Belga exkluzív
2007.12.16. 00:05
Az előzenekar már befejezte műsorát, vége az utolsó dalnak is. A szombathelyi OMK színpadán a felszerelést lassan elkezdik szétbontani a technikusok. Izgatottan keresem elő a telefonomat, hogy az este legnagyobb dobása előtt bebiztosítsam az időpontot a csapat menedzserével. Tárcsázok… Kicseng… Rövid egyeztetés és indulok is a backstage felé. Miközben sétálok, magamban újra átgondolom a kérdéseket. Bekopogok az öltöző ajtaján, majd benyitok.
A szobában felhőtlen jókedv fogad, Belga módra. Bauxit az ablaknál támaszkodik, Titusz és Tokyo pedig egymás mellett ülnek egy asztalnál, velük szemben Mégöt foglal helyet. Gyorsan túlesünk a bemutatkozáson. Ezután a srácok össze-vissza poénkodnak. Udvariasan megkérdezem, hogy kezdhetünk-e. Mégöt „rendet tesz” így már semmi sem akadályoz abban, hogy feltegyem a kérdéseimet (a turné utolsó állomásán).
R.T.Is.Rock: Miért pont egy ilyen „fekete stílust” választottatok? Főleg, hogy a műfaj hazai képviselői -véleményem szerint- nem sokat tettek le az asztalra? Gangxta csak káromkodik és játssza a macsó argentin drogbárót, Majkának „rap-elés” közben az arca külön életet él, na meg ott vannak még a zenei motívumokat és komplett számokat lopkodó, szánalmas Pityinger fivérek. Nálatok ez a szerepkiosztás kívülről nem nagyon látszik…
Bauxit: Figyelj, mi ezzel tisztában vagyunk, ez nem egy fehér műfaj, és úgy is kezeljük a dolgot. Tehát nem vesszük komolyan!
Mégöt: De van még azért nagyon sok fehér arc aki, mondjuk úgy rap-el. Sorolhatnám…
Tokyo: Eminem!
Bauxit: Mi hárman!
Mégöt:Te azt mondod, hogy mi egy ilyen „fekete műfajt” választottunk, de oké, hogy „fekete műfaj”, de rajtunk kívül is nagyon sokan csinálják még fehérek.
Titusz: Meg előttünk is csinálták fehérek.
Mégöt: Ráadásul mi nem is igazából, talán csak egy kicsit…
Tokyo: Nem hip-hop műfaj. Hát persze, hogy nem.
Titusz: Jó de amikor kezdtük, akkor még hip-hopnak lehetett mondani.
Mégöt: Mer’ csak dumáltunk, mert nem tudtunk énekelni!
Bauxit: Egyébként ez abszolút tisztességes őszinte válasz. A hip-hopot szerettük, mi ezen nőttünk fel.
Tokyo: Egy jazz zenekar lesz a Belgából három év múlva!
Mi a véleményetek a hazai konkurenciáról?
Belga (a négy fiú egyszerre harsogja a választ): Nincs!
Tokyo: Kire gondolsz, a Rolling Stones-ra?
Mégöt: Szerintem, monopolhelyzetben vagyunk.
Titusz: Voga-Turnovszky.
Tokyo: Nem konkurenciák, testvérek.
Mégöt: Egy színpadon lépünk fel velük, de igazából nem hiszem, hogy konkurencia lenne, mert nem nagyon vannak. Nem nagyon van olyan amit mi csinálunk. Lehetne egyébként, tehát sokan készíthetnének hasonlót!
Bauxit: Ez nem egy ilyen kérdés, hogy ellenség vagy sem. Van sok jó zenekar!
Titusz: Mi a saját utunkon járunk!
Tokyo: Nem foglalkozunk ezzel nagyon, hogy ki- kicsoda és hogy.
Rádiókban nem játsszák „halálra” a Belga számait. Mi a „baj” a Belgával?
