Gombamód szaporodnak a gasztroblogok. Vannak olyanok, akik próbálnak kreatívak lenni, és összevariálnak mindent-mindennel, és nem számít, ha a végeredmény moslék, de legalább egyedi, és ez már valami. Természetesen kell hozzá gyomor, na meg nem kevés bátorság, hogy az ember az otthonában is ki merje próbálni ezeket a recepteket.

  Mert lássuk be, ha főzni kezdünk, nem a laptop tesszük a tűzhely mellé, hanem a szakácskönyvet, vagy a kinyomtatott receptet, de hát ez is ízlés dolga, mert van, aki az akkusavra esküszik. Azért a spagetti tésztát ne valami műanyag edényben próbáljuk meg kifőzni. Itt jön a képbe a molekuláris gasztronómia, és ilyen receptekkel nem nagyon foglalkoznak a gasztroblogok, igaz ezen ételek előállítása olyan hozzávalókat igényelnek, amelyeket a sarki közértben kicsit nehézkes beszerezni. Mert amikor egy recept azzal kezdődik, hogy: „Végy két lombikot meg egy Petri csészét, 5 liter folyékony nitrogént, két evőkanál dúsított uránt…”, akkor beláthatjuk, kihívások sorával állunk szemben, de ettől csak még érdekesebb lesz a gasztronómia ezen ága. Bár úgy értesültem, hogy ez a szakág nyugaton már a végnapjait éli, és hazánkban igazából el sem kezdődött a molekuláris gasztronómia korszaka, pedig ezt is magyarok találták ki. Az alap a paksi halászlé volt, aminek elfogyasztása után, sugárzik az arcunk, az erőműtől!

  Azonban térjünk vissza a gasztroblogokhoz, hiszen ez volna a fő téma. Mint mindenhol, itt is vannak jó oldalak, ahol tényleg hasznos receptek vannak, ehető ételekkel, és olyan megfogalmazásban, hogy a laikusok számára is könnyen reprodukálható lesz az életköltemény. Akadnak viszont olyanok, akik csak szolgaian másolják a különböző szakácskönyveket és ettől remélik a megváltást. Természetesen nem mindenki születik Benke Laci bácsinak, és az általa képviselt „pörzsanyag” sem arathat osztatlan sikert, mert nem feltétlenül az a nyerő, amiben valami már odakozmált. A Kovács Lázár nevével fémjelzett vonal sem az igazi, hiszen ott meg a „részegedj le bokáig, csinálj egy zabigyereket, és végül egyszerűen csak kezdj el főzni” mentalitás veri ki a biztosítékot. A magyar szakácsok harmadik generációját Sthal Judit jelenti, a „mássz könyékig a félkész kajába, nyáladdz bele bőven, és adjunk hozzá titkos hozzávalókat, hogy finomabb legyen”. A negyedik típus, az átlagember, aki el tud készíteni pár ételt, és végül jönnek azok a mesterszakácsok, akik tudnak is valamit.

  Az emberek jó része bármilyen mocskot képes megzabálni, elég, ha a hazánkban olyan közkedvelt pacalra gondolunk. Amikor bocika gyomra a miénkben kavar, hát nem tudom, számomra nem ez jelenti a gasztronómia csúcsát, de a másik véglet, mely szerint főzzük meg a Mengyelejev féle periódusos rendszert sem nyerő. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy a sütés-főzés során kémiai reakciók tömkelege megy végbe, és ez adja ki a végeredményt, de a PVC-re és bakelitre emlékeztető ételek ettől még nem lesznek jók. Mint ahogy nem lesznek nyerők azok gasztroblogok sem, amelyek nem képesek valami újat tálalni az emberek elé. Mert nem azért keressük ezeket, hogy olyan étel elkészítésének nézzünk utána, amit biztosan és jól el tudunk készíteni, hanem az újdonságok érdekelnek bennünk. Amikor már meguntuk az étrendünk egy részét – mert vannak az örök klasszikusok, amiből bármikor, bármekkora mennyiséget képesek vagyunk megenni (pl.: palacsinta, pizza) –, akkor keresünk valami izgalmasat. A magyar konyha világviszonylatban is jónak számít, de vannak azok a mediterrán és keleti ízek, amelyeket legalább egyszer az életben ki szeretnénk próbálni, de nem biztos, hogy éttermekben elérhetőek számunkra. A betűtésztás paradicsomleves hiába jelent hatalmas kulináris élvezetet, azért néha kell a változatosság, mert az gyönyörködtet. Ez olyan, mint hogy vannak olyan férfiak, akik nem képesek egy nő mellett megmaradni, mert szerelmesek minden csajba, de nemes egyszerűséggel nevezhetjük őket monogámiában retardáltnak, vagy párkapcsolati kihívásokkal küzdőknek is. Tehát kell lennie egy középútnak, ami eltér a megszokott ízektől, de mégsem kerül abba a kategóriába, amikor a recept végén a következő szerepel: „Ezzel elkészült az étel, és most öntsük ki a WC-be, és öblítsük le!”.

  Ezzel most legyen is vége. Mennem kell zsűrizni a Goldenblog verseny legjobb 50 komplex blogját. Akik ebben a kategóriában érdekeltek, és nyerni szeretnének, azok utalhatják a megvesztegetési összegeket a következő bankszámla számra: 11773470-00335120. A megjegyzés mezőben ne felejtsétek el feltüntetni a blogotok nevét! Augusztus 30-ig még van idő. Természetesen mindennemű anyagi juttatást szívesen fogadok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.