Orbánék moratóriumot hirdettek, és senkit sem lehet kilakoltatni. Ez részben jó, de vannak árnyoldalai is. Természetesen vannak olyanok, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, de vannak olyanok is, akik egyszerűen túlvállalták magukat, és nem is akarnak tenni nehézzé vált sorsuk ellen. Tehát bármennyire brutális is, de mérlegelni kell kit kell utcára tenni és ki érdemel meg egy új esetleg utolsó esélyt.

  Ennek a helyzetnek a megoldásán nagyot segíthetne az úgynevezett szegények bankja, amely arra hivatott, hogy a nehéz helyzetbe került embereket segítse. Egy ilyen intézmény biztos, hogy baromi drága, és legjobb esetben is nullszaldós, vagyis hasznot nem termel a tulajdonosnak, de ezt nem is azért találták ki. Itt az elsődleges feladat a felvett hitelek mielőbbi rendezése, az eladósodás megszüntetése, és a bajba jutottak mielőbbi kisegítése.

  Természetesen itt is szelektálni kell az embereket, de semmi rasszizmusra nem kell gondolni, hanem arra, hogy vannak emberek, akik megérdemelnek még egy lehetőséget (vallási és etnikai hovatartozást figyelmen kívül hagyva). Mint ahogy a hajléktalanok között is vannak olyanok, akik az összekoldult pénz jó részét alkoholra költik, és vannak – nagyon kevesen, de vannak – olyanok is, akik megélhetésre gyűjtenek, elég, ha csak arra hajléktalanra gondolunk, aki anno 1 Ft-osokból összeszedett egymilliót, és akit végül egy vonaton alvás közben kiraboltak. Persze felmerül a kérdés, hogy tényleg megvolt-e neki az egy milka, vagy csak képzelte, de mindenhol vannak olyan hajléktalanok, akik dolgoznak, igaz nem legálisan. Ez is ritka, de ők nem kéregetnek, hanem mindenféle, főleg háztáji munkákat végeznek el, és ezért kapnak pénzt.

  A hajléktalanokon nem hajléktalan szállók felépítésével és üzemeltetésével kell segíteni. Meggyőződésem, ha fognánk azokat a hajléktalanokat, akik ki szeretnének kerülni ebből a sorból, azokkal igenis lehet valamit kezdeni. Például építhetnének maguknak lakásokat, társasházakat, természetesen szakemberek segítségével, ahova a munka elvégzése után beköltözhetnének. Az államnak sok pénzébe kerülne, de javulnának a statisztikák, kevesebb lenne a hajléktalan és azok, akik így lakáshoz jutnak, azokat könnyebben lehetne visszailleszteni a társadalomba, hiszen ha már van egy lakása, tud tisztálkodni, és megszerezne egy szakmát, hiszen miközben felügyelet mellett építkezik, addig is tanul, tehát egyből szakmát is kapna. A segélyek nem jelentenek megoldást, azok csak tetézik a bajt, mert megszokja az ember, hogy segélyeken él, és akkor már nem is akar változtatni a helyzetén, mert segélyből élni egyszerű, alanyi jogon jár mindenkinek stb.…

  Az sem megoldás, ha mindenki dolgozik, illetve nem feleslegesen kell az embereket dolgoztatni, mert a túltermelés sem jó, mert az egy dolog, hogy így van mindenkinek munkája, de az elvégzett munka felesleges. A túltermeléssel az a baj, hogy létrejönnek ugyan az új termékek, de azokat nem lehet értékesíteni, így az anyagi ráfordítás sokkal nagyobb, mint a haszon, így a felesleges munka csak veszteséget termel, kárt okoz, mert valakinek ki kell fizetni az elkészült terméket, és az elvégzett munkának is van díja. Tehát a lényeg az, hogy észszerű keretek közt kell mindezt végezni, és nem az adófizetők terhére, ahogy ez a mostani segélyosztó rendszerben van.