Titusz: Pont az, hogy nincs baj vele. Tehát, nem is szeretnénk, ha túljátszanák, mert akkor olyanok lennénk, mint azok a zenekarok, akiket túljátszanak. Legalábbis összekevernének velük könnyen.
Megöt: Meg nem is csinálunk olyat, amit… (a többiek közbevágnak)
Titusz: Csúnyán beszélnek a fiúk!
Mégöt: Igen rengeteg a csúnya szó!
Bauxit: Nem beszélünk csúnyán!
Mégöt: Majdnem minden számban van egy csúnya szó, és azt ki kell sípolni.
Titusz: Bármennyire is próbáljuk, egy értelmes slágert nem tudunk csinálni, mondjad ki!
Tokyo: Ez egy ilyen nagyon sok-sok réteget egyesítő zene.
Bauxit: Nem is igazán szeretjük a számokat. Nincs az, hogy
Mégöt: Meg a zene sem egy remek.
Tokyo: A zene is szar! Meg olyan ritmustalan az egész!
Mégöt: Meg mi se vagyunk túl faszák, persze!
A külföldi előadókkal, hogy álltok? Kit hallgattok legszívesebben?
Titusz: Korki Buchek Ő a kedvenc!
Mégöt: Mit is hallgatok most?
Bauxit, Mégöt: Billy Radcar.
Tokyo: Bár ez már a herbál hatás.
Más téma… Mivel telnek a hétköznapjaitok? Hobbik, sport, környezetvédelem?
Titusz: Csak a hobbijainknak élünk!
Mégöt: Hát hétköznap dolgozunk, és este van időnk valami kis hobbira. Én például szoktam kosarazni!
Bauxit: És még mit csinálsz, mondd el!
Mégöt: Meg a Belgának a bulija!
Bauxit: Megyünk bulizni!
Hogyan készültök fel egy-egy koncertre?
Mégöt: Hát, előtte mindig szervezünk egy interjút! Hogy kellő hangulatba kerüljük! De nincs semmi ilyen extra dolog.
Tokyo: Meditáció!
Titusz: Igen, fellépés előtt van a közös meditáció.
Hogyan érzitek magatokat a fellépések alkalmával?
Mégöt: Amikor kimegyünk a színpadra? Mindig pozitív szokott lenni, ha normálisak a korülmények.
Titusz: A színpad az egy más világ, nem?
Mégöt: Mindent elfelejtünk egyébként a színpadon, - nagy szónak hangzik - de erre az a bizonyíték, ha megkérnek hogy „figyi mondjátok be, hogy a buli folytatódik az emeleten!” óké, hogy bemondjuk de innen passz, érted. Soha nem történt még olyan, hogy a koncert előtt szóltak, hogy mondjunk be valamit, és mi bemondtuk volna. Esetleg akkor, ha lent még mondták: „na bemondod?” Ja, igen tényleg.
Bauxit: Egy igazi katartikus érzés.
Volt-e olyan alkalom, amikor valami nagy bakit követtek el a közönség előtt? Érdekes, vicces sztorik vannak?
Bauxit: Amikor lecsúszott a gatyád! (Mutat Mégötre)
Mégöt: Amikor tegnap fejbe basztál! (mondja Tokyonak) Tegnap ököllel belebaszott a fejembe. Én abba is hagytam! Na jó, indítsuk elölről, mer ez így… Egyébként azt gondoltad, hogy egy centivel előtte megállítod a kezed?
Tokyo: Igen, mert régen ebből profi voltam! Csak egyszer ütöttem meg egy gyereket!
Titusz: Rég gyakoroltad!
Mégöt: Mondtam tegnap Nyíregyházán, és csak azt éreztem, hogy kapok az arcomba! Nézek, így, hogy mi a fasz van? Zene állj! Hát ilyenek…
Sokat kell improvizálnotok?
Mégöt: Nem kell. Nem kérik tőlünk, hogy improvizáljunk. Amikor eszünkbe jut, akkor improvizálunk.
Tokyo: Attól függ, mire gondolsz?
Mégöt: A mozgásunk az végig improvizáció!
