Egy hónap után véget ért a legnagyobb fociünnep a VB. Most már tudjuk, hogy Spanyolország a világ legjobbja, de azért rengeteg mindenen múlt az, hogy nyögvenyelősen bár, de nyerhettek.

  Sajnos kell a feltételes mód, mert sok jó válogatott volt Dél-Afrikában, és ezek közöl bármelyik jó eséllyel pályázhatott volna a trófeára, de ez most így alakult. A videóbíró bevezetése nagyon jó ötletnek tűnik, és a jelen kor technológiája mellett könnyen megvalósítható is lenne, csak hát az biztos, hogy sokba kerül egy ilyen rendszer kiépítése.

  Mindemellett hatalmas szükség lenne arra, hogy a bírói tévedéseknek végre elejét vegyék, mert hát győzelmek múlnak a téves döntéseken és ez anyagi vonzattal is jár, hiszen lépten-nyomon fogadhatunk a meccsekre, nem kevés pénzért, és hát fenntartjuk a jogot, hogy a szerencse, illetve a valóban jobb csapat maga döntse el a meccset, ne pedig a spori. Játékvezetői tévedéseknek nem voltunk híján az elmúlt egy hónapban. Kamu lesek, téves tizenegyesek, felesleges kiállítások, elmaradt sárga lapok és még sorolhatnám. Azért Howard Webb kitett magáért, és jól „megszórta” a döntős csapatokat, de nem utólag, jó néhány meccsel később kell a tévedéseket orvosolni, amikor egyik-másik csapat már hazautazott…

  A másik dolog, ami miatt szar volt ez a VB, az a nagy egók csatája. Egyes szövetségi kapitányok elég érdekes kerettel utaztak el Dél-Afrikába. Lippi, Dunga és Maradona is idő előtt távozott, pedig mindhárom nemzet VB esélyesnek volt tekinthető. Olaszországban Lippi vállalta a felelősséget, hiszen olyan játékosokat vitt el, akik adott körülmények között nem voltak alkalmasak arra, hogy hazájukat képviseljék. Di Natale és Iaquinta sem az a kimondott csatárzseni, de végre nem Luca Toni és Guillardino volt elől, ami a létező legrosszabb felállás egy olasz válogatottnál. Talán Cassano, Inzaghi és Del Piero kellett volna a keretbe, igaz, hogy utóbbi kettő már vénembernek számít, de a tudásuk páratlan. A Szlovákia ellen mutatott játékuk egyenlő volt a nullával, és ezt még sikerült a legidiótább változtatással megspékelni. Ahelyett, hogy Lippi pályára küldte volna a leginkább összeszokott középpályásokat – gondolok itt a Pirlo Gattuso duóra –, ehelyett egyenként játszatta őket. Szóval az olaszok kiesése végül nem is lett nagy meglepetés. Nem elég, ha egy játékos mentálisan erős, a tudás is számít. A legnagyobb csalódást az olaszoknál Cannavaro okozta, amit néha a pályán művelt, az egy cirkuszi bohócnak is a becsületére válhatott volna.

  Otthon hagyott játékosok Dél-Amerikából is voltak. Nem tudom, Dunga mester fejében mi járt, amikor Ronaldinho-t kihagyta a keretből. Eleinte még valahogy működött a brazil gépezet, de aztán elfogyott a tudás, és szépen búcsúztak is.

  Maradona külön szót érdemel. Az „Isteni Diego” jól lejáratta magát, és együttesét. Politikai alapon összeválogatni egy csapatot hatalmas felelőtlenség. Azon már meg sem lepődünk, hogy különféle szabálytalanságokat jó előre begyakoroltak, hogy ezzel is félrevezessék a játékvezetőket, akik amúgy sem álltak helyzetük magaslatán. Végül a koksz-brigád kiütéses vereséget szenvedett, megbosszulta magát, a „szerezd meg labdát, és passzolj Messi-hez” stratégia. Értelmes, focihoz értő embernek egy ilyen taktika felállításához utcahossznyi kokain csíkokra van szüksége. Maradoná-n látszott, hogy helyenként azt se tudja, hogy hol van, mert annyira be volt szívva.

  A VB legviccesebb alakulata kétségtelenül az InterNazional Elf, azaz a német válogatott. Ghánai, török, lengyel vendégmunkásokból és ária németekből verbuvált alakulat egész jól szerepelt. Müller és Özil játéka nagyon tetszetős volt, Löw jól válogatott, és kihasználta a honosítás által kínált összes lehetőséget. Ha valóban német származású játékosokkal mennek ki, még a csoportból se jutnak tovább, így bronzot nyertek. A két véglet, az ária németek által képviselt fegyelem, és a bevándorlók által hozott technikásság, gyorsaság meghozta a gyümölcsét, és ez a válogatott még sokra vihetik, hiszen egy nagyon fiatal gárdáról van szó.

  Európai dobogó. Ez lett a végeredmény. A foci is egy biznisz, és a rekordok jól fizetnek. Csakis a pénznek volt köszönhető, hogy a bírák ezeket a csapatokat segítették érmekhez jutni, és így sikerült két, korábban VB döntőn ritkán látott csapatnak felérni a csúcsra. A hollandok és a spanyolok közül bármelyik nyerhetett volna, az már történelmi eseménynek számít. Mindkét csapat első világbajnoki címére hajtott, és a Fifa állásfoglalása szerint, az egyből egyet nyerni nagyobb szenzáció, mint a háromból egyet. Ezért lett Spanyolország világbajnok, és ezért kaptak a hollandok ezüstöt.

  Katasztrofális egy hónapon vagyunk túl. A Fifa elgondolkozhat, hogy hogyan magyarázza meg a történteket, de az tény, hogy ritkán látunk ehhez hasonló merényletet a futball ellen. Szóval volt itt minden: történelmi győzelem, cikázó rossz labda, hatalmas bírói bakik és gyenge minőségű pályák. Persze, valahogy izgalmassá kell tenni a játékot, de ezt inkább a játékosokra kellene bízni, nem az egyéb körülményekre. Mert ennyi erővel aláaknázott focipályák kellenek, 20 kilós acéllabda, a stoplikat pedig ki kéne hegyezni, aztán hadd fröcsögjön a vér, a mai elvadult világban talán erre lenne is igény.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.