  Ma Magyarországon kevés ember dolgozik legálisan, a legtöbben minimálbérért teszik mindezt, így kevés emberen hajtják be a sok adót, ahelyett, hogy szociális helyzet alapján adóznának az emberek, tehát a keresetükkel arányos mértékben, vagyis kellene egy többkulcsos adórendszer, ahol a tehetősebbek többet is adóznak, mert az ő társadalmi felelősségük sokkal nagyobb, mert a pénz hatalom, a hatalom meg pénz, és ez a modern világ ideológiája. Azt ne felejtsük el, hogy azok, akik az állam pénzén diplomát szereznek, azoknak is illene valamit törleszteni az állam felé, és elég igazságtalan az, hogy megszerzi az állam pénzén valaki a diplomáját, aztán egyből elmegy külföldre dolgozni. Ebben az ügyben is gyorsan lehetne igazságot tenni, hiszen korántsem kell ennyi diplomás ember ennek a kis országnak, tehát a felsőoktatás fizetőssé tétele nem butaság. Aki diplomát akar, az fizessen érte. Itt kell azt bevezetni, hogy aki jól tanul, annak legyen ingyenes a felsőoktatás, aki meg nem tanul, az bizony fizessen. A japán minta mindenképpen követendő, vagyis a jól képzett diplomásokat meg kell tartani, olyan állami cégeket kell létrehozni, amelyek olyan területeken működnek – kutatás-fejlesztés például – ahol nagy szükség van a jó kvalitású emberekre, és a frissen (jó eredménnyel) diplomázottakat megtarthatjuk magunknak, így az „agyelszívás” jelenséget megszüntethetnénk, de legalábbis korlátozhatnánk. Magyarország is képes lenne olyan technológiák kifejlesztésére és gyártására, amelyekre a világpiacon nagy a kereslet.

  Ezért kell a hajléktalanokkal foglalkoznunk, hiszen minél feljebb emeljük a rossz sorban lévőket, a szegényeket, annál nagyobb lesz a választék, és annál okosabb generációt hozhatunk létre. Mert adott esetben egy szegény családból származó gyerek nem feltétlenül buta, de az egyetem jórészt a jómódúak privilégiuma, és hazánkban ez természetes dolog, mert a politikusaink gyermekének is politikusnak kell lennie, szóval nagyon nehéz kitörni. Ezeket a berögződéseket megszüntetve, nagyobb szociális érzékenységet tanúsítva könnyedén kiemelkedhetnénk Közép-Kelet-Európából.

  Azt korábban már említettem néhány írásomban, hogy Magyarország számára nagy lehetőségek vannak a megújuló energiaforrásokra épülő technológiák alkalmazásában. Elég, ha csak a geotermikus-vagy éppen szélerőművekre gondolunk, de még a napkollektorokban is sok lehetőség rejtőzik. Így egyszerre lehetnénk fejlett, és környezetbarát ország, mintegy varázsütésre. Sajnos ehhez át kellene lépnünk a korrupt nepotista és diktatórikus árnyékot, ami viszont az oligarchaként élő politikusainknak nem tetszik, mert nekik annál jobb, minél butább és szegényebb ez az ország. A politikusaink „jó” szokása – pártállástól függetlenül –, hogy nem vezetik, hanem inkább megvezetik az embereket. Mert amíg az átlag állampolgárt kielégíti, hogy munka után jól bebaszhat egy kocsmában, addig nem lesz igénye arra, hogy elszámoltassa az által választott tisztségviselőket. Elszámoltatás alatt pedig nem koncepciós pereket kell érteni, ahogy azt a Fidesz kormány csinálja, hanem ténylegesen megvizsgálni, hogy leegyszerűsítve: ár/érték arányban az egyes kinevezettek milyen erőt képviselnek. Mert lássuk be, ha mi a munkahelyünkre rendszeresen nem járunk be, akkor kirúgnak, és nem kapunk fizetést sem, és ezt a gondolkodásmódot kellene alkalmazni a politikusaink körében. Tehát, ha nem jár be a T. Házba, akkor ne is kapjon fizetést, és azokat a képviselőket, akik nem végzik megfelelően a dolgukat, azokat el kell zavarni. A hatalom nem a politikusoké, hanem a választópolgároké, mert őket képviselik, nem pedig a saját baráti és rokoni körüket, ez a nepotizmus, vagy, ahogy ők egymást közt nevezik: a mutyizás.

  Összegezve mindezt, nem segélyeket kell osztani, hanem lehetőséget kell teremteni a munkára. Meg kell teremteni azokat a szociális rendszereket, amelyek elmozdíthatják kis hazánkat a holtpontról, és ahonnan megindulhat a felemelkedés. Így akár lehetne újra egy magyar autómárka a világpiacon, csak nem Pulinak kell nevezni. Elrugaszkodott ötletnek tűnhet, de minden feltétel adott, egy ilyen létrehozására. Természetesen környezetbaráttá kellene tenni, vagyis a benzin és dízelmotor felejtős, a bioetanolos, elektromos esetleg hidrogénes hajtás és vinnék, mint a cukrot. A fejlődés és a kiemelkedés néha tényleg csak apróságokon múlik. Végső üzenetként csak annyit, hogy kicsit jobban figyeljünk oda embertársainkra, mert az utcán fetrengő ember nem biztos, hogy részeg, lehet, hogy csak epilepsziás rohamot kapott, és nem kell egyből a flesselsz drogos megjegyzést odaböknünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.