olyan primitív emberek, akik egy állaton próbálják kiélni devianciájukat. Bár az állatkínzás a Bibliával is ellentétes cselekedet, ma Magyarországon a hatalmon lévő keresztény-konzervatív szennyek nem nagyon foglalkoznak ezzel a kérdéssel, és a különböző állatvédő szervezeteknek nagyon kevés lehetőségük van, hogy legális eszközökkel kiszabadítsák a rossz körülmények közt tartott állatokat. Mert, ha nincs pénzed, hogy etesd, itasd az állatod, vagy nem értesz a szakszerű gondozáshoz (például lovak esetén), akkor inkább add el, vagy ajándékozd el, de semmiképpen se kínozd meg az állatokat. Ők legkevésbé sem tehetnek arról, hogy te mekkora idióta vagy.

  Mert olyan sok minden, ez is műveltség kérdése. Mert elég egy egyszerű asszociáció, hogy elképzeljük, hogy hasonló helyzetben mi mit tennénk. Tehát adott a szituáció, példának okáért egy láncra vert kutya, aki egy kb. két méter sugarú körben tengeti mindennapjait, étlen-szomjan, naponta verik stb.… Nos, aki ilyen körülmények között tartja a példa szerinti kutyáját, hát megkóstoltatnám vele ezt a helyzetet, és kíváncsi lennék, hogy az állatkínzó mit tenne. Persze ilyenkor jönnek azzal, hogy az állatoknak sokkal kisebb az intelligencia hányadosuk, de ez nem feltétlenül igaz. Elég, ha megnézünk egy vakvezető kutyát, vagy egy mentőkutyát. Sok éves kiképzés után az a feladatuk, hogy minden erejükkel segítség a gazdájuk munkáját. Köztudott, hogy a kutyák szaglása és hallása is sokkal jobb az emberénél, ezért képesek a romok között megtalálni a sérülteket, halottakat. Az ókori és középkori hajósok körében a macska számított népszerű állatnak: rágcsálóirtás és egyes források szerint meteorológia előrejelzés volt az osztályrészük. A kutyák háziasítása óta az ember nagyon sok haszonállatot tart, mivel ezen állatok sorsa csupán annyi, hogy hasznot hozzanak, ezért hajlamosak mostoha körülmények között tartani őket. Pedig egy csirkének, malacnak vagy tehénnek is kijár a megfelelő bánásmód, mert az emberek húsevő többsége ezek nélkül éhen halna. A tej pedig a vegetáriánusok körében is közkedvelt, mert a tejért nem kell leölni a tehenet. Természetesen nem feledkezhetünk meg a lovakról sem, hiszen egykoron lovas nemzet volt a magyar. Abban az időben még szarvas vezetett bennünket, mostanra viszont csak pár ökör. A ló és lovasa közti kapcsolat is érdekes, ez a fajta harmónia ember és állat között lenyűgöző, bárki bármit mond.

  Az emberek jó része küzd egyfajta kisebbségi komplexussal, ami a hatalom utáni vágyakozás eredménye. Annyira vágyunk arra, hogy hatalmunk legyen valaki vagy valami felett, és sajnos sokan ezért tartanak háziállatot. Ezen esetek többségében az lesz a tendencia, hogy megkínozzák szerencsétlen „házi kedvencet” vagy rosszabb esetben meg is ölik. Az ilyen emberek jobbára a saját családtagjaival szemben is agresszívek. Hiába az örök igazság, mely szerint: „Többet ésszel, mint erővel!” az emberek nem szeretnek gondolkozni, már-már egészségkárósítónak tartják ezt a tevékenységet, ezért nem gondolnak bele a következményekbe. Nem elegendő, ha csak a mának élünk és nem törődünk a jövőnkkel. Nem ártana némi felelősségtudatot magunkra erőltetni. Az állatkínzás globális probléma, úgy mint a környezetszennyezés és a műveletlenség. Tehetnénk ellene, de valahogy mindig csak a pénz számít, az élet pedig soha sem lesz elég értékes. A halál órájában pedig már késő. Szomorú, de ez van! Tegyünk ellene, és jobb lehet ez a világ.

  Sokan sokféleképpen próbálták már leszoktatni az embereket a dohányzásról, de a függés valahogy mindig erősebb a szabad akaratnál. Mindig azt mondják, hogy a drog a legveszélyesebb, ami részben igaz, ha az ember a kemény drogok rabja. Azonban ha csak könnyű drogokat használunk, és betartjuk azokat a szabályokat, amelyeket az alkoholfogyasztás esetén alkalmazunk, akkor nem lehet gond, és nem kerülünk kínos helyzetbe. De térjünk is vissza a cigarettára, káros hatásaira és a leszoktatásra. Uri Geller is próbálta, és valljuk be, jót röhögtünk rajta anno:

    A cigivel az a baj, hogy a látszatnak is hiszünk. Mert itt az élvezet mellé egy jól kitalált marketingfogás is társul. A díszes dobozok, arany, ezüst, és piros szegélyekkel, mind-mind arra engednek következtetni, hogy a cigaretta egy nemes, fenséges, kiváltságos dolog. Amikor kinyitunk egy dobozt, a katonás sorba rendezett szálak tovább erősítik ezt a tévképzetet, amely mindvégig megmarad, az láng, a parázs megbabonáz, elbűvöl. Azonban a dobozon fekete keretes szöveg figyelmeztet, hogy ezek a díszsorba rendezett „királyi” katonák bizony meg akarnak ölni minket. Ez a hivatásuk, és meg is teszik, nem számít, hogy hány éves vagy. Ez egy lassú méreg, amely szép lassan beleívódik minden szövetünkbe, és belülről sorvasztja el a testünk. Lassan, de biztosan öl a dohánygyárak parancsára, de a gyilkolást mi magunk finanszírozzuk minden egyes alkalommal, amikor megveszünk egy szál, egy doboz vagy egy karton cigit. A mennyiség nem számít, csak a biztos végeredmény. A dohányzás a különböző rákos elváltozások széles tárházát kínálja, amolyan grátisz ez az élvezet mellé.

  De miért kell azt mondanunk, hogy kérek egy lehelet és ruhabüdösítőt? Miért fizetünk a gyilkosainknak? A válasz pedig az, hogy azért, mert régen az urak kiváltsága volt a dohányzás. Pipák, szivarok, szipkás cigaretták, mind-mind a tehetősebb társadalmi réteg privilégiumai voltak. A hatalom csakhamar felfedezte, hogy ezzel az eszközzel szó szerint be lehet fogni a pórnép száját, mert amíg szívja, addig se beszél, és addig is kicsit kiváltságosnak érezheti magát. Aztán, amikor az egyik neves amerikai dohánygyártó cég kitalálta a vékony szálat, az volt a brutalitás a köbön. A vékony szál nem titkoltan azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek is rászokjanak a cigarettára. A szülőktől látják, hogy dohányoznak, és a vékony szál segít nekik elsajátítani ezt a káros szenvedélyt, mert hát az ember is a felnőttek utánzásával tanulja meg az élet dolgait.

  A mai világban azonban úgy tűnik, a hatalom kezdi belátni korábbi hibáját. Az igazság viszont sokkal kiábrándítóbb. Nem csak azért van zárjegy a cigin és lesz egyre drágább egy doboz, mert egészségkárosító. A hatalomnak most már nem éri meg egy kis bagóval „betömni” az emberek száját, mert a gyógykezelésük most már sokkal többe kerül, mint a hallgatásuk. Az ilyen dolgokkal is erősítik azt a hitet, hogy döntési szabadságban élsz, pedig a társadalom megléte a normák követésére szolgál. A beilleszkedés az egyéniség elvesztését szolgálja. Amíg követed a társadalmi szabályokat, addig is bent állsz egy sorban, és a lázadás eszközének tekintett cigi is csak a káoszt erősíti, hogy a társadalmon belüli csoportok, összefonódások minél kisebbek legyenek, hogy ne jöjjenek létre olyan összefogások, amelyek erősebbek a hatalomnál. Mert azt a „szart”, ami most van, könnyedén legyőzhetné, egy erős összefogás, de ehhez az kell, hogy a társadalom egyes egyedei ne csak a saját önös érdekire fókuszáljanak, hanem figyelembe vegyék mások érdekeit is. Ennek elkerülésére szolgál a cigaretta és a politika is. Megosztják a társadalmat, és amíg az egyedek elveszettnek érzik magukat, sokkal befolyásolhatóbbak, és amíg a gyengeségük olyan eszközökkel igyekeznek takargatni, mint a dohányzás, addig nem várható a felemelkedés.

  A leszokás nagyon nehéz. Sok olyan hatás van, amelyeknek komoly visszatartó erejük van. A közösség, amihez tartozunk, mert mindig akad valaki, aki megkínál egy szállal, amihez a szervezetünk hozzászokik, azt követelni fogja, és előjönnek a járulékos panaszok, alvászavar például. De a leszokás sok mindenre vonatkozhat, nem csak a cigire, hanem alkoholra, drogokra, politikai nézetekre. Mert a szar zenék is megragadnak bennünk, főleg ha minden nap halljuk, egy idő után, akaratlanul is megtanuljuk. Reflexekké vállnak, és bár le akarunk szokni, akaratunk ellenére elfogadjuk, és amikor észhez térünk akkor többnyire már késő. Nem kérdés, a dohányzás káros, de amiből a dohányzás utáni vágy is ered, vagyis a butaság a legveszélyesebb. A társadalom minden rákfenéje ebből ered. A tudatlanság mindent legyőz. Ha fizetünk a saját gyilkosunknak azért, hogy megöljön minket, az mennyivel jobb az öngyilkosságnál?

  Most már tényleg csak egy paraszthajszál választ el bennünk Afrikától. Korrupt vezetők, tehetetlen rendőrség és már nincs párt független hadseregünk sem. A különbség talán csak annyi, hogy míg Afrikában vérgyémántok vannak, addig nálunk vérBMW-k korszaka jött el.

  Orbánék minden jel szerint elérték, amit akartak. Egy tehetetlen rendőrséget, amelynek tagjait bátran gázolhatják halálra a hurka-nyakú BMW-sek. Szerintem mindenki látta a gázoló elfogásáról készült videót. Ezek után meglepett, hogy a tettes az emberek szimpátiájára akar hatni, és a „Csak egy sör volt!” állítással igyekszik takarózni, holott a videón jól hallatszik, hogy vízért óbégat, ami barátok közt is speed-re vagy ekire utal. Igaz, nincs jogosítványom, de éltem már át pár koccanást, és nem értem, hogy nem lehet észrevenni egy ütközést. Persze, ha az ember be van tépve, kicsit minden más, és lebegés közben persze, hogy nem tűnik fel, hogy száguldás közben rommá törik körülöttünk az autó.

  Mindennek van előzménye és ezek a dolgok következményeket vonzanak maguk után. Tehát az, hogy egy ilyen eset megtörténhet ma Magyarországon, azért egyértelműen a Fidesz a hibás. Az őszödi beszéd utáni tüntetések és az ott randalírozókat megvédő Orbán Viktor közvetett okozója az ilyen eseményeknek. Mert egyértelmű üzenetet adtak, hogy a rendőrökkel szembeszegülni szabad, és hatalomra kerülésük után még tovább erősítik ezt a tézist azzal, hogy az októberi tüntetések sérültjei kártérítést kapnak, míg a rendőröket megbüntetik. Ezzel együtt, egy homlokegyenest ellentétes folyamat is elindult, ahol a jelenlegi hatalom egy erős, és sokkal nagyobb létszámú rendőrséget igyekszik felépíteni. Ha így folytatódnak a dolgok, akkor hamar elfogy az a plusz 3 millió rendőr, akiket a hatalom be kíván vetni.

