Szánalmas próbálkozás életet lehelni, egy eleve halott ötletbe. A politikusok, államférfiak és asszonyok szűklátókörét bizonyító látszatintézkedés az egész. A Nabucco gázvezeték esetleges megépítése mégis az Európai Unió életben maradásának egyik záloga lehet.

  Az EU nem más, mint egy hatalmas pilótajáték, ami csak és kizárólag az alapító tagállamoknak jó. Az Unió bővítésével egyre több országot igyekeznek felvenni a tagok közé, akiket később meg lehet sarcolni. A felvételnek mindig vannak bizonyos feltételei, általában fejlesztéseket kell eszközölni, és az ehhez szükséges technológiát tőlük kell megvenni. Ezért lettek Magyarországnak Gripenjei, és ezért nem lehetett felújítani a MIG-eket, hiába lett volna olcsóbb, észszerűbb, és kézenfekvőbb is ez utóbbi megoldás. A lehúzás második fő csoportja a büntetések, amikre könnyen találnak ürügyeket, hogy miért is kell neked fizetned, milyen szabályokat szegtél meg, milyen teljesíthetetlen megállapodásokat nem tudtál betartani. A harmadik nagy csoport pedig a hiteleké. A tagállamoktól beszedett lóvét, hitelként visszaadják, hogy még többet pénz tudjanak bezsebelni. Meglebegtették Kelet-Európa előtt a Nabucco tervet, ami már annak idején sem ért egy kalap szart se, most meg hitelt adnak, hogy építs egy gázvezetéket a nagy büdös semmibe.

  Tételezzük fel, hogy mégis megépül ez a vezeték, akkor vajon ki lesz a szállító? A több ízben szankciókkal sújtott Irán? Vagy éppenséggel a nem kis Gazprom (oroszul: Газпром) befolyás alatt álló Türkmenisztán. Azerbajdzsán pedig egyedül nem képes kielégíteni az európai szükségleteket. Kérdés az is, hogy ezen országok mennyire számítanak megbízhatónak, mert lássuk be, Irán nem éppen egy béke szigete. A lakosság az éhhalál küszöbén, bőven a létminimum alatt tengődik, de atombomba az kell nekik. Nem számít, majd Európában is lehet a hentesnél patkányhúst venni. A gáz árát pedig mindig másban mérnék, hol USA dollárban, hol vörös higanyban, hol pedig uránban. A tranzitországokról se feledkezzünk meg. Itt már kevesebb a lehetőség: vagy Törökországon keresztül jön a vezeték, vagy Grúzián át. Újabb két ország, akik nagyjából Ukrajna szintjén állnak, tehát Nabucco fronton is csak az lenne, ami most van. Minden nap azzal indul majd, vajon ma jön-e a gáz? A törökök megfúrják a vezetéket, a grúzok meg háborúzni mennek, és elzárják otthon a gázt. Ha másra nem, majd csempészetre jó lesz a cső!

  Szerény véleményem szerint, egy gázvezeték alternatívája nem lehet egy másik vezeték megépítése. Magyarországnak a megújuló energiaforrásokra kell/kellene összpontosítania, és a gázt magát kiváltani. Geotermikus erőművek létesítésével az ország nagy részén meg lehetne oldani a fűtést, bár tény, hogy ehhez modernizációra lenne szükség, ami esetlegesen drágább, de hosszú távon sokkal kifizetődőbb. Továbbá lehetne szélerőmű farmokat építeni, és ezzel a munkanélküliséget vissza lehetne szorítani. A gazdasági válságban az építőiparnak ehhez hasonló új területekre lenne szüksége. Lakásból már úgyis több van, mint kellene.

  A Nabucco megépítésével csak akkor kellene számolnunk, ha ezt az Unió döntő többsége támogatja, hiszen elég nagyszabású biznisznek látszik, és jobb, ha keresztül jön kis hazánkon is ez a vezeték, még akkor is, ha nem használunk belőle gázt. Stratégiai fegyver lehet, ha mi csavargathatjuk rajta a csapokat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.