Múlt héten még a kánikula tombolt, ősztől meg ismét a forradalom lép a porondra. Mozgalmas időszak elé nézünk, lesz is mit csekkolni, mert utána már csak kamillázhatunk. A jövő azonban megjósolhatatlan, szóval a nemzet vezére visszatért az alpesi nyaralásról, üdén, egy árnyalattal barnábban és még mindig habzó szájjal. Ilyen a XXI. Századi forradalmár: latinos, temperamentumos, xanaxfaló, fideszes és még ki tudja milyen.

  Több mint egy éve Övék a hatalom, igazi eredményeket mégsem tudnak felmutatni. Amikor felcsapjuk a lexikont a „tehetetlen erő” címszónál, a forradalmárok fotója bámul vissza ránk, ugyanazzal a bamba és üres tekintettel, amit a tévében már megannyiszor láttunk. Azt nem tagadhatom, hogy mindenre reagálnak, a baj csak az, hogy nem arra, amire kellene, és nem azt, amit kellene. De hát veszélyhelyzetben van az ország, hiszen csökken a párt népszerűsége. Na meg az elodázott döntések, a bizonyítványmagyarázó reklámok és a rossz politikai döntések sokba kerülnek. A devizahitelesek megsegítését inkább nevezném megsarcolásnak, viszont van reklám, ami azt mondja: „ez így a jó”, híres színész hangján zengve. Ez azonban nem baj, hiszen annyi rokkantnyugdíjas van, akiket vissza lehet terelni a munkaerőpiacra, ahol még az egészségeseknek sincs hely. Itt nem a hurkanyakú BMW-sre kell gondolni, hiszen ők tényleg rászorulnak a leszázalékolásra, viszont a gyógyíthatatlan betegek, na azok a szemétládák. Bármikor meggyógyulhatnak, hiszen isten segít, csak imádkozni kell. Ha mégsem, akkor majd a tesztgép kidobja, hogy ugyan 90%-os rokkant, a szája azonban még mozog, szóval munkaképes. Meglátásom szerint, számtalan olyan terület van, ahol valóban lehetne spórolni, például: politikusi fizetéseken, roma integráción (bánjanak úgy velük, mint a többi állampolgárral, azt’ kész), belföldi országimázs reklámokon, postán kiküldött m*szturbációkon, ünneplésen, tűzijátékokon. Azonban én csak egy blogger vagyok, arc és név nélkül, mert lusta vagyok minden posztban bemutatkozni: Jó reggelt/jó napot/jó estét kedves olvasó, Nagy Róbert vagyok, 1987-ben születtem Szombathelyen a nicknevem meg teljesen egyedi az egész interneten, ez a véleményem, illetve annak egy rövidített, cenzúrázott változata… Köszönjük Viktor, nagy király vagy.

  A heti toplista vezető: az új drogtörvény tervezet, ami szigorúan csak és kizárólag egy vázlat, de nagyon sokat melóztak vele, bizonyára iPaden készült, leggyakoribb betűkombinációja a KKK, a számoknál pedig a 666 és a 999 vezet. A borítótervre lenne egy emberem, aki szívesen rajzolna spanglit szívó Krisztust a keresztre. Mert ebben a csodálatos műben a keresztény erkölcsök mintapéldányai kifejtik, hogy a zöldleveles viselet is drogfogyasztásnak számít, vagyis a kenderes minta most kimegy a divatból, na nem azért, mert már nem trendi, hanem azért, mert ők azt mondják. Abban egyetérthetünk, hogy a mindenféle szintetikus mocskot el kell tüntetni, de vannak természetes anyagok, mint a fű. A legújabb orvosi kutatások szerint a bűvös levélke lesz a rák új ellenszere, de nem baj, a vidámság tilos. Másrészt alkoholmérgezésben többen haltak már meg. A szesz butít, öl, nyomorba dönt, ettől készül ki a májad meg a veséd. Ezzel ellentétben a ganja nem öl, okosít, segít legyőzni a rákot, boldoggá tesz, segít aludni, növeli az étvágyat és még tudatállapotot is módosít, hát persze, hogy tiltani kell. A klasszikus pedig „Don’t worry, be happy!” helyett a következő lesz: „Don’t happy, be worry!”. Itt most felmerül a kérdés, hogy a Hoffman Rózsa asszonynak ezt fordítsam le, vagy majd alkalmaznak erre valami embert? Szerintem ez is munkahelyteremtés, legalább valakinek lesz munkája, míg lefordít két angol félmondatot magyarra…

