Lazul a kommunizmus Kínában, és kezdenek előtérbe kerülni a kapitalizmus és a liberalizmus eszméi is. Kína eddig is érdekes hely volt, de ezek után ez még fokozódni fog. Ha valaki világuralomra tör, hát annak követnie kell a trendeket. Így tett többek között Orbán Viktor is, csak hogy szerepeljen egy közeli példa…

  Nos, a Kínában bekövetkező változásokat csak üdvözölni lehet, végre kezdenek előtérbe kerülni az emberi jogok, és olybá tűnik, hogy a minőség is kulcsszerepet kaphat, és nem csak a tradicionális és prémium kategóriás kínai termékek esetében, hanem a többinél is. Sajnos a változásoknak hatalmas ára van. Hihetetlen, de ahhoz, hogy a kínai munkások minimálbérét megemeljék, egy öngyilkossági hullámnak kellett bekövetkeznie, ami azért még mindig arra utal, hogy Kína csak kis lépést tett előre, de ez a világ szempontjából is fontos lehet.

  A legtöbb termék amit használunk, az bizony eddig Kínában készült, még azok is amiken a Made in P.R.O.C. (People Republic of China) felirat szerepelt. Kicsit túltolták a „piacot” mocsokkal, gondolok itt a kétes minőségű ruházati cikkektől a még vacakabb elektromos kacatokig. Persze, amit neves cégek gyártatnak Kínával, na hát ott van egy bizonyos alap minőség, de ez sem túl magas, mert a multiknak nem ez az érdekük. A fejlett nyugaton akkor vagy jó fogyasztó, ha a tárgyaidat nem használod sokáig. Vegyük alapul a TV-t. Van egy tévéd, ami alap esetben kibír mondjuk 5 évet, de te 2-3 évenként lecseréled, mert jönnek az újdonságok; 3D LED TV például, de ez még mindig a jobb eset. Ami gyakrabban előfordul, hogy a garancia lejárta után egy-két hónappal tönkremegy, és muszáj újat venni…

  És miért épp Kína? Hát mert eddig alamizsnáért dolgoztak. Épp annyit kerestek, ami a megélhetéshez kevés, az éhenhaláshoz pedig sok. A pénz pedig meghatároz mindent. Ha megnézed ezt a csoda modern világot, akkor azt látod, hogy mindent a pénz irányít. De ez nem jelenti azt, hogy az egyéneknek ne lennének igényei, mert nagyon is vannak, és ehhez még több pénzre van szükségük. Mert hiába blokkol rengeteg internetes oldalt Kína, azért a közösségi portálokon, akiknek telik utazásra azok látják külföldön, hogy miként működnek a dolgok máshol, és kezdi kényelmetlenül érezni magát saját hazájában. Nevezhetjük ezt akár alap emberi mentalitásnak, de legegyszerűbben irigységnek, vagy nagyravágyásnak hívhatjuk.

  Ezektől azonban még Kína korántsem az a szabadok földje, és még jó darabig nem is lesz az, hiszen a rossz kommunista berögződéseket nehéz kinőni, elég megnézni Magyarországot, ahol az eddigi tapasztalataink alapján megmaradt ez a felhígult „gulyás-kommunizmus”, és nem tudjuk, hogy mikor fogjuk végleg ledobni a múlt láncait.

  A bérnövelés az állam szolgálatában. Igen, nem tévedés. A kínai kormánynak is érdekében áll, hogy jobban keressenek a gyárban dolgozó állampolgáraik, ezzel élénkíthetik a belső piacokat, csökkenthetik a gazdagok és a szegények közti különbséget, ezáltal a gyári munkások kicsit mégiscsak komfortosabbnak fogják érezni azt a „börtönt” melybe fogva tartják őket. A legjobb vezetés a megvezetés. Mert lássuk be, amíg a gyári munkáscsalád örül, hogy összejött az az egy gyermek – ami államilag engedélyezett –, addig kőgazdagék hagyják éhen halni a gyereküket, mert épp a virtuális gyereküket nevelik. Ebben a tekintetben, és még sok másikban is, Kína rendkívül szélsőséges. Hatalmas területen nagyon sok ember él, több mint 2 milliárdan vannak. Az egyik oldalon nyitás a fejlett nyugat felé, másrészt van egyfajta elhatárolódás is. Ez a fajta mentalitás erőteljesen nyomot hagy Kínán. Amíg Peking bátran felveszi a versenyt a nagy nyugati nyüzsgő metropoliszokkal, addig Kína egyes tartományaiban még áram sincs, és nem ritkák a vándorló nomád életformát követő emberek sem.

  De mi történik akkor, ha Kína már nem lesz többé vonzó a nagy multiknak, mert a reálbér-növekedés miatt már nem éri meg nekik ott gyártassanak, és tovább állnak? Mindig lesznek feltörekvő országok ahol olcsó lesz a munkaerő. Vietnámhoz komoly reményeket fűznek a multik, de ott nagyon bizonytalan a politikai helyzet, és ez túl nagy kockázatot jelenthet a befektetőknek, mert nem biztos, hogy a képviselő, akit lefizetnek, holnap még ugyanúgy a posztján marad, vagy… hát fogalmazzunk szépen, menesztik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.