Sokan sokféleképpen próbálták már leszoktatni az embereket a dohányzásról, de a függés valahogy mindig erősebb a szabad akaratnál. Mindig azt mondják, hogy a drog a legveszélyesebb, ami részben igaz, ha az ember a kemény drogok rabja. Azonban ha csak könnyű drogokat használunk, és betartjuk azokat a szabályokat, amelyeket az alkoholfogyasztás esetén alkalmazunk, akkor nem lehet gond, és nem kerülünk kínos helyzetbe. De térjünk is vissza a cigarettára, káros hatásaira és a leszoktatásra. Uri Geller is próbálta, és valljuk be, jót röhögtünk rajta anno:

    A cigivel az a baj, hogy a látszatnak is hiszünk. Mert itt az élvezet mellé egy jól kitalált marketingfogás is társul. A díszes dobozok, arany, ezüst, és piros szegélyekkel, mind-mind arra engednek következtetni, hogy a cigaretta egy nemes, fenséges, kiváltságos dolog. Amikor kinyitunk egy dobozt, a katonás sorba rendezett szálak tovább erősítik ezt a tévképzetet, amely mindvégig megmarad, az láng, a parázs megbabonáz, elbűvöl. Azonban a dobozon fekete keretes szöveg figyelmeztet, hogy ezek a díszsorba rendezett „királyi” katonák bizony meg akarnak ölni minket. Ez a hivatásuk, és meg is teszik, nem számít, hogy hány éves vagy. Ez egy lassú méreg, amely szép lassan beleívódik minden szövetünkbe, és belülről sorvasztja el a testünk. Lassan, de biztosan öl a dohánygyárak parancsára, de a gyilkolást mi magunk finanszírozzuk minden egyes alkalommal, amikor megveszünk egy szál, egy doboz vagy egy karton cigit. A mennyiség nem számít, csak a biztos végeredmény. A dohányzás a különböző rákos elváltozások széles tárházát kínálja, amolyan grátisz ez az élvezet mellé.

  De miért kell azt mondanunk, hogy kérek egy lehelet és ruhabüdösítőt? Miért fizetünk a gyilkosainknak? A válasz pedig az, hogy azért, mert régen az urak kiváltsága volt a dohányzás. Pipák, szivarok, szipkás cigaretták, mind-mind a tehetősebb társadalmi réteg privilégiumai voltak. A hatalom csakhamar felfedezte, hogy ezzel az eszközzel szó szerint be lehet fogni a pórnép száját, mert amíg szívja, addig se beszél, és addig is kicsit kiváltságosnak érezheti magát. Aztán, amikor az egyik neves amerikai dohánygyártó cég kitalálta a vékony szálat, az volt a brutalitás a köbön. A vékony szál nem titkoltan azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek is rászokjanak a cigarettára. A szülőktől látják, hogy dohányoznak, és a vékony szál segít nekik elsajátítani ezt a káros szenvedélyt, mert hát az ember is a felnőttek utánzásával tanulja meg az élet dolgait.

  A mai világban azonban úgy tűnik, a hatalom kezdi belátni korábbi hibáját. Az igazság viszont sokkal kiábrándítóbb. Nem csak azért van zárjegy a cigin és lesz egyre drágább egy doboz, mert egészségkárosító. A hatalomnak most már nem éri meg egy kis bagóval „betömni” az emberek száját, mert a gyógykezelésük most már sokkal többe kerül, mint a hallgatásuk. Az ilyen dolgokkal is erősítik azt a hitet, hogy döntési szabadságban élsz, pedig a társadalom megléte a normák követésére szolgál. A beilleszkedés az egyéniség elvesztését szolgálja. Amíg követed a társadalmi szabályokat, addig is bent állsz egy sorban, és a lázadás eszközének tekintett cigi is csak a káoszt erősíti, hogy a társadalmon belüli csoportok, összefonódások minél kisebbek legyenek, hogy ne jöjjenek létre olyan összefogások, amelyek erősebbek a hatalomnál. Mert azt a „szart”, ami most van, könnyedén legyőzhetné, egy erős összefogás, de ehhez az kell, hogy a társadalom egyes egyedei ne csak a saját önös érdekire fókuszáljanak, hanem figyelembe vegyék mások érdekeit is. Ennek elkerülésére szolgál a cigaretta és a politika is. Megosztják a társadalmat, és amíg az egyedek elveszettnek érzik magukat, sokkal befolyásolhatóbbak, és amíg a gyengeségük olyan eszközökkel igyekeznek takargatni, mint a dohányzás, addig nem várható a felemelkedés.

  A leszokás nagyon nehéz. Sok olyan hatás van, amelyeknek komoly visszatartó erejük van. A közösség, amihez tartozunk, mert mindig akad valaki, aki megkínál egy szállal, amihez a szervezetünk hozzászokik, azt követelni fogja, és előjönnek a járulékos panaszok, alvászavar például. De a leszokás sok mindenre vonatkozhat, nem csak a cigire, hanem alkoholra, drogokra, politikai nézetekre. Mert a szar zenék is megragadnak bennünk, főleg ha minden nap halljuk, egy idő után, akaratlanul is megtanuljuk. Reflexekké vállnak, és bár le akarunk szokni, akaratunk ellenére elfogadjuk, és amikor észhez térünk akkor többnyire már késő. Nem kérdés, a dohányzás káros, de amiből a dohányzás utáni vágy is ered, vagyis a butaság a legveszélyesebb. A társadalom minden rákfenéje ebből ered. A tudatlanság mindent legyőz. Ha fizetünk a saját gyilkosunknak azért, hogy megöljön minket, az mennyivel jobb az öngyilkosságnál?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.