  Mert adott esetben, akármennyire is jogos volt az emberek dühe Őszöd után, attól még nincs joguk randalírozni, törni-zúzni és rendőrt verni. Az erőszak nem megoldás, és ez az állapot csak önmagát képes reprodukálni, sohasem lesz ettől jobb. Másrészt az erőszakos tüntetők csak saját primitívségükről tesznek tanúbizonyságot, hiszen jórészt önmaguknak (és természetesen az összes magyar állampolgárnak) okoznak kárt, mert a kártérítés és a helyreállítás mind-mind az adófizető polgárok zsebét terheli. Ez teljesen olyan, minthogy Orbán azt mondta; nem lesznek megszorítások, közben pedig mégis hatalmas megszorításra készülnek, hiszen külön adó sújtja a bankszektort, és készül az energiaszektor és mobiltelefonok adója is, amelyeket közvetve ugyan, de a fogyasztók fognak megfizetni, szóval megszorítják a népet, de ehhez is intelligencia kell, hogy észrevegyük a turpisságokat. Természetesen nem mindegy, hogy ki hogyan keveri a kártyákat, de Orbán, mint egy jó illuzionista, a bal kezére figyelünk, a jobbal meg megcsinálja a trükköt, és elindul az ördögi kör, hiszen ekkor elkezdünk a másik kezére figyelni, és sosem figyelünk mindkét kezére egyszerre…

  A tiszta sor az lenne, ha képzett, művelt rendőröket sikerülne kiképezni. Olyan rendőröket, akik tudnak külföldiül, és elég határozottak ahhoz, hogy betartassák a törvényeket, és kivívják az átlagemberek tiszteletét, mert a respektet nem adják ingyen, azért meg kell dolgozni. De amíg a rendőreink a tőlük már megszokott színvonalon teljesítenek, addig nincs remény, hogy változzanak a dolgok. Ez rugalmasságot követel mindkét fél részéről. Egyrészt a társadalom részéről, hogy elkezdjék tisztelni a rendőröket, de ne csak passzióból, hanem a felmutatott teljesítményük alapján. Másrészt rugalmasságot követel a rendfenntartóktól, hogy ne járassák le magukat, vagyis ne legyenek ennyire mérhetetlenül ostobák, és elfelejtsék az olyan dolgokat, mint például a „sün”, vagy a hollywood-i filmekben látott akciók másolását. Mert elég röhejes, hogyha egy csapat állig felfegyverzett kommandós rajtaüt egy zug szeszfőzdén.  

  Manapság kis hazánkban az a tendencia, hogy aki mindenhez ostoba, de nem akar kukás lenni, az elmegy rendőrnek. Itt felmerül a társadalmunk másik hiányossága, hogy alulértékeljük a kukásokat is, pedig az ő munkájuk van olyan fontos, mint az orvosoké. A kukások nélkül nyakig járnánk a saját szemetünkben, a különböző következményekről nem is beszélve, csak néhány a teljesség igénye nélkül: patkányok elszaporodása a városokban, falvakban, gusztustalan betegségek feléledése illetve megjelenése hazánkban, kolera, pestis, vérhas tífusz. De térjünk vissza a rendőrökhöz, mert mégis ez az alaptéma. Szóval kellene egy bizonyos mennyiségű intelligencia-hányados ahhoz, hogy valakiből rendőr lehessen, és emellé fizikum is társuljon, mert egy nádszál kislány ne lehessen csak azért rendőrnő, mert annak idején leszopta a töri tanárt. Talán az sem ártana, ha a belügyminiszter nem egy köztörvényes bűnöző lenne, Pintér Sándor közokirat-hamisító múltja nem gyenge, és csak korrupt országokban fordulhat az elő, hogy bűnözők kerülnek hatalomra. Az élet általában a legelképesztőbb dolgokat tudja produkálni, csakhogy ne unatkozzunk, és minden nap legyen valami változatosság. A szélsőségek egyre nagyobb teret nyernek, és az arany középút lassan már csak egy legenda lesz, pedig nem véletlenül hívják így. Nomen est omen, vagyis a név hordozza a végzetet, meghatározza a sorsot, bár ez az állítás az emberek nagy részére nem igaz, de az „arany középútra” annak kellene lennie.

  Tehát dolgunk az van bőven. A jelenlegi társadalom ezer sebből vérzik, és hiányosságai végtelennek tűnnek. Szegénységi bizonyítványok sorát állítjuk ki, köszönhetően az idióta és dilettáns vezetőknek. Orbánék 56 nap alatt több böszmeséget követtek el, mint Gyurcsány 6 év alatt. A két vezető között az a különbség, hogy Feri legalább bevallotta, Viktor meg csak takargat. Végezetül pedig minden tiszteletem Radovic Dusáné.

  Mindig szívszorító látvány egy beteg esetleg egy nehéz körülmények között élő gyerek. A gyermekkor az az időszak, amikor még egy emberke nem igazán tehet semmit sorsa megváltoztatásának érdekében, ez a tanulás időszaka, és a szülők jó illetve rossz döntései között kénytelen létezni.

  A sors nem kímél senkit, az élet olykor különösen kegyetlen tud lenni, mi felnőttek már hozzászoktunk, de egy gyerek nem igazán tehet semmiről, és nagyon szomorú, ha egy súlyos betegséget, balesetet esetleg családon belüli erőszakot kell átélnie. Ma, hazánkban nem vagyunk képesek kulturált keretek közt gondoskodni gyermekeinkről, pedig ők a jövő zálogai, bennük rejlik minden, tehát nem mindegy, hogy milyen generációkat nevelünk fel. Sajnos rengeteg gyerek el sem éri a felnőtt kort, mert a fent említett dolgok áldozatává válik. Nem is kell messzire menni, egyből itt egy példa a nem is túl távoli múltból, ahol egy 11 éves kisfiút vert halálra az apja, de akár említhetem a Delaware-folyóban életüket vesztő két magyar fiatalt is. Ezek nem egyedi esetek, és nem csak kis hazánkra jellemző. Egy utazás mindig magában hordozza a veszélyeket is, de ha valaki a saját otthonában van a legnagyobb veszélyben, ott tényleg van gond.

  Mert akad az a társadalmi réteg, amely független az anyagi viszonyoktól, csak jött a gyerek, és igazából egyik szülőt sem érdekli. Rossz látni, de vannak dohányzó kismamák, olyan anyák, akik a babakocsit tolva rágyújtanak, és még azt a fáradtságot sem veszik, hogy a füstöt ne a kisbabára fújja rá. Itt felmerül a kérdés, hogy az ilyennek minek kell a gyerek? Ha nem akar róla gondoskodni, nem szereti vagy nincs olyan anyagi helyzetben, hogy normális keretek között felnevelje a gyerekét, az inkább mondjon le róla. Itt jönne az állam, akinek az lenne az érdeke, hogy az árvákat minél előbb megfelelő örökbefogadó szülőknél helyezze el. Ezzel szemben a gyakorlat az, hogy rengeteg idő telik el a gyermek állami gondozásba vétele és az örökbefogadás között, és ez nem az örökbefogadó szülők hiányát jelenti, hanem a hivatali bürokrácia virágzását, no meg azt, hogy az állam nincs felkészülve az ilyen esetekre. Az örökbefogadási procedúra meglehetősen bonyolult és hosszadalmas. Egy több éves gyermek, akinek már vannak emlékei az állami gondozásról, nehezen fog beilleszkedni és nagy valószínűséggel lesz úgynevezett „problémás” gyerek. Szóval egyrészt fel kellene gyorsítani az örökbefogadásokkal járó ügyintézést, másrészt ennek a gyorsulásnak nem szabad a minőség rovására menni, tehát a gyermeket csak alkalmas szülőknél szabad elhelyezni.

  A gyermekbetegségeknek sokféle kiváltó oka lehet. Egyrészt eredhetnek az anya nem megfelelő életviteléből; iszik, drogozik, dohányzik, egészségtelenül táplálkozik stb.…, másrészt lehet a szülőktől független környezeti behatás, például egy atomerőmű kínzó közelsége. De ahogy a mondás tartja, a baj nem kerül el senkit. Ha már megtörtént a baj, akkor is lehet segíteni. Tudom, hogy egy gyermekhalál szörnyű dolog, és a szerető szülők számára nagyon nehéz elengedni életük értelmét, de a szervfelajánlás nagy segítség lehet egy másik gyermek számára. Ahhoz, hogy csökkentsük a gyermekhalálozási rátát, néha annyi is elég lenne, hogy aláírják a nyilatkozatot, és felajánlják az egészséges szerveket. Azok a gyerekek, akik felkerültek a transzplantációs listára, azok versenyt futnak az idővel, de tehetünk azért, hogy ők teljes életet élhessenek. Mert azok az igazi hősök, akik képesek segíteni.

  Harmadik sarkalatos pont az oktatás. Az oktatás minőségével is sok a baj, köszönhető ez annak, hogy a tanáraink ostobák – természetesen tisztelet a kivételnek, hogy erősítik a megállapítást –, másrészt az oktatásügyre egyetlen kormány sem fordít kellő figyelmet, mert a buta embereket könnyebb megvezetni. A társadalom butaságát jelzi többek közt az, hogy mindenféle látók, sámánok, kártyajósok nagyon jól megélhetnek, nem is rosszul. A tanárság meg követi az alapigazságot, mármint, aki nem tudja, az tanítja, aki tanítani se tud, abból lesz a tornatanár. Amúgy ez a megállapítás Woody Allen-től származik, tehát a probléma globális. A nevelőkön, tanítókon mindig nagy a feladat, mert hát elvárás az van bőven. Tanítsa a gyermeket, figyeljen testi- lelki egészségére. Nem egyszerű feladat, de kellő elhivatottsággal megoldható. Mert kép alakult ki bennünk a tanárokról? Hát a tesi tanár általában alkoholista, a töri tanár kúrja a kölyköket, a matek-fizika szakos tanárok szórakozottak, a rajztanár fasiszta, és akik nem tartoznak ezekbe a kategóriákba, azok vagy brutálisak, vagy gyengék, esetleg van valami olyan mentális bajuk, amivel én gyerekek közelébe se engedném.

  A lényeg mindebből az, hogy mindenki segítsen, ahogy tud, mert a gyermekélet fontos. Most van ez a 1 Goal elnevezésű program, amihez ingyen lehet csatlakozni SMS-ben vagy egyszerű regisztrációval. Tegyünk azért, hogy az utánunk következő generációknak jobb életük lehessen!

  Kik számít hazafinak, és kikből lesznek a hazaárulók? Ki lehet akkora Magyar, csupa nagybetűvel, hogy eldönthesse ezt a kérdést? Mi az a történelmi háttér, amivel ki lehet emelkedni a sorból, és mi az, amit példának tekintünk? Sok megválaszolatlan kérdésre keressük a választ, mert valahogy el kell igazodnunk a XXI. Században is, hogy ne veszítsük el azokat az értékeinket, amelyeket Hungarikumként tartunk számon.

