A sarki közértben nagyobb a borválaszték, mint amilyen a VasiBacchus gasztro- és borfesztiválon volt. Bár az is eléggé érthetetlen, hogy merik fesztiválnak nevezni ezt a szart. Komolyan, 8 boros-, 2 pék-, meg egy kolbászos sörbódéra vergődnek, mert akkor ez szégyen a javából.

  Először a negatívumokkal kezdeném, ebből volt bőven. A rendezvény zenei aláfestését biztosan valami csövesbanda, vagy már eléggé lerészegedett borkóstolókból verbuválhatták, mert ennyire szörnyen hamisan éneklő embereket, még a legótvarabb késdobálókban sem talál az ember. Ezt a kornyikálást úgy képzeljék el a kedves olvasok, hogy a felcsendülő első pár akkordra, szó szerint megállt az élet. Ha a látogatószám csökkentése volt a célt, hát az remekül sikerült elérni, egyesek pánikszerűen menekültek el a helyszínről. Az időpont sem volt igazán megfelelő, - na nem azért - mert a fiúk ilyenkor aludni szoktak, hanem azért, mert egy tucat jobb és nagyobb rendezvény volt/van az országban ez időtájt. Pocsék borokból sem volt hiány, bár nem ott találtam rá, ahol arra számítottam. A rendezvényen megjelent tokaji pincészet szerencsére csak a második standot kapta, az emberiség elleni bűntett kategóriát viszont torony magasan nyerték nálam. Hát igen, ilyen szart is régen ittam, főleg pénzért. Szerencsére a „pultos gyerek” a személyes kedvencét ajánlotta, ami egy muskotályt jelentett. Első ránézésre el is hittem, hogy amit a poharamba töltött az bor. Színre, állagra megfelelt, de a további tartalom kívánni valót hagy maga után. A nedűnek erőteljes műanyag íze van, bazd meg! Ez a bor csak akkor látott szőlőt, amikor a szállító jármű elhaladt a szőlőhegyek mellett, akkor biztosan mondták neki; hogy ez itt a szőlő, ami felettébb savanyú, meg sok a pancs vele, ezért gyártottunk téged fagyállóból meg tablettából. De mondhatnám azt is, hogy jónak jó, csak ne adjanak belőle senkinek. A tokajiak másik nagy dobása, hogy a lista végén szereplő borukat aranyárban mérték, 1 dl 16 ezer Forintot kóstált (lehet, hogy bicskei forint?). A többiek hellyel-közzel rendben voltak.

  Szerencsére pozitívumokról is beszámolhatok. Talán nem túlzás, hogy a rendezvény becsületét a somlói Szabóvári pincészet mentette meg, mondhatni puszta megjelenésükkel. Igazi felüdülést jelentenek testnek és léleknek a boraik. Ezekből most kettőt szeretnék kiemelni. Először is a 2003-as Furmintot, amely egy nagyon száraz és rendkívül édes (24-25-ös cukorfokkal), harmonikus bor. A másik ennek teljesen az ellentettje, bár a harmónia itt is megvan; a 2005-ös Juhfark. Erőteljes, kerek savakkal, magas alkoholtartalommal. Kifejezetten jót tett neki az a 2 év, amit tölgyfahordóban töltött. Igazi különlegesség, amely az egyik hazai borversenyen a zsűri különdíját is kiérdemelte, szerény véleményem szerint nem véletlenül. Ehhez a borhoz, fel kell nőni. Olyan, mint a harag, szétáramlik a testben.

  Azért jó látni, hogy egyre többen ellátogatnak ilyen eseményekre, egyre többen vásárolnak minőségi borokat (800 Ft felett). Bár ez nem egy olyan dolog, hogy gyorsan ledobod a gigádon aztán ennyi. Az természetes, ha nem szereted nem iszod, de aki alumínium dobozból vedeli a sört, az nekem ne pofátlankodjon ide, vagy ha mégis, akkor hozzon magának egy villamosszéket és foglaljon helyet benne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.