A legtöbben vágynak a hatalomra. Egyesek képesek megszerezni azt, mások pedig segítenek megvédeni, mert nem képesek a szabad véleményalkotásra. Persze ez mind nevelés kérdése. Valaki képes szelektálni, és csak a számára szükséges információ mennyiséget sajátítja el, míg akadnak olyanok, akik rászorulnak mások segítségére, vagyis tehetségük annyi, hogy betartják, amit mások mondanak.

  Ennek a hatalmi tébolynak a legfőbb példája az USA. Terrorizmus elleni harc címszóval rengeteg katonát vezényeltek Irakba és Afganisztánba, hogy megvívhassák saját keresztes háborújukat. Irak az olaj miatt volt fontos, Afganisztán pedig a földgáz és a gyémánt miatt kell. A vallási háború jelleget az adja az egésznek, hogy az amerikai katonák kapnak egy-egy Bibliát az M4-es géppuskájuk esetleg az M203 (a jól bevált, cső alatti gránátvetővel!) gépkarabélyukhoz. Mert a repeszálló mellény nem téma, ha Isten szava veled van. Azért itt felmerül a kérdés, hogy az a rengeteg harcos vajon bátor, vagy ostoba. Talán kicsit mindkettő. Valójában nem mások, mint a hatalom népbutításának az áldozatai. A Biblia sem véletlenül nevezi a hívőket bárányoknak. A birkákat hagyják magukat kizsákmányolni. Egy kis legelés után nem gond, ha megfosztják őket gyapjas szőrzetüktől. Persze utána meg csodálkoznak, hogy kurva hideg van. A hatalom mindent eszközt bevet, hogy a helyén maradjon, sőt terjeszkedik, és ha szembetalálja magát valakivel, aki képes védekezni, nos abból hamar hazaárulót vagy terroristát csinálnak. Természetesen ez is csak nézőpont kérdése, mert az egyiknek terrorista, a másik népfelszabadító hős.

  A félreértések elkerülése érdekében, nem támogatom az öngyilkos merényleteket, terrortámadásokat stb., csak ebben az esetben is él a nézőpontos dolog. Az iszlám katonái egy másik harcmodorra rendezkedtek be. A különbség csupán annyi, hogy ők egy másik hatalom áldozatai, és kevesebben vannak.

  A vallási könyvek sajátossága amúgy is a pongyola fogalmazásban rejlik, mert így könnyű nem létező, mögöttes tartalmat adni, a legáltalánosabb, legártalmatlanabb mondatnak is: „És így szólt az Úr, add az egyik tizedet az egyháznak, a másikat a földesúrnak, te meg dögölj éhen, ha ilyen hülye vagy!”. Mert mint az köztudott, Jézus Krisztus közgazdasági zseni volt, de valószínűbb, hogy csak egy „katona” a hatalom szolgálatában.

  A hatalom azonban felelősséggel is jár. Akadtak olyanok is, akik nem bírták a nyomást, és megőrültek, úrrá lett rajtuk a hatalmi téboly. Elég, ha Néró császárra gondolunk, aki felégette Rómát. De a későbbi évszázadok során is akadtak bőven követői: I. Edward angol király, George Walker Bush amerikai elnök, Orbán Viktor csak néhány név a teljesség igénye nélkül.

  A modern társadalmak a hatalomnak fordított irányban kellene működniük, de a miniszterek, állámfők stb. főleg a régi királyságokat veszik alapul, és félistent játszanak. Pedig a szavazás a nép akaratát kell hogy képviselje, így vezetőnek lenni nem kiváltság, hanem csakis felelősség. Szóval a politikus áll a nép szolgálatába, és nem fordítva!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.