  A múlt romjain felesleges keseregni, a múltat tudomásul kell venni, és tanulni kell azokból a hibákból, amiket elkövetett ez a nemzet. Nincs értelme visszasírni a Trianon előtti Nagy-Magyarországot, hiszen Károly Róbert és Nagy Lajos idejében volt nagyobb is, és ha Hunyadi Mátyást és a honfoglaló hét vezért (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm) is idevesszük, akkor voltak szebb idők, amikor Magyarország gazdag és fejlett volt. A mai Magyarország viszont se nem erős, se nem gazdag. Nyakig vagyunk a szarban, és a kiemelkedés helyett inkább az elsüllyedést választjuk, mert már senkit sem érdekel a haza sorsa. A nagy magyarok, akik hun, szittya és avar felmenőkre vergődnek, kokárdát, Árpád-sávot és címert viselnek, vagy nemes egyszerűséggel beállnak az Új Magyar Gárdába, de ezek az emberek csupán csak bohócok, akik azt hiszik, hogy a külsőségek teszik a magyart magyarabbá, pedig nem ez számít, hanem sokkal inkább az érzés. A feeling az, ami magyarrá tesz, és nem számít a származás és a vallás sem, mert a nagy magyarok között is rengeteg hazaáruló volt, elég csak Szent Istvánra, Deák Ferencre és Orbán Viktorra gondolni, és voltak külföldiek, akik többet tettek ezért az országért, mint akárki más (Károly Róbert és Nagy Lajos például, akik az Anjou-házhoz tartoztak). Mindhármat nagy államférfiként tartják számon, pedig Szent István államalapító királyunk tagadhatatlanul népirtó volt, a pogány magyarok nem voltak számára magyarok és az akkori lakosság közel kétharmadát mészároltatta le, míg Deák Ferenc a Kiegyezéskor árulta el hazánkat, és kiszolgáltatott minket az osztrákoknak. Orbán Viktor pedig egy teljesen új generációs hazaáruló mintapéldánya. Tolvaj bandáját mindenhatónak állítja be, és tudatlanságával ellehetetleníteni az országot. Az IMF-fel folytatott tárgyalások megszakadása hatalmas kudarc kis hazánk számára, amit az is bizonyít, hogy a Forint és a BUX is szabadesésben kezdte a hetet. De nem baj, mert Matolcsy György volt a legalkalmasabb jelölt, és ne csodálkozzunk, ha bandzsítva nem működik a szemmel verés. Pintér Sándor pedig okirat-hamisító, de ez nem érdekel senkit, hiszen a második Orbán-kormány minden egyes része nemzeti, és ettől máris hazafias, és magyarabb a magyarnál, mindezt azért, mert ők ezt mondják. Közben az igazság az, hogy fogalmuk sincs, hogy hol járnak. A második Orbán-kormány leggyengébb (elméjű) láncszeme mégis az agyvérzése után visszatérő Hende Csaba, aki annak idején, egy polgári fórumon a seggét kezdte mutogatni az ott megjelent publikumnak, és üvöltötte, hogy tessék kinyalni a nemesebbik felét. Erről az egykori szombathelyi bulvárlap a Drazsé Szemek közölt egy fotóval illusztrált cikket, de azóta Draskovits Lászlót jogerősen két és fél évre ítélték vesztegetésért és rágalmazásért. Az ügyben Pars Krisztiánnak nagy szerepe volt, már akkor is mindenkit feldobott, pedig még alig hívták valakinek, később meg olimpikonokat dobott fel a WADÁ-nak.

 Egyes hazafias elemek most úgyis az elszámoltatást követelik meg, nem pedig az anyagi stabilitást, mert a közgazdasághoz kevés ember ért, az egykori vezetőket lámpavasra akasztani meg nem nagy művészet, csak egy kötél, és pár erős kéz kell. Ha elszámoltatást akarunk, akkor kezdjük egyből a rendszerváltásnál, hiszen a kommunista idők utáni első kormány nagyban hozzájárult a jelenlegi állapotokhoz. A liberalizmus hajnalán, a demokrácia ízlelgetése közben az Antall-Boross éra sikeresen kiárulta az ország vagyonát, és politikájával megteremtette a nepotizmus és a bürokrácia alapjait. Igaz ezt később a Horn-kormány igyekezett rendbe tenni, méghozzá az agyonszidott Bokros-csomaggal, de már akkor is egyszerűbb volt köpködni meg fújjolni, mint észszerűen gondolkodni, és követni a fájdalmas ám szükséges reformokat. Majd az első Orbán-kormány idején is voltak fura dolgot, elég ha csak azt említem, hogy a jó Viktor közpénzen bérelt magángépen utazott el Amerikába (2002-ben), hogy a Tufts Egyetem díszdoktori címét átvehesse. Aztán nyolc év szocialista kormányzás sem tudott szakítani a jól bevált hagyományokkal, bár ez alól a Bajnai-kormány kivételt jelent, de nekik azért csak minimális kötődésük volt az MSZP-hez. Szóval a korábban említett apróságok miatt a jelenlegi kormánynak nem áll jogában elítélni senkit, csak abban az esetben, ha az elszámoltatást önmagára is kiterjeszti, és saját köreiben is megkeresi a bűnösöket, és ugyanolyan mértékben bünteti őket. Azért lássuk be, erre nincs esély, így maradnak a kommunista korszakból ismert koncepciós perek, egy remake általában nagy sikert ígér.

  Nem kell félni, hiszen van még megoldás, méghozzá az Új Magyar Gárda! A fasiszta időket idéző gyászhuszárok gyülekezete, akik már akkora magyarok, hogy nekik bizony az oroszlános címer dukál. Azért Orbán Viktor Jobbiknál tett látogatása után Vona Gábor agyvérzés közeli állapotba tudott kerülni, hiszen a Viktátor kijelentette, hogy neki már nincs szüksége a gárdára. De vannak még ezen kívül is magyarabb szervezetek, akik szeretnék eldönteni, hogy ki lehet magyar, és ki nem. Mert van az a butaság, ami azt eredményezi, hogy ilyen szervezetek életképesek maradhatnak. Pedig mindegy, hogy zsidó, gój, arab esetleg buddhista, mindannyian ugyanúgy vérzünk. És csak a fent említett érzésen múlik, hogy ki milyen állam polgára kíván lenni. Nem kell ahhoz idióta rigmusokat skandálni, hogy bebizonyítsuk, mekkora magyarok vagyunk, mert a dolog nem ezen áll vagy bukik. Lássuk be, azért az második Orbán-kormánynak a Székely Himnusz jobban ment, mint a magyar, az elég vérszegényre sikerült.  Ha már úgyis itt tartunk, azért ideje lenne gyászos Himnuszunkat lecserélni, ha már lesz új Alkotmány, meg van kettős állampolgárság. A régi elég gyászos, és tényleg csak azt üzeni, hogy az rendben van, hogy éppen örülsz, de aztán ne felejts el sírni, keseregni a múlt romjain.

  De milyen is a XXI. századi magyar? Ki lehet magyarabb a többieknél? Minden nemzetet determinálja a vezetők milyensége. Csúnya magyarsággal, de ez a lényeg. Hiszen a vezetők hozzák a példát, ők az elöljárók, és nem mindegy, hogy ezek az emberek mennyire állnak helyzetük magaslatán. Jelen esetben erre könnyű válaszolni, hiszen a mai magyar vezetés gyenge lábakon áll, már amennyiben éppen áll, és nem a saját mocskában fetreng. Ez utóbbi tevékenység gyakoribb. A mai átlagmagyarságra a 3D jellemző: dilettáns, debil, depressziós. Egy nép, akit a mesebeli istene már sokszor cserbenhagyott, éppen ezért, kicsit rasztafári mintára, a saját soraiból emelt ki egy önjelölt istent, egy népi vezért, akinek politikáját már a templomokban is isten szavával vegyítve osztják. Szóval a modern idők legnagyobb magyarjai tolvajok, bűnözők, elmebetegek, seggnyalók és/vagy faszszopók. Erre mondja az angol azt, hogy: just like Schmitt Pál. Ahelyett, hogy megtartottuk volna a saját értékrendünket, az évezredek során Európa vezetőiből seggnyalókká lettünk. A kereszténység felvétele óta, jobbára csak annyi tehetséget kaptunk, hogy betartottuk amit mondanak, pedig ezekre a parancsokra sokszor sokféleképpen mondhattunk volna nemet. Akárhogy is, a magyarságot egy dolog mindenképpen jellemzi, méghozzá az, hogy hiányzik az összetartást. A jelenlegi választások kétharmados eredményét ne tekintsük összetartásnak, együvé tartozásnak, mert korántsem az. A Fidesz-KDNP kétharmada a butaság eredménye, és ezen nem változtathat semmilyen Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat, akármilyen trikolor keretben, akármilyen méretben nyomtatják is ki. Egy diktatórikus rendszerhez azonban remek kezdő lépést jelent, mert a „NeNyi” nem más, mint a Orbánék akaratának az emberek való ráerőszakolása. Mondjuk akár az iskolákban kötelező olvasmánnyá nyilváníthatták volna.

  Tehát a helyzet a következő: Butának, primitívnek lenni továbbra is trendi, az együttműködésnek, egymás megsegítésének nyoma sincs, a csordaszellem virágkorát éli, a politikusaink szimplán bűnözők, és a megvezetéssel sok mindent el lehet érni, mert az átlag magyar csak csicska akar lenni, mert az élet sokkal könnyebb, ha megmondják, hogy mikor mit kell csinálni, és természetesen vezényszóra válnak magyarabbá az egyes egyedek a többinél. Európa lúzerei vagyunk, sorra állítjuk ki a szegénységi bizonyítványainkat, mert valami perverz gondolattól vezérelve azt hisszük, hogy nekünk mindent szabad, illetve nem mi, hanem a (meg)vezetőink képzelik ezt.

  A tetteink döntik el, hogy hazafiak leszünk, vagy hazaárulók. Az tagadhatatlan tény, hogy a rendszerváltás óta a politikusaink nem a szavazóik jogait és érdekeit helyezték előtérben, hanem a saját érdekeiket tartották szem előtt, mert a Biblián nőttek fel, és jól megtanulták, hogy a szenteknek mindig maguk fele hajlik a keze. Az adófizetők pénzéből jól lehet élni, és nem igényel túl sok szaktudást, csak ki kell nevezni néhány rokont, havert a megfelelő helyekre (nepotizmus), és máris kezdődhetnek a kétes tranzakciók, hiszen ezzel együtt jár a bürokrácia, és már csak egy kicsit kell mutyizni, na meg néha dobni egy-egy csontot az ellenzéknek, hogy kussoljanak. Az elmúlt nyolc évben az ellenzéket nem is érdekelte az ország sorsa, alig jártak be a Parlamentbe, az elkövetkező ki tudja hány évben pedig, a kétharmados többség jogán nem kell csontot dobni az ellenzéknek, mert egyharmaddal nem lehet semmit sem csinálni. Szóval gratulálok Magyarország, elkúrtad! Nem kicsit, nagyon!

  Orbánék moratóriumot hirdettek, és senkit sem lehet kilakoltatni. Ez részben jó, de vannak árnyoldalai is. Természetesen vannak olyanok, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, de vannak olyanok is, akik egyszerűen túlvállalták magukat, és nem is akarnak tenni nehézzé vált sorsuk ellen. Tehát bármennyire brutális is, de mérlegelni kell kit kell utcára tenni és ki érdemel meg egy új esetleg utolsó esélyt.

  Ennek a helyzetnek a megoldásán nagyot segíthetne az úgynevezett szegények bankja, amely arra hivatott, hogy a nehéz helyzetbe került embereket segítse. Egy ilyen intézmény biztos, hogy baromi drága, és legjobb esetben is nullszaldós, vagyis hasznot nem termel a tulajdonosnak, de ezt nem is azért találták ki. Itt az elsődleges feladat a felvett hitelek mielőbbi rendezése, az eladósodás megszüntetése, és a bajba jutottak mielőbbi kisegítése.

  Természetesen itt is szelektálni kell az embereket, de semmi rasszizmusra nem kell gondolni, hanem arra, hogy vannak emberek, akik megérdemelnek még egy lehetőséget (vallási és etnikai hovatartozást figyelmen kívül hagyva). Mint ahogy a hajléktalanok között is vannak olyanok, akik az összekoldult pénz jó részét alkoholra költik, és vannak – nagyon kevesen, de vannak – olyanok is, akik megélhetésre gyűjtenek, elég, ha csak arra hajléktalanra gondolunk, aki anno 1 Ft-osokból összeszedett egymilliót, és akit végül egy vonaton alvás közben kiraboltak. Persze felmerül a kérdés, hogy tényleg megvolt-e neki az egy milka, vagy csak képzelte, de mindenhol vannak olyan hajléktalanok, akik dolgoznak, igaz nem legálisan. Ez is ritka, de ők nem kéregetnek, hanem mindenféle, főleg háztáji munkákat végeznek el, és ezért kapnak pénzt.

