Amikor a gonosz találkozik a veszedelemmel, akkor túl sok jóra nem számíthatunk. A jelen helyzet azonban mégis üdítő kivétel, hiszen most nem a honi politikáról lesz szó, hanem egy detroiti hip-hop vállalkozásról. Ez a Bad Meets Evil, ahol Royce Da 5’9” és Eminem kieresztheti végre a gőzt, és gondolkodás nélkül kezdhetnek alázni mindenkit, csak azért, mert nekik ez jól esik. Azért nem kell aggódni, nekünk is nagy élményt nyújt a produkció.

  Igaz, hogy ez csak egy EP, de biztos, hogy lesz folytatás, már az album címe is erre utal: „Hell: The Sequel”. A 2011. június 14-én megjelenő korongon (iTunes-on előrendelhető) 9 szám kapott helyet, de az extra változat sem tartogat jóval többet, azon is csak 11 dal fog szerepelni. A trackek a következők: 1. Welcome 2 Hell, 2. Fast Lane, 3. The Reunion, 4. Above the Law, 5. I’m on everything (feat. Mike Epps), 6. A Kiss, 7. Lighters (feat. Bruno Mars), 8. Take from Me, 9. Loud Noises (feat. Slaughterhouse). A bónuszt a Living Proof és az Echo (feat. Liz Rodriguez) című dalok jelentik majd, ha minden igaz. Az albumborító ebben a műfajban elég átlagos, a két művész bazi nagy hangfalak, bakelitlemezek és mikrofonok társaságában ücsörög, míg a felhőkben megbújik néhány koponya, ezzel is jelezve, hogy a cucc korhatáros.

  A tartalomra viszont már nem lehet panasz. Nincsenek skit-ek, a zenei alapokban néhol felismerhetőek a Recovery (meg a korábbiak) motívumai, de ennek ellenére sem lesz unalmas a dolog. A ritmusok hozzák az Eminemtől már megszokott minőséget, kicsit monumentálisabbak a eddigieknél, de ehhez az albumhoz ez kellett. A kemény beatek mellett hallhatunk nagyon lágy dallamokat, melyeket a két művész hadarása ellensúlyoz (A Kiss).

  A szövegek egyszerűen zseniálisak. Eminem ezzel kapcsolatban a következőket mondta: "There was a few moments on the EP where I really had to like - there were a couple of things that I wanted to go back in and rewrite once I heard his verse,". Összefoglalva a szavait, javában csinálták az albumot, írták a szövegeket, aztán amikor Slim meghallotta Royce strófáit, akkor néha visszament, hogy átírja a sajátjait. Talán ennek következménye az is, hogy Lady GaGa kap egy ütős beszólást, miszerint valójában férfi… A szövegek nem szorulnak külön magyarázatra, játék a szavakkal, mesterfokon, helyenként olyan tempóban, hogy elő kell venni a lyric-ot: „Akkor mit is mondott?”. Azonban nem csak a zenésztársakat alázzák szarrá, akad néhány társadalomkritikai megjegyzésük is (Above the Law). Szóval beszélnek mindenről, ami őket érdekli. Drogokról, piáról (I’m on everything), nőkről, autókról/sebességről, és jól megfér egymás mellett a Bibliára utalás és az Allahu akbar felkiáltás.

  Az album legjobb dala a Fast Lane, melyhez már a klipet is leforgatták, a látottak alapján nem sajnálták rá a pénzt, meg a kreatív embereket. A lepusztult gyárépületben csak úgy áradnak a szavak, és az egyéb kényszerképzetek, melyek valószínűleg a drog és alkohol együttes alkalmazásának mellékhatásai lehetnek a két művésznél. A szürreális kis zöld autó teszi teljessé a képet azzal, hogy valószínűleg a féktárcsákon gurul, hiszen nevetségesen kicsi kerekeket rajzoltak alá, és a szélvédő vonala sem megszokott, nehogy az A oszlop kitakarja Royce fejét. A „látszódás” mindkét rapper számára fontos, ami klip végén nyilvánvaló lesz. Ez a szám adja meg az album lendületét, és megfogalmazza a lényeget is, hogy miért is csinálják. Ez az egész elindul valahol, és még a duó tagjai sem tudják, hogy merre tartanak, csak élvezni akarják az utazást, igaz, hogy fogytán az üzemanyag, de közel a cél, szóval nem lehet itt megállni. Tövig nyomják a pedált, mindjárt az elején, és nekünk sem kell mást tennünk, csak hallgatni, a két MC-t és elmerülni a szövegeikben, mert mondanivaló van bőven. Az album egyetlen kérdéses pontja a Lighters című dal, ez elég érdekesre sikerült, na meg Bruno Mars még mindig nem tartozik a kedvenceim közé. Akkor nézzük is meg a Fast Lane videót:

  Összességében ez az EP arra jó, hogy kihúzzuk vele azt az időt, ami a Detox-ig még hátra van, de mindenképpen ajánlott, hogy Schmitt Pál stílusban folytassam: Kötelező hallgatmány! Jó zenék, ütős szövegek. Néhol szokás számszerűsíteni, hogy mennyire jó az adott zene, film, stb.… Ez egy tízes skálán eléri a 11-et is!

  Ami nem maradhat ki: Az R.T.’s World 3.0b elnevezésű blogon szereplő írások csupán fikciók, bármi nemű egyezés létező vagy kitalált személyekkel, megtörtént vagy a jövőben bekövetkező eseményekkel csak a képzelet műve. A szerkesztő nyíltan azt a matematika tézist vallja, mely szerint valójában semmi sem létezik – ez a blog sem – csupán nagyobb a valószínűsége annak, hogy van, mint annak, hogy nincs. Éppen ezért cáfolunk minden olyan állítást, mely szerint az itt leírtaknak bármi köze lenne bármihez is. Továbbá nem áll szándékunkban ítéletet mondani, hiszen az, az Isten dolga, csakis az Istené.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.