Manapság nehéz kiigazodni a különböző politikai viharok által gerjesztett hullámok között. Nehéz megtalálni a helyes utat, mert az ideológiák eltűnőben vannak, ha valaki csinál valamit, azt többnyire csak a pénzért csinálja, a többit meg ott leszarja, ahol van. Mégis a hazaszeretet és a hazafiság olyan kulcsszavak, amelyeket bármikor be lehet vetni, és gyakran elég nagy sikert lehet velük aratni. Ez egy ilyen világ, mindenki legitim akar lenni, még akkor is, ha fogalma sincs, hogy ez a szó mit is jelent.

  A nagy és örök kérdés az, hogy miben gyökereznek a hazaszeretet és a hazafiság alapjai? Ma Magyarországon sokan élnek abban a tévhitben, mely szerint néhány focihuligán rigmus, na meg némi Árpádsáv elég ahhoz, hogy ők magyarabbak legyenek a magyarnál, és jobbak, mint más. Ezek az emberek legszívesebben elrejtenék kis hazánkat egy dobozban, mert az Ő felfogásuk szerint „más ember” (értsd, nem magyar) nem méltó arra, hogy országunk látványosságait megnézze. Pedig látnivaló van bőven, jó csajok, szép helyek, dimbes-dombos vidékek vagy a végtelen puszta a hortobágyi Kilenclyukú híddal. Ezeket a dolgokat kár elrejteni, és legtöbbször egy tucat fénykép sem tudja visszaadni ezen látványosságok valódi szépségét, ezeket látni kell, a bőrünkön kell megtapasztalni és meg kell ízlelni, amennyiben ez szükséges. Mert teljesen mindegy, hogy honnan jön a turista, amíg itt költi el valutáját, ez persze nem azt jelenti, hogy mindent baromi drágán kell adni, sokkal inkább azt, hogy fel kell nőnünk a feladathoz, vagyis több nyelvet kell tudnunk, és meg kell találnunk azt a fajta jószág kombinációt, mely ár/érték arányban is világszínvonalú, de mégsem megfizethetetlen. A gazdasági életben is ez a helyzet. Jelenleg Magyarország egyfajta gazdasági gyarmatként van jelen, ami persze nagyon szomorú, de a privatizációs korszak után csak ez maradt. Lényegében ebből a helyzetből kellene kihoznunk a maximumot, és utána lehet tovább építkezni, mert nem az a megoldás, hogy multik haza, mert ha tényleg lelépnek, az a kevés munkahely is elveszik, ami még megmaradt. A bezárkózás, az egysíkú gondolkodásmód, ami a mai magyar politikai elit több mint kétharmadát jellemzi csak pusztulást képes hozni, felemelkedést nehezen.

  Megértem, hogy az emberek csalódtak a liberalizmusban, de ha jobban megnézzük, ez az a rendszer, amely sohasem volt jelen hazánkban. Annak idején az SZDSZ volt az első és azóta is az egyetlen párt, amelyet többé-kevésbé lehetett liberálisnak mondani, az igazságtól viszont ők is nagyon távol jártak. A jobboldali politika kiárulta az országot a fentiekben már említett privatizáció során, mert nekik nem kellett semmi, amit a mocskos komcsik hoztak létre, pedig a téesz kivételesen egy működő szervezet volt. A parasztoknak nem volt nagy kedvence, de egy agrár ország vonatkozásában ez a megoldás, mert a szántó-vetők hatalmas baromságokat képesek véghezvinni. Mert ha a napraforgó árfolyama az egekben van, akkor az összes azt termeszti, utána meg csodálkoznak, hogy mégsem tudják annyiért eladni, mert túltermeltek. Az esetek többségében vannak alternatívák. Az esetek kisebb részében pedig magunknak köszönhetjük, hogy nincsenek. Az elsőre jó példa a választások lehetősége, a másodikra pedig az, hogy Orbánék kétharmadot kaptak, és most még a kőbe vésett törvényeket is újravésik. Az új törvényekkel nem az a baj, hogy Orbánék írják őket, hanem az, hogy úgy írják, hogy az éppen aktuális politikai manőverük törvényes legyen, és meglophassanak minket, magánnyugdíjpénztárak például. Mert 2500 milliárd az mégis 2500 milliárd, és jól mutat a költségvetésben és nem mellékesen ezt az összeget már szépen le lehet fölözni.

  A hazaszeretet és hazafiság tekintetében a fő irány az, hogy toleránsak maradjunk. Mert sohasem az szereti legjobban a hazáját, aki a leghangosabban ordít, vagy a leginkább veri a mellét, az asztalt, esetleg otthon az asszonyt, vagy nemzeti ünnepek alkalmával a rendőröket. Ehhez is kell egyfajta alap műveltség, hogy megértsük, Trianon régen volt, és kár a múlt romjain siránkozni, viszont a „Kelj fel és járj!” elvet követve sokáig eljuthatunk. Mert annyi a világ, amennyit megismersz belőle. Az a jó az internetben, hogy már nem feltétlenül szükséges körbeutaznunk a világot ahhoz, hogy megismerjünk más kultúrákat, és tiszteletben tartsuk mások hitét. A sok templomos köcsög számára csak a kis mesebeli istenke van, a pogányok meg egyből hazaárulók. Ezen változtatni kell, és nem ártana például olyan történelemoktatás, amely a tényekre szorítkozik, és mellőzi a Mende-mondákat. Ebből a lényeg az, hogy a magyarság Szent István uralkodása alatt kihalt, mert nem volt az az Isten, akinek a magyarok behódoltak voltak. Szóval a sok hazai fasiszta, neonáci, hun, szittya, magor és még ki tudja, milyen érzületű ember a kereszttel jön pedig nem az a lényeg. A keresztények a legnagyobb szarháziak, a történelem során már rengetegszer bizonyították, hogy csak férgek. Legutóbb a sok gyerekmolesztáló csuhással.

  A hazaszeretetet vagy érzed, vagy nem. Attól, hogy esetlegesen negatív kritikával illeted a nemzetet a fennálló politikai rendet, attól még érezheted, sőt ezek a kritikák jobbára azért kerülnek felszínre, mert rossz azt látni, ahogy döglődünk, és egyik seggtől a másikig megyünk. Mert ki az a hülye, akinek örömet okoz, hogy a nyelvén vigye ki az ürüléket? Ész kell, ha erő nincs, ez alapigazság. Az pedig tény, hogy rengeteg mindent lehetne és kellene megváltoztatni Magyarországon, de az olyan hülyeségek, hogy új Magyarországot építünk… Azért jó lenne tudni, hogy hol lesz ez a másik Magyarország, mert ha tengerparton, akkor csomagolok fürdőnadrágot is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.