  A hajléktalanokon nem hajléktalan szállók felépítésével és üzemeltetésével kell segíteni. Meggyőződésem, ha fognánk azokat a hajléktalanokat, akik ki szeretnének kerülni ebből a sorból, azokkal igenis lehet valamit kezdeni. Például építhetnének maguknak lakásokat, társasházakat, természetesen szakemberek segítségével, ahova a munka elvégzése után beköltözhetnének. Az államnak sok pénzébe kerülne, de javulnának a statisztikák, kevesebb lenne a hajléktalan és azok, akik így lakáshoz jutnak, azokat könnyebben lehetne visszailleszteni a társadalomba, hiszen ha már van egy lakása, tud tisztálkodni, és megszerezne egy szakmát, hiszen miközben felügyelet mellett építkezik, addig is tanul, tehát egyből szakmát is kapna. A segélyek nem jelentenek megoldást, azok csak tetézik a bajt, mert megszokja az ember, hogy segélyeken él, és akkor már nem is akar változtatni a helyzetén, mert segélyből élni egyszerű, alanyi jogon jár mindenkinek stb.…

  Az sem megoldás, ha mindenki dolgozik, illetve nem feleslegesen kell az embereket dolgoztatni, mert a túltermelés sem jó, mert az egy dolog, hogy így van mindenkinek munkája, de az elvégzett munka felesleges. A túltermeléssel az a baj, hogy létrejönnek ugyan az új termékek, de azokat nem lehet értékesíteni, így az anyagi ráfordítás sokkal nagyobb, mint a haszon, így a felesleges munka csak veszteséget termel, kárt okoz, mert valakinek ki kell fizetni az elkészült terméket, és az elvégzett munkának is van díja. Tehát a lényeg az, hogy észszerű keretek közt kell mindezt végezni, és nem az adófizetők terhére, ahogy ez a mostani segélyosztó rendszerben van.

  Ma Magyarországon kevés ember dolgozik legálisan, a legtöbben minimálbérért teszik mindezt, így kevés emberen hajtják be a sok adót, ahelyett, hogy szociális helyzet alapján adóznának az emberek, tehát a keresetükkel arányos mértékben, vagyis kellene egy többkulcsos adórendszer, ahol a tehetősebbek többet is adóznak, mert az ő társadalmi felelősségük sokkal nagyobb, mert a pénz hatalom, a hatalom meg pénz, és ez a modern világ ideológiája. Azt ne felejtsük el, hogy azok, akik az állam pénzén diplomát szereznek, azoknak is illene valamit törleszteni az állam felé, és elég igazságtalan az, hogy megszerzi az állam pénzén valaki a diplomáját, aztán egyből elmegy külföldre dolgozni. Ebben az ügyben is gyorsan lehetne igazságot tenni, hiszen korántsem kell ennyi diplomás ember ennek a kis országnak, tehát a felsőoktatás fizetőssé tétele nem butaság. Aki diplomát akar, az fizessen érte. Itt kell azt bevezetni, hogy aki jól tanul, annak legyen ingyenes a felsőoktatás, aki meg nem tanul, az bizony fizessen. A japán minta mindenképpen követendő, vagyis a jól képzett diplomásokat meg kell tartani, olyan állami cégeket kell létrehozni, amelyek olyan területeken működnek – kutatás-fejlesztés például – ahol nagy szükség van a jó kvalitású emberekre, és a frissen (jó eredménnyel) diplomázottakat megtarthatjuk magunknak, így az „agyelszívás” jelenséget megszüntethetnénk, de legalábbis korlátozhatnánk. Magyarország is képes lenne olyan technológiák kifejlesztésére és gyártására, amelyekre a világpiacon nagy a kereslet.

  Ezért kell a hajléktalanokkal foglalkoznunk, hiszen minél feljebb emeljük a rossz sorban lévőket, a szegényeket, annál nagyobb lesz a választék, és annál okosabb generációt hozhatunk létre. Mert adott esetben egy szegény családból származó gyerek nem feltétlenül buta, de az egyetem jórészt a jómódúak privilégiuma, és hazánkban ez természetes dolog, mert a politikusaink gyermekének is politikusnak kell lennie, szóval nagyon nehéz kitörni. Ezeket a berögződéseket megszüntetve, nagyobb szociális érzékenységet tanúsítva könnyedén kiemelkedhetnénk Közép-Kelet-Európából.

  Azt korábban már említettem néhány írásomban, hogy Magyarország számára nagy lehetőségek vannak a megújuló energiaforrásokra épülő technológiák alkalmazásában. Elég, ha csak a geotermikus-vagy éppen szélerőművekre gondolunk, de még a napkollektorokban is sok lehetőség rejtőzik. Így egyszerre lehetnénk fejlett, és környezetbarát ország, mintegy varázsütésre. Sajnos ehhez át kellene lépnünk a korrupt nepotista és diktatórikus árnyékot, ami viszont az oligarchaként élő politikusainknak nem tetszik, mert nekik annál jobb, minél butább és szegényebb ez az ország. A politikusaink „jó” szokása – pártállástól függetlenül –, hogy nem vezetik, hanem inkább megvezetik az embereket. Mert amíg az átlag állampolgárt kielégíti, hogy munka után jól bebaszhat egy kocsmában, addig nem lesz igénye arra, hogy elszámoltassa az által választott tisztségviselőket. Elszámoltatás alatt pedig nem koncepciós pereket kell érteni, ahogy azt a Fidesz kormány csinálja, hanem ténylegesen megvizsgálni, hogy leegyszerűsítve: ár/érték arányban az egyes kinevezettek milyen erőt képviselnek. Mert lássuk be, ha mi a munkahelyünkre rendszeresen nem járunk be, akkor kirúgnak, és nem kapunk fizetést sem, és ezt a gondolkodásmódot kellene alkalmazni a politikusaink körében. Tehát, ha nem jár be a T. Házba, akkor ne is kapjon fizetést, és azokat a képviselőket, akik nem végzik megfelelően a dolgukat, azokat el kell zavarni. A hatalom nem a politikusoké, hanem a választópolgároké, mert őket képviselik, nem pedig a saját baráti és rokoni körüket, ez a nepotizmus, vagy, ahogy ők egymást közt nevezik: a mutyizás.

  Összegezve mindezt, nem segélyeket kell osztani, hanem lehetőséget kell teremteni a munkára. Meg kell teremteni azokat a szociális rendszereket, amelyek elmozdíthatják kis hazánkat a holtpontról, és ahonnan megindulhat a felemelkedés. Így akár lehetne újra egy magyar autómárka a világpiacon, csak nem Pulinak kell nevezni. Elrugaszkodott ötletnek tűnhet, de minden feltétel adott, egy ilyen létrehozására. Természetesen környezetbaráttá kellene tenni, vagyis a benzin és dízelmotor felejtős, a bioetanolos, elektromos esetleg hidrogénes hajtás és vinnék, mint a cukrot. A fejlődés és a kiemelkedés néha tényleg csak apróságokon múlik. Végső üzenetként csak annyit, hogy kicsit jobban figyeljünk oda embertársainkra, mert az utcán fetrengő ember nem biztos, hogy részeg, lehet, hogy csak epilepsziás rohamot kapott, és nem kell egyből a flesselsz drogos megjegyzést odaböknünk.

  Egy hónap után véget ért a legnagyobb fociünnep a VB. Most már tudjuk, hogy Spanyolország a világ legjobbja, de azért rengeteg mindenen múlt az, hogy nyögvenyelősen bár, de nyerhettek.

  Sajnos kell a feltételes mód, mert sok jó válogatott volt Dél-Afrikában, és ezek közöl bármelyik jó eséllyel pályázhatott volna a trófeára, de ez most így alakult. A videóbíró bevezetése nagyon jó ötletnek tűnik, és a jelen kor technológiája mellett könnyen megvalósítható is lenne, csak hát az biztos, hogy sokba kerül egy ilyen rendszer kiépítése.

  Mindemellett hatalmas szükség lenne arra, hogy a bírói tévedéseknek végre elejét vegyék, mert hát győzelmek múlnak a téves döntéseken és ez anyagi vonzattal is jár, hiszen lépten-nyomon fogadhatunk a meccsekre, nem kevés pénzért, és hát fenntartjuk a jogot, hogy a szerencse, illetve a valóban jobb csapat maga döntse el a meccset, ne pedig a spori. Játékvezetői tévedéseknek nem voltunk híján az elmúlt egy hónapban. Kamu lesek, téves tizenegyesek, felesleges kiállítások, elmaradt sárga lapok és még sorolhatnám. Azért Howard Webb kitett magáért, és jól „megszórta” a döntős csapatokat, de nem utólag, jó néhány meccsel később kell a tévedéseket orvosolni, amikor egyik-másik csapat már hazautazott…

  A másik dolog, ami miatt szar volt ez a VB, az a nagy egók csatája. Egyes szövetségi kapitányok elég érdekes kerettel utaztak el Dél-Afrikába. Lippi, Dunga és Maradona is idő előtt távozott, pedig mindhárom nemzet VB esélyesnek volt tekinthető. Olaszországban Lippi vállalta a felelősséget, hiszen olyan játékosokat vitt el, akik adott körülmények között nem voltak alkalmasak arra, hogy hazájukat képviseljék. Di Natale és Iaquinta sem az a kimondott csatárzseni, de végre nem Luca Toni és Guillardino volt elől, ami a létező legrosszabb felállás egy olasz válogatottnál. Talán Cassano, Inzaghi és Del Piero kellett volna a keretbe, igaz, hogy utóbbi kettő már vénembernek számít, de a tudásuk páratlan. A Szlovákia ellen mutatott játékuk egyenlő volt a nullával, és ezt még sikerült a legidiótább változtatással megspékelni. Ahelyett, hogy Lippi pályára küldte volna a leginkább összeszokott középpályásokat – gondolok itt a Pirlo Gattuso duóra –, ehelyett egyenként játszatta őket. Szóval az olaszok kiesése végül nem is lett nagy meglepetés. Nem elég, ha egy játékos mentálisan erős, a tudás is számít. A legnagyobb csalódást az olaszoknál Cannavaro okozta, amit néha a pályán művelt, az egy cirkuszi bohócnak is a becsületére válhatott volna.

  Otthon hagyott játékosok Dél-Amerikából is voltak. Nem tudom, Dunga mester fejében mi járt, amikor Ronaldinho-t kihagyta a keretből. Eleinte még valahogy működött a brazil gépezet, de aztán elfogyott a tudás, és szépen búcsúztak is.

  Maradona külön szót érdemel. Az „Isteni Diego” jól lejáratta magát, és együttesét. Politikai alapon összeválogatni egy csapatot hatalmas felelőtlenség. Azon már meg sem lepődünk, hogy különféle szabálytalanságokat jó előre begyakoroltak, hogy ezzel is félrevezessék a játékvezetőket, akik amúgy sem álltak helyzetük magaslatán. Végül a koksz-brigád kiütéses vereséget szenvedett, megbosszulta magát, a „szerezd meg labdát, és passzolj Messi-hez” stratégia. Értelmes, focihoz értő embernek egy ilyen taktika felállításához utcahossznyi kokain csíkokra van szüksége. Maradoná-n látszott, hogy helyenként azt se tudja, hogy hol van, mert annyira be volt szívva.