Belga: A show!
Mégöt: Tehát, semmi begyakorolt abba nincsen, és néha szövegeket is másképp mondunk, vagy az egész strófát teljesen átköltjük, például.
Tokyo: Vagy kihagyjuk!
Mégöt: Vagy kihagyod például! Amikor nem mondod, ilyenek vannak.
Bauxit: Ő így improvizál!
Hogyan képzelitek el a zenekart 5-10 év múlva? Marad ez az irónia, vagy átmentek jazz zenekarba?
Mégöt: Szerintem egyre kevesebb irónia lesz benne, úgyhogy a legvégén már csak komoly dolgokról beszélünk! Csak őszintén fogunk beszélni!
Titusz: Szét fogják röhögni rajtunk magukat!
Mégöt: Majd vér komolyan mondunk mindent! Aztán röhögnek ugyanúgy, mert azt hiszik, vicc, de közbe komolyan! Tényleg meghalt a feleségem bakker! Beleírom majd egy számba például!
Gondoltatok már a külföldi zenepiac meghódítására?
Mégöt: A kínai piacot céloznánk meg, az a legnagyobb!
Titusz: Igen, nagyban gondolkodunk!
Tokyo: Az ír piacot már megtámadtuk.
Mégöt: Megtámadtuk, de visszapattantunk róla!
A dublini koncertnek nem volt sikere?
Belga: De, de volt!
Mégöt: Csak magyarok jöttek, akik kint dolgoznak!
Tokyo: Mindenhol magyarok vannak!
Szerintetek miben rejlik a Belga sikereinek a titka?
Bauxit: Hát a Titusz.
Tokyo: Igen, a Titusz.
Mégöt: Ahogy Ő ezt így kitalálta és csinálja végig, és mondja nekünk, hogy mit csináljunk…
Bauxit: Titusz mágiája!
Mégöt: Mindig el kell mondanunk, mert Ő meg ilyen csöndben van mindig. Tehát Ő nem beszél!
Titusz: Jaj, ne csináljátok már fiúk! Megint kezditek!
Bauxit: Buchek tanítványa!
Várható a Belga DVD formátumban való megjelenése?
Belga: Jó kérdés! Ez egy nagyon jó kérdés!
Mégöt: Mert igen!
Belga: Jövő összel!
Tokyo: Van egy szerződésunk, ha nem jön közbe semmi, akkor jövő ősszel megjelenhet!
Végül az utolsó kérdés. Csak poénból, visszautalva a Mit parodizálsz című számra: A következő album mikor lesz?
Mégöt: Hát akkor legyen ez a DVD! Jövő ősszel! Az a biztos!
Tokyo: Biztos lesz rajta új szám is! Ezt senkinek se mondtuk!
Mégöt: Lesz rajta egy új szám, meg egy, két klipp.
Titusz: Nekem már vannak ötleteim!
Bauxit: Nekem is!
Most már mindent tudok. Az idő lejárt, így egymásnak sok sikert kívánva válunk el. A csapatnak még át kell öltözni (előkerülnek narancssárga mellények) a fellépés előtt. Megyek vissza a nézőtérre, hogy részese legyek a további eseményeknek.
A színpadon kezdetét veszi a show. Titusz nyomja a zenét, Bauxit, Mégöt és Tokyo pedig a szöveget (Te mit nyomsz?). Az elmaradhatatlan Egy-két-há, Az a baj, vagy éppen a Szerelmes vagyok is felcsendül, de a srácok a Zigilemezről is előadják a legjavát úgymint a Kavboj, vagy a Melós és a Készülj fel a hangulatra (lásd korábbi írásomat lent).
Igazi jó buli volt, aki nem jött el az bizony bánhatja, mert a hangulatra és a jó zenére nem lehetett panasz. Szóval ez nem egy szokványos péntek este volt…
Külön köszönet Kathy Zsoltnak, aki lehetővé tette számomra az interjú elkészítését.
R.T.Is.Rock
(fotók: www.belga.hu)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.