Központ, jelentkezz!
2008.09.05. 01:34
Ez is egy amolyan pokoli történet, bár ezt a Magyarországon élők sokkal közelebbinek érezhetik magukhoz, mint a Tvrtko féle változatokat. Az SZDSZ sírhat - amennyit csak akar -, hogy Gyurcsány monnyon le, de a személyes tapasztalatom az, hogy nem ezzel kellene elsősorban foglalkozni. A hivatali bürokrácia felszámolása sokkal égetőbb probléma.
Íme egy újabb elbaszott történet a Szombathelyi Munkaügyi Központról. Rövid áttekintés, hogy mindenki megismerhesse, eme működésképtelen pénznyelőt. Ha munkanélküli/pályakezdő vagy, akkor regisztráltatnod kell magad, és erre van az első emelet. Itt jelentkezel háromhavonta, és továbbküldözgetnek a második és harmadik emeletre. A másodikon foglalkoznak a munkaközvetítés részével, de a nem üzemel táblát nyugodtan kiakaszthatnák az ajtóra. A harmadikon meg olyan munkaért kapnak pénzt emberek, ami nevetséges, megtanítják az embereket, önéletrajzot írni (van, aki ebből él? Komolyan?). Ha úgy gondolod, hogy esetleg valami támogatott képzésen szeretnél részt venni, hát felejtsd el, nagyon gyorsan. A rendszer eléggé lyukas, sok a kiskapu, de az ügyintézők mindent elkövetnek, hogy körbe-körbe rohangálj, amíg fel nem adod.
A történet ott kezdődik, hogy jelentkezni akartam egy személy- és vagyonőrképzésre, úgyhogy bementem. Két óra várakozás után már benn is voltam az ügyintézőmnél (még jó, hogy az „Ön előtt várakozók száma:
Adott 10 oldalnyi cuccot, jelentkezési lapokat, kérvényeket, de a csúcspontot az jelentette, amikor egy üres papírt tolt a képembe, és azt mondta, írjak egy kérvény a keresetpótló támogatás igényléséhez, ott helyben kézzel (egy újabb formanyomtatvány elkészítése éveket vesz igénybe, bazd meg, a csináld magad cucc, meg sokkal költséghatékonyabb). Hozzátette azt is, hogy indoknak ne írjam azt, hogy nincs rendszeres jövedelmem, egyszóval kreativitási verseny. Kicsit elengedtem a fantáziámat, úgyhogy egy jelentősebb összegre számítok 1 éven át, havonta, a képzés ideje alatt. Azt ott is hagyhattam nála, a többivel irány haza, kitölteni a kérdőíveket. A formanyomtatványok tele voltak helyesírási hibákkal. Azért egy hivataltól már hadd várjam el, hogy legalább jól tudják „ragzani” a magyart. A másik felettébb mókás dolog pedig az volt, hogy kineveztek Belügyminisztériumnak, a feddhetetlenségem igazolhattam magamnak. Ebbe nem volt hiba, igaz ez roppant egyszerű kérdésekből állt: Ismeri a listán szereplő embereket? Erre nekem is eszembe jutott egy rakat kérdés: Miért, kellene? Egyáltalán kik ezek? Vagy ez egy fekete-lista, és rajta szereplők eltüntetése jelenti a bejutást a képzésre? Egyébiránt, hál’ istennek nem ismerem egyiket sem! Másnap visszavittem neki az egész paksamétát.
Az ügy most ott tart, hogy mehetek felvételizni (feltéve, ha elindul a képzés, mert azt mondta a ribanc, hogy erre meg kevés a jelentkező), és várom a határozatokat. 3 napomba telt elintézni ezt a szart, amit 20 perces munkával megcsinálhatott volna az ügyintéző nő. Addig próbálnak szarakodni, amíg azt nem mondod; inkább mégse, viszlát! Az én esetemben viszont hamar rádöbbentek, hogy akár az életük árán is bejutok a képzésre. Majd elfelejtettem, nemcsak az első szakma van ingyen, hanem a második is, de csak abban az esetben, ha pályakezdőként regisztráltatod magad.
A rendszer felettébb egyszerű; csak akkor hívnak be, ha legalább másfél órát vártál, még akkor is, ha egyébként semmi dolguk nincs a világon. Ha valamire szükséged van, kiakadnak, hogy merészeled munkavégzésre kérni Őket. Mit képzelsz magadról? Bár erről már volt szó, de az ismétlés nem árt; egyelőre Ők vannak értünk és nem fordítva. Örüljenek, hogy nekik legalább van állásuk. De azt is mondhatnám: Ez a munkád bazd meg!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.