  A VB legviccesebb alakulata kétségtelenül az InterNazional Elf, azaz a német válogatott. Ghánai, török, lengyel vendégmunkásokból és ária németekből verbuvált alakulat egész jól szerepelt. Müller és Özil játéka nagyon tetszetős volt, Löw jól válogatott, és kihasználta a honosítás által kínált összes lehetőséget. Ha valóban német származású játékosokkal mennek ki, még a csoportból se jutnak tovább, így bronzot nyertek. A két véglet, az ária németek által képviselt fegyelem, és a bevándorlók által hozott technikásság, gyorsaság meghozta a gyümölcsét, és ez a válogatott még sokra vihetik, hiszen egy nagyon fiatal gárdáról van szó.

  Európai dobogó. Ez lett a végeredmény. A foci is egy biznisz, és a rekordok jól fizetnek. Csakis a pénznek volt köszönhető, hogy a bírák ezeket a csapatokat segítették érmekhez jutni, és így sikerült két, korábban VB döntőn ritkán látott csapatnak felérni a csúcsra. A hollandok és a spanyolok közül bármelyik nyerhetett volna, az már történelmi eseménynek számít. Mindkét csapat első világbajnoki címére hajtott, és a Fifa állásfoglalása szerint, az egyből egyet nyerni nagyobb szenzáció, mint a háromból egyet. Ezért lett Spanyolország világbajnok, és ezért kaptak a hollandok ezüstöt.

  Katasztrofális egy hónapon vagyunk túl. A Fifa elgondolkozhat, hogy hogyan magyarázza meg a történteket, de az tény, hogy ritkán látunk ehhez hasonló merényletet a futball ellen. Szóval volt itt minden: történelmi győzelem, cikázó rossz labda, hatalmas bírói bakik és gyenge minőségű pályák. Persze, valahogy izgalmassá kell tenni a játékot, de ezt inkább a játékosokra kellene bízni, nem az egyéb körülményekre. Mert ennyi erővel aláaknázott focipályák kellenek, 20 kilós acéllabda, a stoplikat pedig ki kéne hegyezni, aztán hadd fröcsögjön a vér, a mai elvadult világban talán erre lenne is igény.

  Az internet teret ad mindenkinek. Most már mindenki a neten él, és a terroristák is lépést tartanak a fejlődő világgal. Hamarosan saját honlapja lesz az Al-Kaidának, és azért a közösségi szájtokat is ellepték rendesen, szóval nem árt óvatosnak lenni.

  Kezdjünk el gyanakodni, amikor csinos muszlim vallású nő kezd el ismerkedni velünk? Ugyan minek, a gondok később kezdődnek. Amikor már azt veszed észre, hogy egy távirányító van a kezedben, testedre pedig több kilónyi C4-est erősítettek, és te valami arab nyelven ordibálsz, majd megnyomod a gombot… Na, akkor van baj! Ekkor már biztos, hogy beszerveztek. De ne szaladjunk ennyire előre, mert azért nem ilyen egyszerű a történet.

  Szóval adott a csinos muszlim lány, aki megkeres téged levélben, és majd minden nap ír neked, és győzköd téged az iszlám szépségéről, és pikáns képeket is küld, vagy meglep egy kis webcam szex show-val. Aztán persze férfi vagy, igazi állat, ahogy azt kell, szóval kezded hinni az igét, és mondod, Allah oe akbar! Hagyod, hogy sodorjon az ár, vagy sodorsz egy cigit, vagy többet, és némi pia, és máris kapod a meghívást, kis világ háta mögötti afgán faluba, kirándulással egybekötött túlélő-, edző- és kiképzőtábor egy áráért, csak most. Ugye, hogy ez egy kihagyhatatlan ajánlat, szóval elutazol, hogy felfedezd a helyi kultúrát, barátkozz a csinos lánnyal.

  Érkezéskor a reptéren állig felfegyverzett turbános alakok vesznek kezelésbe, és zsákot húznak a fejedre, de ez nem valami fétis, ez a kőkemény valóság és máris mész a góréhoz, hogy megcsinálják a casting videódat, egy fali szőttes és némi arab felirattal a háttérben. Majd azt mondják, hogy egy új filmet készülnek forgatni, Amerika bukása címmel, de te csak a csinos lány után érdeklődsz, de senki sem beszéli a nyelvet (a franciát), amit te szeretnél, mert hát jó volt a felvezető műsor. Vagyis maradsz, élvezed a vendégszeretet és bekapcsolódsz a hagyományos népi játékokba, hátha rátalálsz életed muszlim szerelmére. Így keveredsz bele az itt az aknamező, hol a gránát nevű játékba is. Később, estefelé pedig orosz rulettet játszol kedves új barátaiddal, akikkel megannyi szép új és véres, na meg hát közös élmény köt össze.

  Azonban még mindig a lányt keresed, de ez a kis hegyi falucska nagyon elszigetelt. Női alakot még a nagy messziségben sem látsz, így tovább játszod a szereped, mert nem vagy semmi jónak az elrontója, és hát vágyakozol… Hamar kiképeznek, hogyan kell bekötött szemmel szétkapni és újra összerakni egy AK 47-est, majd izraeli UZI-val kezdesz hadonászni, és egyre idegesebb leszel, hogy az előre beígért jutalom - a csinos lány - már 3 hónapja késik. Hiszel, hiszen hinni akarsz, jól esik a gyermeki hév, amivel megismerted az új világot mely körbevesz téged, és beleivódik minden pórusodba.  Szóval célba lősz, csinálod a videókat tonnaszámra, és elkezdesz bombát barkácsolni a sufniban, és hiányolod a hasadó anyagot, ezért sokat panaszkodsz Oszamának, de ő mindig csak türelemre int, és mondja, hogy George majd hozza azt is, csak most vakációzik még Texasban. Türelmes maradsz.

  Aztán egy szép nap, beköszönt a szép új világ, megkapod, amire vágysz. A csinos lány felöltöztet fura ruhába, és egy szerkezetet aggat rád, aminek nagyon bizarr kinézetén még az ütemes ketyegés sem segít, de hát szerelmes vagy, megteszed, amit kér és útnak indulsz. Az új világ küszöbén, valamelyik amcsi reptéren már kevésbé békés emberek fogadnak, kicsit hasonló a helyzet, mint Afganisztánban, de itt kevésbé vendégszeretőek, meg hát fennakadtál a bombateszten, és most farkasszemet nézel egy tucat M4-essel meg kétszer annyi dühös szempárral. Elkezded az előre betanult szöveged mondani, persze hogy arabul, és amiről eddig azt hitted, hogy a békét hirdeti, hát az imposztoroktól származik, és valami idióta szent háborúról szól.

  A végítélet óráiban számba veszed a lehetőségeidet. Rádöbbensz, hogy a körülötted állókat nem tudod megnyugtatni, se szép szóval, se a rád applikált bombával, így döntened kell, hogy magad vetsz véget ennek a kínos helyzetnek, egy kirobbanó poénnal és mindent elsöprő sikert aratsz, vagy agyonlöveted magad, de ez utóbbi esetben csalódást okoznál újdonsült barátaidnak, és ezt semmiképpen sem szeretnéd, tehát, megnyomod a gombot. És akkor jön a poén, ami hát ütősnek ütős, de te mégsem nevetsz. A Kínából exportált robbanóanyag a repülő légkondijának köszönhetően bemondta az unalmast, így elfognak, és elvisznek Gvantanamóra. Itt egy újfajta vendégszeretettel ismerkedsz meg, és csakhamar rádöbbensz, hogy cseberből börtönbe kerültél, de a szabadság ára ezen a helyen megfizethetetlen. Így végül azonosulsz azzal az éneddel, aki hinni szeretett volna, és hiszel, új istent keresel, és kéred a kiadatásod Magyarországra. Drogokra vágysz! Nagy dózist akarsz, ezért mindinkább vonz ez a kis ország Kelet-Európa szívében. Neked kell a szer, amit Orbánnak hívnak, és nagy tömegek fogyasztanak rendszeresen. Pár évvel később, és úgy 30 kiló mínusszal ugyan, de megérkezel szép Magyarországra, és beleveted magad az élvezetekbe, és vénáid túltolod, mert az anyag, amit szeretnél, nagy Úr, és mégsem annyira hatásos, mint azt a börtönben mesélték.

  Végezetül ott ülsz, a híd tetején, kezedben benzineskanna meg egy öngyújtó. Elért a szomorú valóság, és most, hogy végelkeseredésedben meghozod a szükséges döntéseket, szóval magadra locsolod a benyát, és rágyújtasz egy full dobozra… A közhiedelmekkel ellentétben azonban nem minden arab terrorista, illetve nem csak iszlám vallásúak lehetnek terroristák, mert, hogy ki az és ki nem, az csakis nézőpont kérdése.

  A parlamenti kétharmad kormányrendeletet hozott, mely szerint minden közintézményben, jól látható helyre, legalább 70x50-es méretben színes nyomtatványként, díszes keretben kell kifüggeszteni a Nemzeti együttműködés deklarátumát. Pedig - mint mindig-, lennének fontosabb tennivalók is.

  Hatalmi téboly, dilettantizmus, és mérhetetlen hülyeség vezet odáig, hogy egy kormánypárt egy ócska hirdetményre alapoz dolgokat, és még büszkén kiaggatatja a közintézményeiben. A nemzet nem egy nyilatkozattól fog együtt működni, hanem olyan társadalmi és hatalmi rendszereken keresztül, amelynek a megteremtésén kellene dolgozni, nem pedig hülyeségeket írni, aztán nemzetiszín szalaggal átmasnizni. Mert hát ott az árvíz utáni helyreállítás, ahol eszeveszett káosz van, és a segélyek nem jutnak el az emberekhez, ki tudja hány ember maradt fedél nélkül, nekik meg ez a 70x50-es iromány kell minden közintézményben, hogy jól lássa a magyar. El sem merem képzelni, hogy mi lenne most itt, ha Orbánék nem készülnek fel jó előre a kormányzásra, mert hát évekig etették azzal a népet, hogy nekik van programjuk, vannak elképzeléseik, vannak terveik, készek az ország irányítására, de csak hamar kiderült az igazság, mely szerint csak propagandájuk van, agyuk meg semmi.

  Orbán és a haverok. De nevezhetjük Fidesznek is, ez most teljesen lényegtelen. Kész az adóügyi saláta törvény és keresztbe verik vele egymást a különböző minisztériumok nyilatkozatai és elképzelései. Ja kérem, talán olyan embereket kellett volna kinevezni, akik értik is a dolgukat, nem csak nyalni meg szopni tudnak. Ennyi erővel, akár egy tucat stricire is bízhattuk volna az ország irányítását, mert náluk jobban senki nem tudná felnyalatni és leszopatni az országot. Bár ha azt vesszük, Orbán is egy jókora strici, és a kiskurváira bízott mindent, így nem csoda, hogy nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal, bár egy jókora fasszal a szájban elég nehéz lehet körültekinteni. Az adótörvényben is vannak részek, amiben olyan agymenések vannak, hogy gyakorlatilag az állam az egyik zsebéből a másikba rakja a pénzt, de ettől még nem fog mozgásba lendülni az eléggé „lepihent” magyar gazdaság. Ettől csak rosszabb lesz, és ezt alátámasztandó, 10-20 milliárd Euró Készenléti keretet kért a Fidesz az Uniótól és az IMF-től. Szóval van mit foltozni a gazdaságpolitikán, mert most pénz szűkében az ország, és a sok politikus bűnöző még nem tudja, hogy honnan fognak lopni.