  Kanyarodjunk azonban vissza a Forradalmárhoz, hiszen a gyermek végveszélyben, ezért most végig kell harcolnunk az őszt, meg kell sarcolnunk a népet, ki kell nyitni pár falusi iskolát, hogy a faluban élő egyetlen gyermek ismét odajárhasson, és ki tudja, hogy mit hoz még a jövő. A vezér azonban látta, mit látta, egyenesen megvizionálta, hogy az euró válság még 8-10 évig eltart. Éppen ezért, el kell távolodnunk Európa centrumától, de nem kell félni, mert távolodunk ugyan, de kilépni nem fogunk (esetleg át, az Eurázsiai Unióba). Ugyanis a nyugat bűzlik, keleten meg nem törődnek a szagokkal. Kínában más a kultúra, ez azonban egy cseppet sem akadály, hiszen a mi drága politikusaink egy szempillantás alatt idevarázsolják nekünk az agyonszidott átkos rendszer remake-jét, mert a kétharmados törvényekkel most ők játszathatnak. De törvény ide vagy oda, nekünk erős államra van szükségünk, mert most a magyarságunk forog kockán. Ugyan lesznek olyan helyek, ahonnan kivonul az állam (egészségügy és oktatás), de több lesz olyan, ahová be (lakások, pénztárcák, spájzok). Az egésztől kicsit keserű lehet a szánk, hiszen a jelszó, a „felső tízezer hasa legyen tele”, a többi ember meg annyit ér, amennyit dolgozik, meg amennyi adóssága van. Ha a következő választásokig elvegetál, az már nagyon jó. Az sem baj, ha közben elárverezik a házát, hiszen az utca csak átmenet lesz, mivel a Főfalu főpolgármestere megmondta, elkezdődött a hajléktalanbűnözés. Vagyis, aki utcán él, annak irány a börtön, valamire amúgy is el kell költeni az adómilliárdokat. Ugyanis az államadósság elleni harc legfőbb fegyvere, a pénzzel teli politikuszseb. A korrupció és a dilettáns hozzáállás vezérünk szerint követendő példa az egész világ számára, szerintem meg a neve alá nem azt írják, hogy „prime minister of Honduras” hanem azt, hogy „stand-up comedian”. Az igazság az, hogy nem követ minket senki, mi meg épp Kína felé kacsintgatunk. A szép új világ pedig közelebb van, mint gondolnánk. A minap arra lettem figyelmes, hogy a spájzajtó alatt víz szivárog ki, szóval volt ott egy aquaplaning, amin felúszott a papucsom és hatalmasat pereceltem. Mondtam is, beáztunk vazze, és már nyitottam is az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre azonban a spájz nem volt üres. Egy kicsi kínai ember volt ott, illedelmesen köszönt, majd tovább vetette a rizst, amin még rajta volt a kiváló magyar élelmiszer címke.

  A bullshitgenerátor érezhető jelenléte ellenére: Az R.T.’s World 3.0b elnevezésű blogon szereplő írások csupán fikciók, bármi nemű egyezés létező vagy kitalált személyekkel, megtörtént vagy a jövőben bekövetkező eseményekkel csak a képzelet műve. A szerkesztő nyíltan azt a matematika tézist vallja, mely szerint valójában semmi sem létezik – ez a blog sem – csupán nagyobb a valószínűsége annak, hogy van, mint annak, hogy nincs. Éppen ezért cáfolunk minden olyan állítást, mely szerint az itt leírtaknak bármi köze lenne bármihez is. Továbbá nem áll szándékunkban ítéletet mondani, hiszen az, az Isten dolga, csakis az Istené.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.