Sok mindenről esett szó az elmúlt napokban, de csak és kizárólag hatalmas körvonalakban. Ettől okosabb nem lett senki, de butább se, szóval siker. Ennek ellenére valami elszabadult Magyarországon, csak még nem tudjuk, hogy mi! Elnyomás, butaság, nepotizmus… A lista hosszú, mindenki kiválaszthatja a neki szimpatikus jószágkombinációt az adott felsorolásból.

  Igaz, hogy mi egy ilyen örökké elégedetlen nép vagyunk. Az előddel az volt a baj, hogy túl sok mindent mondott a Balaton partján, a mostanival meg az a baj, hogy ugyan beszél, de a fontos dolgokat megtartja magának. Az irigység a BTK szerint ugyan nem bűn, de minden más megközelítésből találhatunk benne kivetnivaló, hiszen ez semmiképpen sem egy követendő emberi magatartásforma. „Lesz változás, de hogy milyen, azt nem mondom meg!” A másik dolog, amit tetten érhettünk, hogy a szövegíró kisiparosokat némi csokoládéval korrumpálhatták a beszéd megírására. Ha valami nyálas, ócska zenei alapot rakunk alá, akkor ebből kijön egy tingli-tangli egynyári diszkó sláger by DJ Vittya. Amikor az emberek miniszterelnöke szónokol, mindig a Belga jut eszembe, és a Meggyőződésem című daluk, csak a parlamenti verzióban egy ember nyomja mindhárom politikai irányzatot. Ennek az a végeredménye, hogy egyik mondatával csapja agyon a másikat, és kialakul egy jófajta káosz, amiből messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, mert a lényeget hetekkel később a „Hang” fogja megosztani velünk, mert drágább lesz a villany, a gáz, a benzin, a liszt, a kenyér, meg a cukor. Ennek ellenére mondani fog jó hírt is, még mindig ingyen havazik. Aki pedig itt valami másra gondolt, annak a kezén már kattan is a bilincs, a csövet meg majd a rendőrök fogják kihúzni az orrából és választható opcióként megjelölheti B.T. rádiós műsorvezetőt, mint zárkatársat a grátisz szalámival.

  A forradalmár beszéde szoros összhangban van a Daniel Craig féle Casino Royal című James Bond film első 10-15 percével. Tudják, a WC-s jelenet, ahol hosszú percekig nem derül ki, hogy James megerőszakolni akarja a másik fószert, vagy megölni. A lényeg viszont mégiscsak az, amit a dakota közmondás is tart: „Csak olyan lóbőrt szabad lopni, amiben még benne tartják a lovat!”. A vezér meg amúgy sem a gordiuszi csomót akarja átvágni, hanem a népet. A problémákat meg áthárítja a sameszokra, mert ahogy a sakkban, úgy a politikában is fel lehet áldozni a sötét parasztokat. Fülig Jimmynek volt igaza, amikor azt mondta, hogy: „Uralkodni nem is olyan nehéz, csak trónhoz jusson az ember!”. Mintha csak ebből állna az egész. „A bársonyszék már meg van, tisztelt hölgyeim és uraim, most adókat fogok kivetni, kedves barátaim, ott jön a télapó, és elviszi a magánnyugdíjakat a szánkón. Hajrá kicsi ország, nagy pénzt fogsz hozni nekünk!”. De hitünk egy percig sem rendülhet meg, hiszen megannyi ellenségtől védtek már meg minket, elég, ha csak a gonosz EU-ra, a csúnya és rendkívül veszélyes magánnyugdíjpénztárakra és a halálos állampolgári jogainkra gondolunk. Azt az egyet kérném, hogy legközelebb ez a kormány csak akkor mentsen meg, ha kérem rá őket. Ez pont olyan, mint amikor szegény öregasszonynak hússzor kellett átmennie az úton, pedig csak a buszra várt. Ott szó nélkül karon fogták és átkísérték, pedig a néni csak a lassú fuvart várta.

  De legalább az országimázzsal nincs probléma. Olyannak látnak minket, amilyenek vagyunk. Primitív és agresszív tolvajbandának, mert a forradalmárok megmutatták, hogy erős állam vagyunk, csak agyilag vannak hiányosságaink. Egyébként meg német autóban sportos a „kormány”, nem is fogja őket a lézer, de még a bérplafon sem. Elindultak egy úton, mi meg mehetünk egy másikon, mert immáron hivatalosan is elvált a vezérkar a népétől, melytől hatalmát és megbízatását kapta. „Je ne t’aime plus mon amour, je ne t'aime plus tous les jours, parfois j'aimerais mourir tellement y a plus d'espoir, parfois j'aimerais mourir pour plus jamais te revoir, parfois j'aimerais mourir pour ne plus rien savoir!” Ahogy a művelt angol mondaná.

  Végezetül, hogy végleg elszakadjunk a valóságtól: Az R.T.’s World 3.0b elnevezésű blogon szereplő írások csupán fikciók, bármi nemű egyezés létező vagy kitalált személyekkel, megtörtént vagy a jövőben bekövetkező eseményekkel csak a képzelet műve. A szerkesztő nyíltan azt a matematika tézist vallja, mely szerint valójában semmi sem létezik – ez a blog sem – csupán nagyobb a valószínűsége annak, hogy van, mint annak, hogy nincs. Éppen ezért cáfolunk minden olyan állítást, mely szerint az itt leírtaknak bármi köze lenne bármihez is. Továbbá nem áll szándékunkban ítéletet mondani, hiszen az, az Isten dolga, csakis az Istené.

No todo lo que es oro brilla!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.