  Attól meg egy pillanatig sem lesz jobb senkinek, hogy minden „nemzeti”. Orbánék egy olyan együttműködésre alapoznak, amely a magyar társadalomban sohasem létezett. Mert mindig az volt a trend – és még jó ideig az is marad –, hogy „Dögöljön meg szomszéd tehene is!” és ez az a mentalitás, amely jó mélyen beleivódott a magyarok hétköznapjaiba, gondolkodásmódjába. Nemzeti depresszióban vagyunk, de a nemzeti öngyilkosságot már nem kéne megvárni. A Himnusz is csak a múlton való kesergésre buzdít, na meg arra, hogy ne küzdj a sorsod ellen, mert Isten hatalmas, és úgyis pofán vág. Itt ismét megragadnám az alkalmat és egyből párhuzamot vonnék az iszlám világgal, ahol meg „Allah oe akbar!” vagyis: Allah hatalmas, és megtesznek mindent. Szóval ezt a vallásos, múltban élős faszságot gyorsan el kellene feledni, és radikális változásra van szükség, és ez nem feltétlenül egy diktatúra kiépítését kellene hogy jelentse, hanem egy élhetőbb állam megteremtését, ahol mindenki a társadalmi státuszának megfelelő mértékben járul hozzá az állam működéséhez. A Csányi Alapítvány kétmilliárdos kezdő tőkéje lássuk be, elég kevés Csányi „OTP Vezér” Sándor összvagyonához képest. Annak ellenére, hogy Ő legalább tesz valamit a nehézsorsú gyermekekért, tehetne többet is, hiszen meglenne rá a lehetősége. Többek között ezért kellene egy többsávos SZJA rendszer, de a politikusaink az egykulcsossal jobban járnak…

  Tény, nem kedvelem a Fideszt, és akkor még finoman fogalmaztam. Ennek ellenére, megadják az okot arra, hogy ennyire szidjam őket. A Fidesz rövidítés feloldása talán a: „Faszszopó idióta demokrácia ellenes szarháziak” lehet. Sok tolvaj, akik már elfelejtették, hogy honnan is jöttek, de arra még emlékeznek, hogy honnan lehet lopni. A régi berögződések, reflexek visszaköszönnek a II. Orbán-kormánynak, és a múlt árnyékában a saját csontvázaikat keresik a szekrényekben, hogy azokért a hibákért, amikért ők is vastagon felelősek rákenjék másokra. Az elmúlt 8 év szocialista kormányzása nem volt jó, illetve a Bajnai-korszaknak volt értelme, de a többi 7 év egy rakás szar volt, de legalább az „Öszödi beszédet” nem volt kötelező meghallgatni, bár annak a lényege elsiklott az emberek füle mellett, nekik csak annyi esett le, hogy „Elkúrtuk” meg hogy, „Hazudtunk reggel, délben meg este!”. Pedig ez nem csak a szocialista kormányzásra volt jellemző, hanem ezekkel a szavakkal lehet összefoglalni a rendszerváltás utáni politikánkat, mind a 20 kőkemény évet. Az MDF kiárulta az országot, fillérekért adtak túl mindenen, amin ott volt a rohadt komcsik ujjlenyomata, ahelyett, hogy megnézték volna, hogy mi az, ami működőképes, és mi az, ami nem. A TÉESZ-eket például egy nagyon jól működő szervezetté lehetett volna tenni, és kifejezett hatékony lehetet volna a magyar mezőgazdaság, ahol iparág épül az iparágra, mert a konzervgyártást is helyben intézhették volna, de ez csak egyetlen példa a sokból.

  Túlzottan idealista vagyok, ez tény. De miért ne lehetne normálisan politizálni, őszintén, és miért nem lehet hallgatni a jó szóra? Komplikált kérdés, válasz meg persze, hogy nincs. Miért is lenne? Itt kérdésre kérdés felel, addig se kell semmit se csinálni. Addig meg Orbán Viktor és geci bandája újraértelmezi a népköztársaság fogalmát, és Viktor eldönti, hogy király vagy inkább császár óhajt-e lenni. De lassan törvénybe foglalják, hogy ezek után, nemes egyszerűséggel „Nemzeti Mindenható” néven kell majd őt emlegetni.

  A valódi problémákra nincs megoldás, mert ahhoz tudásra volna szükség, és hát és tekintetében Orbánék nem állnak túl jól. Egymást érik a zavarosabbnál zavarosabb, semmitmondó nyilatkozatok, és nem érdekli őket, hogy az átlag magyar hány faszt szop, még a sajátjukat is beleerőltetik a sok kis síró szájba. A nemzeti kormány egyetlen üzenete, hogy: „Szopni fogtok!”.  

  Utalva az előző írásomra, hogy az emberek szeretnek hinni, hát volt olyan időszakom, amikor még én is hittem. Elhittem, hogy lehet más a politika és csatlakoztam is a párthoz. Nagy lelkesedéssel és tele ambíciókkal vágtam bele, de csakhamar rádöbbentem, hogy csak lehetne más a politika.

  A pesti LMP vezetés most már rendszeresen levelezik a többi párttal, mint valami szerelmes szűzkurva. Pedig meglátásom szerint, sokkal jobb lenne, ha leülnének egy asztalhoz azokkal, akikkel együtt rontják a levegőt a parlamentben. Régen, amikor még aktívan politizáltam, hittem, hogy ez a párt toleránsabb és nyíltabb, mint a mai magyar pártok. Igaz a liberalizmusnak nincs nagy hagyománya Magyarországon, de még mindig hiszem, hogy ez az egyetlen járható út, csak végre valaki rátalálhatna erre az ösvényre. Mert lássuk be, tetszik a „fejlett nyugat”, de mégis inkább keletre tartunk, a sok évtizedes buta berögződések miatt. A fejlődésnek ára van, és nem csak jelképesen, ami a magyar alapmentalitással összeegyeztethetetlen. Inkább legyen egy népi vezérünk, minthogy magunk döntsünk a sorsunk felől.

  A segítséget mindig fentről várjuk. Sokkal könnyebb, ha valaki megmondja, mit kell tenni. Az elmúlt országgyűlési választások is azt igazolják, hogy a magyar nép ostoba. Nem a valós vagy valósnak vélt programok alapján választottunk képviselőket, hanem azért, mert Orbán annyit mondott, hogy „fúj rohadt kommunisták”, és ennek az árnyéka akkora félelmet keltett, hogy nem vesszük észre, hogy ugyanarra tartunk, mint a rendszerváltás előtt. Arra nem volt biztosíték, hogy készen állnak a kormányzásra, mert normális pártprogramjuk nem volt. Erre az volt a kifogásuk, hogy nem tudják, milyen állapotban van az ország. Ja, kérem, talán be kellett volna járni a parlamentbe dolgozni, és nem csak felvenni a zsíros zsebbélelő zsetont, és akkor egyből tisztába lettek volna az ország helyzetével. Az SZDSZ-szel való szakítás után, ugyanis az MSZP már kisebbségből kormányzott, szóval a Fidesznek lett volna alkalma változtatni, és belelátni az ország ügyeibe, sőt be is avatkozhatott volna, de már akkor sem volt meg a megfelelő koncepció. Meg hát egyszerűbb, ha mások kitalálják, mi meg csak ellopjuk, és úgy hivatkozunk rá, mint saját ötletre. Ezt jelenti a 80 oldalas kormányprogram.

  De vissza az LMP-hez. Én megértem, hogy függetlenek akarnak maradni és meg akarják mutatni, hogy igenis megtesznek mindent, hogy rászolgáljanak a választóik bizalmára, de ennek pont az ellenkezőjét érik el. Az, hogy az MSZP-vel nem képesek normális keretek közt tárgyalni számomra elég furcsa egy olyan párttól, akik fennkölt hirdetik a demokráciát, hogy ezért nincs többek között egyetlen kézben a gyeplő, és ezért van 13 tagú választmánya az LMP-nek (akik irányítják a pártot). Szóval az egyenes és nyílt beszéd és a párbeszéd is hiányzik ebből a pártból. El kell ismerni, hogy bekerültek a Parlamentbe, de nem a Schiffer Andrásékon múlt a siker, hanem azokon az embereken, akik naphosszat ötleteltek és szervezték az ügyeket. Akkoriban nagyon kevés pénz állt az LMP rendelkezésére, így minden apró alkalmat meg kellett volna ragadni, és akkor még jobb eredményt érhetett volna el a párt. Vas Megyéről tudok érdemben nyilatkozni, hiszen ennek a szervezetnek voltam közvetlenül tagja, és az ott tapasztaltak még az olyan embereket is meglepték, akik 20 évet húztak le az SZDSZ-ben. Egy apró helyi szervezetben is hatalmas klikkesedés volt, a demokráciát meg ott szarták le, ahol tudták. Amikor 2 ezer darab szórólap a kukába kerül, csak azért, mert a megyei koordinátor dilettáns, akkor van gond. Mindez csak a jéghegy csúcsa, és nem is szeretnék minden titkot felfedni, mert bennem még maradt gerincesség. Mindezzel csak arra szeretném felhívni az emberek figyelmét, hogy jelen helyzetben nincs olyan, hogy lehet más a politika.

  Igazából, az LMP-nek az egykori SZDSZ örökségét kellett volna átvenni, mert a szabad demokratáknak nagy szerepük volt abban, hogy bekövetkezett a rendszerváltás, még akkor is, ha közvetlenül soha nem kerültek hatalomra. Ez részben sikerült, is mert nagyjából ott folytatják, ahol az SZDSZ abbahagyta, csakhogy a kezdeteket kellett volna másolni, tehát valami újat kellett volna a magyar politikai életbe hozni, ami csak a legelején sikerült. Utána pedig látjuk, hogy mi van. Ugyanúgy csinálják a politikát, mint a nagyok. Schiffer András egymaga ennek a rossz viccnek a főszereplője. Eleinte Gyurcsánnyal kacérkodott, de az MSZP-be nem sikerült bekerülni, így továbbállt és a Fidesz partjainál kötött ki, ahol szintén csak kurdarcok érték. Ennyi csalódás után, az ember, aki mindenáron párttag akar lenni, mit is tehet? Hát alakít magának egy pártot, ahol játszhat félistent. Azért csak félistent, mert a teljes Isten szerepkört már Orbán Viktor szabadalmasította magának. Az LMP jelenleg a káoszt képviseli a magyar törvényhozásban. Se elképzelés, se erő, a szabad akaratról már nem is beszélve. Próbálják eladni ezt a konstruktív ellenzék dolgot, de rém gyengén hozzák a figurát. A sok feltörekvő kirakat ember mögött ugyanolyan tolvajok állnak, mint a többi pártnál. Mindenki a saját zsebét tömi, és igyekszik a haverok között elosztani a nyerő helyeket, és ez az LMP-re is igaz.

  Ki tudja, én is alapíthatnék egy pártot magam, a sok „okosság” mellé el is férne, de ezt már hiteltelennek érezném, és valószínűleg az emberek többsége is ezt érezné. A Lehet Más a Politika párt tele van olyan emberekkel, akiknek más pártoknál nem volt szerencséjük, így két választásuk maradt: vagy vesznek maguknak egy helyet a Jobbikban, vagy ingyen beszállnak az LMP-be. Ez utóbbi döntés sokkal vonzóbb volt, így összeállt egy olyan csapat, ahol az ex-MIÉP-estől az ex-MSZP-sig minden megvan. A Fideszesek csak azért maradtak el, mert nagyon jól tudták, hogy 8 év szocialista kormányzás után, a megvezetett és felháborodott emberek jórészét meg tudják majd etetni a konzervatív-keresztény forradalom elsöprő reformjaival. Amúgy nemcsak a Fidesznek, de az MSZP-nek sőt az LMP-nek is van listája a szavazóiról, csak mindenki másként hívja.

