A miniszterelnökök miniszterelnöke a héten Európában haknizott, és sikerült a rossz modorát is magával vinnie a nonstop játszótérre. Az most már egyértelmű, hogy a pártérdek és a nemzetérdek ugyanaz, vagyis amit a párt akar, azt fogja akarni a nép is, akármennyire is fájjon. A vezér fejében forradalom van, jelenleg a tévképzetek állnak nyerésre.

  O.V. politikáját nemcsak idehaza, hanem határainkon túlról is kritizálják. Ezzel nincs semmi baj, mert ez teljesen megszokott dolog. Az már kevésbé, hogy egy miniszterelnök a politikáját ért kritikát a nemzete elleni támadásként fogja fel. Tisztázzuk a dolgokat, még nem késő. A magyarokat nem az EU sértette meg, hanem maga O.V., azzal a kijelentésével, mely szerint Magyarország egy disznóól. Ebben még talán nem lenne semmi kivetnivaló, de ifj. Napóleon egyértelműsítette, hogy Ő a disznópásztor ebben a történetben. Nos, kérem szépen, akkor mi a további szereposztás? Mert a disznópásztor és az ól már megvan, tehát maradtak a disznók, az ürülék, meg a moslék. Akármelyik szerepet is szánják az embereknek, azzal csak rosszul járhatunk. No, de a világ kerek, akár a narancs, tehát érdemes innen megközelítenünk a problémát. Ezek szerint az emberek a disznók, mert sok bőrt le lehet róluk nyúzni, és ha már nincs rájuk szükség, akkor szépen visszatöltik őket a saját beleikbe. Ilyen az élet címszóval. Ha folytatjuk a történetet, és nem elégedünk meg a három ponttal, akkor az ürülék biztosan az ellenzék, mert éljen a pártállamiság, az egy igaz vezérnek nem lehet ellenfele. Kicsit vulgárisan, ha más a véleményed, akkor szar vagy! Ez azonban mind semmi, hiszen hátra van a moslék, mint minden valamirevaló disznóól elengedhetetlen kelléke. Itt kell következnie annak a kérdésnek, hogy mi is a moslék? A moslék az a sok hanta és látszatintézkedés, amelyet O.V. és bandája lenyomnak a disznók torkán nap, mint nap. Szóval minden egyértelmű, nyeld a hülyeséget, és hagyd magad kihasználni. „Az őrület kivétel az egyénben, de szabály a csoportokban.” /Friedrich Nietzsche/

  A második nagy sértést ezen a héten a bajszos betyártól, Kötél doktortól kaptuk. Szavazati jogot kapnak a határon túli „honfitársak”. A jelek szerint a nemzet mind szervileg, mind szellemileg alkalmatlan arra, hogy eldöntse, mi a jó neki, ezért külső segítségre szorul. A választás mindig sok macerával jár, ezért tehermentesíteni kell az „állatpolgárokat”, szavazzon helyettük más. Ez tipikus esete lesz a „kibicnek semmi sem drága” című történetnek. De mondhatnám azt is, hogy más farkával a csalánt, a lényeg ugyanaz! Ezentúl majd mások golfoznak helyetted, te meg csak annyi jót teszel velük, hogy fizeted. Azt már megszoktuk, hogy a sors csak átgázol rajtunk, mint egy tehervonat, de ahogy P.L. egykori tévés kommentátor szokta volt mondani: „A sínekre kötözött ember mosolya nem mindig őszinte!”  Az erő csak akkor jó, ha ész is társul hozzá. Annyi pozitívumot el tudok mondani, hogy Fidel Napóleon Chávez Castroban az erő már megvan. Ez már fél siker, de nagyjából annyit ér, mint a proszektúrán a 98%-os lefedettség (a hulla lába kilóg, és az ujján ott a cetli).

  A jelenlegi helyzet azt az estét juttatja eszembe, amikor késő este tartottam haza a belvárosból, és az egyik kocsma mellett egy részeg alakba botlottam. A botlás kicsit túlzás, Ő az utca túloldalán adta elő magányos mutatványát, ami eleinte nem tűnt nehéz feladatnak - még neki sem -, később azonban komoly erőpróbává vált, és imára kényszerített főhősünket.  A fickó a kocsma falának támasztott kerékpárját akarta összeszedni, szóval a szoftverben klikkelt a „Collect the bike” gombra, de ez valahogy nem sikerült, a bringa megmakacsolta magát. Hosszú percekig rángatta a biciklit, a fal azonban nem eresztette, így több breaktánc betét is belecsúszott a mutatványba. Végül a részeg megadta magát a felsőbbrendű erőknek, térdre rogyott, kezét imára kulcsolta, majd a következőket mondta: „Gyere már! Légy szíves menjünk haza. Haza akarok menni!” Végül az imája meghallgattatott, és az úr segedelmével, elkezdte hazatolni a biciklit.

    Legvégül a már megszokott jogi dolgok: Az R.T.’s World 3.0b elnevezésű blogon szereplő írások csupán fikciók, bármi nemű egyezés létező vagy kitalált személyekkel, megtörtént vagy a jövőben bekövetkező eseményekkel csak a képzelet műve. A szerkesztő nyíltan az a matematika tézist vallja, mely szerint valójában semmi sem létezik – ez a blog sem – csupán nagyobb a valószínűsége annak, hogy van, mint annak, hogy nincs. Éppen ezért cáfolunk minden olyan állítást, mely szerint az itt leírtaknak bármi köze lenne bármihez is. Továbbá nem áll szándékunkban ítéletet mondani, hiszen az, az Isten dolga, csakis az Istené.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.