Szóval megvolt az eddigi legsúlyosabb természeti katasztrófánk, és már eltelt egy hét a vörös áradat óta, a települések apokaliptikus jellege viszont egy cseppet sem csökkent, sőt inkább fokozódott. Talán Orbánéknak a segítségen kellett volna gondolkodniuk, nem azon, hogyan államosítsák vissza a Mal Zrt.-t. Utóbbiban legalább lesz egy kis sikerélményük, a többi meg kit érdekel.

  Ott van az a rengeteg vörösiszap, ami mérgező és lúgos, és olybá tűnik, hogy ott is marad örökre. Azzal nemigen foglalkoznak a kármentesítést végzők, hogy a megsérült tározót megerősítsék. Egy hét eltelt, és nekiláttak nagy látványosan takarítani, holott a maradék anyag bármikor elszabadulhat, és ha ez bekövetkezik, akkor a szürke iszap is eláraszthatja Kolontárt és Devecsert, de Viktoréknak ez nem számít. Rátehették mocskos, enyves kis mancsukat a Malra, és ettől most mindenki legyen kurva happy, mert ismét csodát tettek. Bár, mit várunk olyan szellemi fogyatékosoktól, akik az új Alkotmányt a Himnusz első sorával kezdenék. Nem tudom, az biztos jobbá tesz mindent, ha az alkotmányunk első mondata az lesz: „Isten hágd meg a magyart!”. A Himnuszunk gyászos lehangoló és unalmas, és ezért most lehet cionistakommunistacigányzsidózni, de a hazaszeretet nem az ilyen szarságokon múlik. Az Alkotmány szempontjából az sokkal fontosabb, hogy a korrupciót visszafogja, és olyan irányelveket adjon a törvényhozás számára, amelyek ésszerűek, és betarthatóak. Abban egyet lehet érteni a Fidesszel, hogy kell az új alkotmány, de az semmiképpen sem fordulhat elő, hogy egy konzervatív-keresztény szar legyen, vagy olyan rakás fos, mint a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat, mert nemzedékek sorsa múlik rajta.

  Tehát amíg jönnek a butábbnál butább ötletek, és amíg téves mérési adatokkal próbálják kiszúrni az emberek szemét, addig a vörösiszap kiszárad, és vörös por lesz belőle, ami szép lassan kimarja az emberek szemét és tüdejét. Biztos vagyok abban, hogy az ott dolgozó kármentesítők az utolsó lélegzetvételükig azon fognak fáradozni, hogy ott rend legyen. Azonban ha nem kezdenek valamit a sérült tározóval, akkor minden munkájuk teljesen feleslegessé válik. A falut átszelő gát, illetve mesterséges terelődomb is fontos lehet, de baromira nem azzal kellett volna kezdeni. Mert ha esetleg megindul a maradék vörösiszap, és bekövetkezik a legrosszabb forgatókönyv, vagyis egy újabb vörös áradás után a másik tározó is megsérül, és elindul a szürke iszap is, abban az esetben ez a gigászi fekvőrendőr csak tetézni fogja a bajt, mert még nagyobb területet fog elárasztani a mocsok, igaz így a falu egy része megmenekülhet. Természetesen ez rengeteg tényezőtől függ, és kérdés, hogy a 3 nap alatt épített gát milyen minőségű, vagyis képes lesz-e ellenállni egy újabb árnak.

  Nem mehetünk el szótlanul a történtek mellett, mert ez a probléma mindenkit érint, nem csak az ott élőket. Van egyfajta üzenet jellege is, hogy ha ott megtörténhetett ilyen, akkor ez máshol is előfordulhat, és nem csak a vörösiszap tározókra kell fókuszálni, van elég szennyező anyag, amit nem megfelelően tárolnak. Mert amíg le lehet fizetni az ellenőröket, addig senki sincs biztonságban. Következésképpen nem csak a Mal vezetőit kell felelősségre vonni, hanem azokat a hatóságokat is, akik ellenőrizték a tározókat. Ez az egész azért történhetett meg, mert bizonyos emberek alulfizetettek és ezáltal korrumpálhatók, az érintettek másik fele meg gazdag és egy kis profitért az anyjukat is eladnák. Egy ilyen katasztrófa után sokkal több katonát lehetett volna a térségbe vezényelni, és nem csak a pontonhíd megépítését kellett volna rájuk bízni, ennél azért sokkal többre képesek és hivatottak.

  A múlt hétfői vörösiszap ár emberéleteket is követelt, de még mindig szerencse a szerencsétlenségben, hogy nappal történt a gátszakadás, mert éjszaka Kolontár és Devecser lakóinak esélye sem lett volna a túlélésre. Meg kell említeni a térségben elpusztult állatokat is. Mind a háziállatokat, mind pedig a vadon élő társaikat. A Marcal élővilága már sohasem lesz olyan, mint azelőtt. A folyóba öntött temérdek gipsz a lehető legrosszabb volt, amit tehettek. Később a sok okos embernek eszébe jutott, hogy a lúgot a sav hatástalanítja, tehát ezzel kellett volna kezdeni. Mert ugyanolyan könnyű egy savas folyadékot odaszállítani, mint a gipszet. Sőt a savat sokkal egyszerűbb a folyóba engedni, mint a gipszet.

  A helyzet gyakorlatilag alig változott a múlt hétfőhöz képest. Ilyen helyzetben sokkal előbb kellett volna külföldi segítséget kérni, mert a kezdetektől látszott, hogy a hazai szakemberek nem képesek megfelelően kezelni a helyzetet. Az sem elhanyagolható, hogy eleve több ember gyorsabban képes elvégezni egy adott feladatot. A fennálló helyzetért most már Orbán és Pintér legalább annyira felelős, mint a Mal Zrt. vezetői. Az okozott kárral arányos büntetést kell kiszabni a károkozókra, és Pintér Sándor nyugodtan lemondhatna, már csak azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nyolc évig nyomták a „Monnyonle!” szöveget, még az olyan esetekben is, ahol egyébként alultájékozottak voltak, mint a mostani katasztrófánál. 1749, mert most minden segítség számít!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.