  Végezetül, nem tudom, hogy valaha lesz-e olyan politikai erő Magyarországon, akik meg fognak próbálkozni az őszinte politizálással. Az LMP előtt komoly lehetőség volt, de elszalasztották, csak elsuhant, és még észre sem vették. Talán még lesznek olyan választások, ahol nem a „jobbik rosszat” kell választanunk, hanem az ideológiák széles választékát kapjuk, és tényleg szabadon dönthetünk a dolgaink felől, és talán eljön az az idő is, amikor a politikusaink nem „mantrázott parasztok” lesznek, hanem olyan emberek, akik tényleg az állampolgárok akaratát képviselik és a szavazók jogait védik. Valószínűleg csak én vagyok ennyire idealista…

  A tudatlanság kiaknázása mindig is jövedelmező üzletág volt. A vallások jó része tipikusan erre a fajta tudatlanságra építkezik. Az emberek jó része hisz valamiben, ha más nem önmagában, ami követendő példa a többi embernek. De a valóság az, hogy a sok hamis próféta megvezet, és elterel valamilyen mesebeli Isten felé.

  A keresztény egyház évezredek óta hülyíti a népet. A perverz papok meg mindig is jól éltek, és a privilégiumaik többségét a mai napig megtarthatták. A Biblia egyszerűen értelmezhetetlen, nem elég hogy tele van ellentmondásokkal, hiányos, de még maga a történet is szar. Ha tömören össze szeretnénk foglalni, akkor van egy Isten, aki mindent tud és lát, meg ott a haverja, a Morningstar vagyis Lucifer, és elosztják egymás között a holt lelkeket és így mindenki boldog. De az egész körítés csak arra szolgál, hogy kihasználják az embereket. Ez is csak a pénzről szól, elég, ha megnézzük a Hit Gyülekezetet, vagy akármelyik másik istenes brigádot. Egyházi-adódat, köszi, papoknak ebből futja csúcsverdára, kurvákra, kokainra, óvadékra, miseborra megvesztegetési összegekre, stb.. Szóval jól élnek, tele vannak lével, és a pofátlanság határait még hírből sem ismerik. Prédikálnak naphosszat politikáról és egyéb olyan dolgokról, amikhez közük sincs, a nép meg úgyis megeszi, mert eleve úgy írták a Bibliát, hogy kitágítsák a határokat, vagyis azt láthassanak bele, amit akarnak. Persze ez a fajta látás csak a papok saját joga, így ha ő azt látja bent, hogy gyerekeket kell molesztálni, akkor megteheti, a Pápa meg úgyis csak asszisztál az egészhez, mert annak idején ő is csak így csinálta. Azért XVI. Benedek hiteljugendes múltja elég kemény, de ez is csak azt igazolja, hogy mennyire gátlástalanok. Így el lehet adni mindent, vallási útmutatókat, Bibliákat, feszületeket és a többi giccses szemetet, és lehet vele szerezni parlamenti helyet is (KDNP). Minden kétséget kizáróan a Bibliában a legnagyobb ellentmondás már az alapoknál jelentkezik. Isten bünteti a bálványimádatot, de Isten önmaga is egy ilyen bálvány, szóval a keresztény hit szerint, aki hisz istenben az bűnös, mert bálványimádó. És mégis annyi hülye megeszi ezt a szart. És még ezek vannak a drogok ellen. Vicc az egész!

  Allah oe akbar! Vagyis Allah hatalmas. Az iszlám valláskörre egy egészen más üzletág települt, méghozzá a terrorizmus. Kellemest a hasznossal. Pedig a Korán többségében a békét hirdeti, de az ottani szószólók túlságosan konzervatívok és így lett a Dzsihádból szent háború, pedig eredetileg ez a szó igyekezetet jelent. Hát az tény, hogy ebből nagy buzgalom lett, és sok műveletlen – aluliskolázott – embert sikerült behúzni a csőbe, így ha azt halljuk, hogy valaki muzulmán, akkor egyből arra asszociálunk, hogy terrorista, pedig erről koránt sincs szó. Sajnos ebben a látásmódban van ráció, de minden nézőpont kérdése, mert az egyiknek terrorista a másiknak hős. Az biztos, hogy Mohamed próféta nem egy vallási háború alapjait akarta letenni, hanem békíteni jött, de a rengeteg álfordító kezei közt más jelentéstartalmat kapott az eredeti szöveg. Persze ennek a térhódítása is csak arra vezethető vissza, hogy az emberek alapvetően buták, és ez globális probléma.

  A buddhizmusról keveset tudok, de az is a békén alapuló valami, és az önfegyelmet emeli ki, fő erénynek, ami addig oké, amíg nem egy 300 kilós haspók kinézetű Isten féle ember beszél az önmegtartóztatásról. De még mindig jobb, mint a kereszténység. Igaz nekik más felfogásaik vannak az anyagi javakról és általában a világról,  így nem igazán passzol ehhez az iráshoz, de mégis említésre méltó. A külső és belső béke megtalálása nagyon fontos, és talán a jóga pozíciók jórésze tényleg kivitelezhető is, de az biztos, hogy rengeteg gyakorlást igényel.

  Minden kétséget kizáróan, a négy alap vallásforma közül, a zsidók jártak a legjobban. Annyi ünnepnap mellett a legelborultabb irányzatokban a férfiak dolga csupán annyi, hogy olvassák a Tórát, a nők meg melózhatnak reggeltől-estig. Talán itt lopnak a legkevesebbet a papok, mert a zsidók az idők kezdete óta a gazdasági életben szorgoskodtak, így a vallási vezetők nem innen tömik a zsebüket. A zsidók egyszerűen csak jól élnek, mert tudták, hogy hogyan lehet kifosztani az embereket vallási marhaságok nélkül, ők inkább a realitás talaján maradtak, és jobb híján kitalálták az uzsorakamatot, ami nem egy humánus dolog, de ez van.

  Ám most már létezik alternatíva azoknak is, akik inkább valami UFÓ hitet szeretnének vallani. A Szcientológia az új évezred vallási vívmány. Imádkozzunk, hogy Xenu ne jöjjön el, vagy ha el is jön, ne rombolja le a Földet. Elég hatásos, mert sokan vannak, akik egy Isten létezését nehezen veszik be, de hiszik, hogy létezhetnek még rajtunk kívül is fejlett civilizációk (amúgy tényleg létezhetnek). Komoly marketinggel gyorsan tettek szert hatalmas hívőtáborra, csak néhány celebet is be kellett venni a bizniszbe és már sínen is volt a dolog. Ennél csak a pornó nagyobb üzlet szóval a hülye amcsiknak megint bejött, Hollywood úgyis ontotta és ontja az ufós filmeket számolatlanul, elég ha csak az Avatarra vagy akármelyik Alien vs. Predator filmre gondolunk. De akadnak fura szcientológiás videók a Youtube-on is szép számmal, elég ha Sting „Englishman in New York” című dalát vesszük. Bár azért annak a számnak több mondanivalója van, mint a fent említett vallásoknak összesen.

  Persze az ember olyan lény, amelyik hinni akar. A magam részéről én tömbösítve szeretném imádni az Urat, a halálos ágyamon. Az igazság viszont az, hogy nem vagyok mentes vallási szempontból. A Rastafari vallás az egyetlen olyan dolog, ami szerintem összeegyeztethető a felvilágosult gondolkodásmóddal. Ez a vallás a hatalom elutasítását, egymás szeretetét és az egyén szabadságát hirdeti. A társadalmi normák átértékelése után, minden amit Babilon (a hatalom) képvisel, annak el kell tűnnie, és egyfajta utópia jön el. Itt az a jó, hogy nincsenek egyházak, igazából nincsenek papok sem, van néhány próféta, akik főleg a reggae zenén keresztül közvetítik Jah (isten) szavát. Persze a nép felvilágosítása mindig áldozatokkal jár, mert aki nem akar behódolni valamely diktátornak, annak nem sok babér terem. A rastafarizmus három fő színe a piros (a mártírok vére), az arany (az anyaföld boldogsága) és a zöld (az anyaföld, Etiópia). Etiópia jelenti a feketék számára az őshazát, onnan ered minden, és minden oda fog visszatérni, egy olyan társadalomban, ahol nincs rivalizálás, ahol humánus vezetők vannak. Persze ez is közel áll a mesevilághoz, de legalábbis egy álomhoz, de ezért hit, de talán egyszer valóság lesz. Hiszem, hogy eljöhet egy olyan kor, amikor a különböző vallású emberek vígan együtt élhetnek, és nem lesznek politikusok, akik felesleges indulatokat gerjesztenek.

  Június 26-a a kábítószer-ellenes világnap. Magyarországot kevésbé érinti ez a dolog, hiszen nincs normális drogpolitikánk. Amúgy meg nagy tömegek élnek kábítószerekkel hazánkban. Az élvezetet nagydózisban általában a Kossuth-téren tolják magukban az emberek. Lássuk be, ma Magyarországon a leghatásosabb és leginkább elterjedt kábítószer Orbán Viktor, de egyes helyeken Fidesznek hívják, míg a fiatalabbak körében Fidelitas néven bódít. Amúgy tényleg szükség lenne egy normális drogpolitikára, és el kellene felejteni ezt a konzervatív-keresztény álszentséget, mert ez az, ami nem vezet sehova.

  Sólyomnak repülnie kell, és a helyét egy gerinctelen féreg veszi át. Persze féregként is lehet sokra vinni, elég, ha Dennis Rodmanre gondolunk, de az egy egészen más műfaj volt. Bár ha párhuzamot kell vonnom közte és Schmitt Pál között, akkor talán annyi, hogy mindketten sportoltak.

  Szóval Schmitt Pál nyelve nem fáradt, és szépen felnyalta magát, egészen a Sándor-palotáig. Ez aztán a karrier a javából. De akárhogy is, még mindig ott van Orbán Viktor nyilatkozata, amelyben a „szavazófülkés forradalomról” beszélt, meg hogy most már vége lesz a korrupciónak, a mutyizásnak és a nepotizmusnak. Ennek ellenére szépen minden létező helyre benyomják az embereiket, ahelyett, hogy a valódi problémákkal foglalkoznának, például az árvízkárosultakkal, a korrupció felszámolásával stb.… De mit is vártunk, hiszen annak idején Mikola már megmondta, hogy ha még egyszer hatalomra kerülnek, akkor legalább 40 évre rendezkednek be, most már kezdjük kapizsgálni, hogy nem hazudott. Demokrácia, hát azt gyorsan felejtsd el!

  „Simulékony ember.” Egy szókapcsolat, mégis mennyi mindent elárul egy ember jelleméről. A takony is simulékony, mégis undorító. De megközelíthetjük más szemszögből is. Schmitt mindig olyan emberekhez dörgölőzik, akiknek hatalma van. Kicsit vulgárisabban, mindig sikerül a megfelelő segget nyalnia. Bár nem tudom, hogy az ilyen Bibliás perverzeknél ez hogy megy, lehet hogy ennyire jól tud szopni. Minden politikus egy fasz, ezért van az, ha Viagrát adsz neki, akkor nagyra nő. Orbánék a jelek szerint nagy dózisban kapták a kék pirulát, és mernek nagyok lenni. Azonban ez mit sem változtat azon a tényen, hogy Schmitt Pál egy gerinctelen féreg.

  Itt most el kell elmélkednünk azon, hogy ez vajon becsületsértés, vagy csak szimplán a fájdalmas igazság. Persze lehet mondani, hogy én itt név és arc nélkül csinálom, de aki igazán akar, az megtalál, ott a Facebook… Na, az önreklámról ennyit, térjünk is gyorsan vissza a jelen helyzetre.

