A foglalkozásomat tekintve, bérgyilkos vagyok. Higgyék el, ez egy nagyon jól fizető, tisztességes szakma. Egy rutinmunka során ismerkedtem meg a feleségemmel, aki szintén szakmabeli, a magyar egészségügyben dolgozik, mint nővér, és nem mellesleg pártaktivista, a déligyümölcsös pártnál. Érdekes módon, abból sohasem származott vitánk, hogy én a másik oldalra szavazok.
Az esküvőnk előtt, a csaj nagyon rendes házias volt, mosott, főzött, takarított, amióta elvettem feleségül, azóta meg, moshatok, főzhetek, takaríthatok. Az első egy évben, nem volt semmi gond. Aztán egyre nehezebben viselte, hogy késő este járok dolgozni. Egyik hajnalban, amikor hazaértem, arra lettem figyelmes, hogy amatőr csillagászok lepték el a kertünket. - Akkoriban már mindennaposak voltak a veszekedések, köztem és az asszony között. - Tehát megkérdeztem az egyik csávót, hogy mi a faszért dekkolnak itt, mire azt válaszolta, hogy UFO lesen vannak, és várják a repülő csészealjakat. Azóta azt is sikerült megtudnom, hogy a NASA mindenféle műholdakkal figyeli a házunkat. De legalább kussba maradtak volna, vagy valami. Emlékszem akkoriban annyira fáradt voltam, hogy az kész. Egyik nap megálltam az utcán egy pillanatra, majd arra lettem figyelmes, hogy már este van, és egy kisgyerek rázza a zakóm szélét. Kérdeztem a kölyköt, hogy mi van? Kár volt hozzászólni, mert rögtön visszakérdezett; hogy rendőr vagyok-e? Mondtam neki, hogy nem csak elbambultam. Itt kezdődtek a komolyabb gondok is, mert egyáltalán nem volt furcsa, hogy a nejem által vásárolt ingben, van egy csávó is.
Új fejezet nyílt a kapcsolatunkban. A feleségem, különböző faszikkal megcsal… Meg nőkkel is… Ja, és a kutyánk is tripperes lett… Azért remélem, a bio életmódja a szexet nem fogja érinteni, és nem fekszik össze fűvel-fával… Aztán jött az árvíz, és a nejem nem habozott, összejött egy csávóval, aki legény a gáton. Mellesleg Toldinak hívták a fószert, és desszertre lenyomott sok nápolyit, de azóta már a halakkal alszik. De azért volt egy kis anyagi haszna is, hogy az asszony elkezdte természetben kifizetni a számlákat, rengeteg pénzt spóroltunk. Bár azt nem értem, hogy az egyházi adót miért kellett „odaadni” a papnak, ráadásul kétszer is, amikor sohasem voltunk a templomban, és különben is zsidók vagyunk… Ekkor gondoltam, hogy megpróbálom megmenteni, azt ami még menthető, vagyis rendbe akartam tenni a házasságunkat, és elvittem a nejemet a március 15-ei utcabálra. Nem volt egy nyerő ötlet, hiszen este nyolc után már jobbról-balról röpködtek a molotov-koktélok, és én is kénytelen voltam kiinni egy vízágyút, bár a rendőrök parfüm bemutatót tartottak oszlatás közben, de a sprayüktől taknyom-nyálam egybefolyt. Az biztos, hogy Irakban nyílt terepen nagyobb a közbiztonság, mint nálunk nemzeti ünnepekkor. Úgy hallottam, hogy a Sólyom is beszállt volna, de a román greengók megánuszolták, mint egy csövest…
Ezek után nem maradt más hátra, mint beadni a válókeresetet, de hála a remek magyar igazságszolgáltatásnak, a nő kap mindent, én meg mehetek a híd alá, vagy ahova akarok. Az ügyvédem azt javasolta, hogy keressek egy bérgyilkost, meg egy jobb ügyvédet…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