  Ma Magyarországon virágzik a korrupció és a nepotizmus. Minden létező államilag elosztható pozíciót a Fidesz magának akar, ezzel biztosítva az egypárt-rendszert. Ez sem jelent problémát, hiszen aki tehetne ez ellen, azt nem érdekli, akik meg tenni akarnak ellene, azok kevesen vannak, meg hát felnőtt egy generáció a demokráciában és ez keresztény-konzervatív vonalon elfogadhatatlan. Tudatlannak és kreténnek lenni a trendi, na meg kétharmadozni. A társadalom komoly problémákkal küzd, minden szempontból. Erkölcs, ugyan már, ne viccelj, az meg mi. Amennyiben mindenben csak a jót látjuk, hát akkor a Fidesz most hatalmas leckét ad lojalitásból, egy emberként bújnak Orbán seggébe. Bár néha egy ábrázat többet mond száz szónál is. Schmitt Pál meghallgatásán Lázár János arca mindent elárult. Azt a megvetést és csalódottságot, ami az arcára kiült, minimum egy Emmy díjjal kellene jutalmazni. Amíg a „mi vezérünk” Viktor elvtárs nyaral, addig itthon Lázár János takarította utána a mocskot, és adott idiótábbnál idiótább semmitmondó üres nyilatkozatokat, takargatván a valóságot, tehát: „a Fidesz nem is, és hát keserű a szőlő, meg savanyú a banán a többi pártnak! Előre! Előre! Fegyverbe! Fegyverbe! Sieg Heil! És amúgy sem, csak egy kicsit, de az már régen volt!”…

  De ne vegyük el a főszereplő kenyerét, hiszen Schmitt Úr már be is mutatkozott a Fidesz-KDNP frakciónak – mintha nem ismernék elég jól –, és elmondta, hogy az „emberek embere” akar lenni. Ha ez olyan übermensch szindróma, akkor egy rohadt fasiszta, ha meg ebbe a plebejus vonalba akar beszállni, akkor meg el van tévedve, nem kicsit, nagyon. Nagyon aranyosan kifaggatták Palikát, és feltették neki azt a bizonyos mentő kérdést a kettesért; „hogy hova vezetne Köztársasági elnökként az első útja?”. A válasz lényege az volt, hogy oda, ahova mondani fogják, mert hát amúgy is meg van kötve a keze, meg nem is akar Orbán személyi kultuszának gátja lenni. Szóval, ahogy egy bábfigurához illik, úgy mozog, ahogy fent mozgatják a zsinórokat. Azért elmondta, hogy iskolásokat meg ovisokat szeretne megrontani, akarom írni, hogy meglátogatni, mert ez külföldön is nagyon tetszetős, meg az ovisok és a kisiskolások még hisznek a mesékben.

  Semjén szerint Schmitt legnagyobb erénye, hogy minden nap Bibliázik egy kicsit, ami egy Köztársasági elnöknél nagyon fontos dolog, mert így még véletlenül se lapoz bele az Alkotmányba, és könnyebben fogja hozni a szerepét. Összefoglalva mindezt; van egy ember, akinek a diplomáciai érzéke nulla (az Annus-Fazekas dopping botránynál kiderült), politikai tudása zéró, saját gondolatai nincsenek, kell ennél kevesebb? Schmitt Pál az alkalmatlan jelölt mintaképe, de pont ez teszi alkalmassá erre a posztra. Nem kérdez, nem ötletel, csak bólogat, ahogy azt mondják. Itt újra képbe kerül az „emberek embere” szerep, megmutatja 15 millió magyarnak, hogy hogyan kell Orbán szavaira tetszetősen bólogatni!

  Megjelent Eminem legújabb albuma, ami a Relapse 2 helyett kapta meg a Recovery címet. Ez és az album megjelenésének eltolása jó ötletnek bizonyult. A Relapse és a hozzá kiadott Refill elég hatásosra sikerült, így nem csoda, hogy vártak az új album megjelentetésével. A Recovery-t az Interscope Geffen gondozásában adták ki.

  Az album sokkal populárisabb elődeinél. Elég, ha a közreműködők sorát nézzük: Kobe, P!nk, Rihanna és Lil Wayne is beszállt egy-egy dal erejéig. Ezzel zeneileg sokszínűbb lett az album, de még mindig tagadhatatlanul hip-hop néhol egy enyhe rockos beütéssel („Won’t back down”). Eminem, ha kell önmagát túlteljesítve rappel, néha még a tempót is túlszárnyalja, máskor meg csak énekel, ami még mindig furcsa, pedig a „Hailie’s song” óta ezt már megszokhattuk volna. A Relapse hangulata után a Recovery egészen mást hoz. Sokkal felszabadultabb.

  Ami igazán szokatlan, és az eddigi albumoktól teljesen eltérő, hogy nincsenek skit-ek. Csak a zeneszámok.  A 16 dal mellé egy névtelen bónusz trekk is jár. Igazából nem lehet kifogásunk az album ellen, hiszen korrekt és hiteles minden. Eminem megváltozott, de mégsem tagadja meg önmagát, és az egyes számok nyomokban felidézik a korábbi korongokat. Ha őszinte akarok lenni, ez így van jól. Ahogy hallgatjuk ezt a korongot, egyes beat-ek elénk tárják a múltat is, így kerül a képbe az Infinite, a Slim Shady EP és LP, a Marshall Mather LP, a The Eminem Show, az 8 Mile, az Encore, a Curtain Call: The Hits, a The Re-Up és természetesen a Relapse és a hozzá kiadott Refill is.

  Sok jó szám került fel az albumra, így nehéz egyetlen vezérszámot kiválasztani, ami igazi sláger lehet. A klip megjelenése óta tudjuk, hogy a „Not afraid” című számot szánták húzóerőnek erre a pakkra, de emellett vannak még olyan számok, amelyek felkúszhatnak a slágerlistákra. Azért a feltételes mód, mert ahogy azt mondtam, Eminem nem tagadja meg önmagát, és ugyanúgy megvannak a poénok a tüskék, amik miatt mégsem lesz belőle egy áltagos populáris szemét.

  Kétségtelenül jó ötlet volt a duett P!nk-kel és Rihanná-val. A Lil Wayne közös szám a „Drop the world” óta várható volt, így hát nem is lepett meg senkit, hogy ők ketten újra együtt dolgoznak. Itt visszatérve a slágerlistás kérdés, már minden attól függ, hogy mely számok kapnak videoklipet is. Ez az album egy olyan anyag, amit hallani kell, már ha szeretjük az ilyesmit. Mert a rajongóknak kötelező, a hip-hop-ot kedvelőknek egy újfajta élményt jelenthet, akárcsak a „zenei mindenevőknek”. Akik meg eddig se rajongtak Eminemért, azok ezek után se fogják megtenni.

  Igen, eljött. Azt mondták, forradalom történt a szavazófülkékben, de ennél nagyobb baromságot régen hallottam. Ennél még az a bizonyos „elkúrtuk” is jobb volt. Az köztudott, hogy kormányt, politikai rendszert nem szavazatokkal kell megbuktatni, hanem golyóval. Ez az örök igazság, még akkor is, ha jelen esetben pacifisták vagyunk.

  Mert a várva várt változások nem abban az irányban indultak el, amire a sok kétharmados kretén számított. Orbánék már nem is tagadják, hogy önkényuralmat építenek. Szép lassan, illetve nem is olyan lassan, de ez most mellékes is, de kiépítik az egy párt rendszert. És könnyen vannak, mert azok, akik az agyuk kis százalékát használják a hétköznapokban, vagyis a Fidesz jól nyilvántartott szavazóbázisa még mindig a győzelmi mámorban úszik, mert végre valahára megsemmisítő csapást mértek a „kommunistákra”. Sajnos hajlamosak vagyunk a felejtésre, és ennek most is ára lesz. Ha arról van szó, könnyen kesergünk a múlt romjain, „vesszen Trianon” meg hasonlók, de amikor az van, hogy a jelenben valami rosszul működő dologért az első Orbán-kormány a felelős, akkor az már régen volt, és különben sem számít, mert itt az új és javított kiadás.

  Személyi kultusz, akár így is hívhatnák a Fideszt. Mindenki Orbán seggéből mászik elő, és kap szép posztot, és eljutnak mindenhová, ellehetetlenítve a második Orbán-kormány felügyelhetőségét. Megtehetnek bármit, és meg is teszik. A saját soraikból emelik ki az ÁSZ elnökét, és gyanítom, hogy két „párt közeli” emberke fogja megkapni a jelenleg még üres alkotmánybírói székeket is. De addig is a kedves választópolgár kap még egy pofont. Rövidül a kampányidőszak, aminek tényleg csak örülni lehet, de harmad annyi idő alatt kell négyszer több ajánlószelvényt összegyűjteni, ami már csak akkor megy, ha van egy Fidelitas-od, amolyan szorgos kis Hitlerjugend, akiknek úgy sincs jobb dolguk, hát összeszedik a kopcetliket pillanatok alatt, mert egy postásra 10 is jut belőlük, és milyen véletlen, a postás után azonnal megjelennek. Bár most, hogy a Fidesz van hatalmon, így a nyomdából egyből a pártirodába, az általuk „Fehér háznak” titulált helyre viszik a cédulákat, és ki is töltik helyetted, mert innentől senki se vágyjon másra, csak a Narancs!

  A fent leírtak nagyon emlékeztetnek a kommunizmus idejére. Akkor is állami ára volt a földgáznak, és minden másnak, a párt döntött, és vitték ide-oda szavazni az embereiket, hátha valaki mégis utánaszámol, akkor is meglegyen a többség. Igaz, van különbség is, mégpedig az, hogy a kommunizmusban nem volt meg ez a keresztény-konzervatív szar, mert a kommunisták nem voltak túl jó viszonyban az egyházzal. De nem lehet mindig ugyanazzal a szarral etetni a népet, mert hamar ráunnak meg hát a már annyi fost nyelt ez a nép, hogy már kezdi a kapizsgálni a különbséget. Most a változtatások mértéke minimális. Valahol Orbánéknak van igaza, hogy ezt teszik az országgal. Az átlagember sötét, és elveszett, mint néger gyerek az alagútban. Szóval, anélkül, hogy bárkit is megbántanék, sajnos nincs más diagnózisom. Primitívek vagyunk. Ez a száraz tény, és ha a nép nem képes arra, hogy a saját sorsa felől döntsön, akkor kell valaki, aki meghozza ezeket a bizonyos döntéseket. És Orbán szívesen magára vállalja a nagy népi vezér szerepét, mert a hatalmi téboly már ezt szüli…

  Nem vagyunk egyformák. Persze minden mindennel összefügg, de alapvetően különbözünk. Van az országnak szavazásra jogosult részében kétharmad, amelyik nagyon ostoba, és vélhetően nekik a szabadság egyenlő azzal, hogy hetente párszor jól bebaszik, valahol leissza magát a sárga földig, aztán kész. De van az a sajnos elhanyagolható kisebbség, akik élhetőbb országot szeretnének, és akiknek a szabadság többek közt azt is jelenti, hogy nyíltan szidják a hatalmat, és a hibáit elemzik, hátha történik valami. Ez a vágy, hogy történjen végre valami, aminek értelme és haszna is van, csak egy tündérmese.

  Elég sötétek a kilátásaink a jövőt illetően. Orbán egoizmusa a mesebeli Istenükével vetekszik. Pedig nem hiányzik sok ahhoz, hogy Magyarország kiemelkedjen Közép-Európából. A kreativitást nem a lopásra, a mutyizásra és a nepotizmusra kellene összpontosítani, hanem olyan dolgokra, amik egyedülállóvá tehetik hazánkat. Itt nem arra gondolok, hogy szigeteljük el magunkat, hanem arra, hogy a legmodernebb dolgokat kéne bevállalni: szélerőmű-farmokat kellene telepíteni, kicsit lehetne egységesíteni a mezőgazdaságot, hogy nem össze-vissza termeljünk minden szart. A jövő néha tényleg csak apró dolgokon múlik.