A keresztény-konzervatív hiedelmek szerint, minden út Rómába vezet, még az a bizonyos sárga köves is, amin Dorothy és a többi gyépés sétafikált, hogy Ózt megleljék. A magyar utak gyakran az isten háta mögé vezetnek, tele vannak kátyúkkal és van, hogy beszakad egy-egy sáv, de ettől lesz az egész nemzeti, és hungarikum. De ott van az az út, amely Mazar-e Sharif-ból Pol-e Khomri felé vezet.

  Amikor valaki katonának jelentkezik, benne van a pakliban, hogy meghal. Ez egy ilyen hivatás. De amikor Magyarország hivatalosan nem áll harcban senkivel, akkor elfogadhatatlan egy katona halála. Az afganisztáni kontingensnek nem a mostani az első vesztesége, és talán el kellene gondolkodni a kivonuláson, és hazahozni a katonáinkat. Természetesen a politika dönt, és ebben a tekintetben a Fidesz-kormány nagyon egy követ fúj a szocialistákkal, hiszen ahogy azt megtudhattuk, maradunk Afganisztánban.

  Az arab országoknak van egyfajta bája. A keleti kultúra elbűvöl és magával ragad, elég, ha csak az Ezeregyéjszaka meséire gondolunk. De a mi keleti történetünk kicsit szomorúbb, és még a Dzsinnt sem hívhatjuk segítségül, mert a palackot a magyar ipar látta el csavarós kupakkal. Ez azonban nem indok a maradásra. Ha őszinték akarunk lenni, akkor a kivonulás az egyetlen járható út. Semmi dolgunk Afganisztánban. Ez a képlet ennyire egyszerű. Se több se kevesebb. Illetve hát több, mert megkenték a politikusainkat, hozzájuk vágtak egy-két vastagabb pénzes borítékot, aztán most újjáépítünk egy olyan helyen, ahol minden napra legalább egy robbantás jut és folyamatosak a harcok.

  A közel-keleti béke képe már régóta lebeg a nyugati hatalmak álmaiban, de ez egy tévképzet. Az egész azzal kezdődött, hogy az összes keresztény köcsög, aki valaha kisebb-nagyobb hatalomhoz jutott, az elment háborúzgatni a „Szent Földre”, vagyis keletre. Elég, ha a Keresztes-, Öbölháború, vagy a terrorizmus elleni harcra gondolunk. De akárhogy is nevezzük ezeket, nem csak az volt a céljuk, hogy még több keresztény idióta legyen, hanem főleg az, hogy a Kelet mesés gazdagságát megszerezzék, ami nem csak mese. A keresztények rabolni jártak keletre, náluk ez volt a fétisek csúcsa, és ez isteni áldással kombinálva, akkoriban aligha lehetett tisztább okot találni arra, hogy megtámadjanak valakit. Később az Irak elleni harcok a fekete aranyért, vagyis az olajért mentek, ami a mai gépesített világban az egyik legnagyobb kincs, pedig az emberiség elérte azt a technológiai fejlettségi szintet, ahol az olajat ki lehetne válltani környezetbarát megoldásokkal. A terror elleni harc is átverés, Amerika időről-időre beleesik ebbe a „mindenhol rendet rakunk” Sam bácsis szerepbe, aminek egyetlen oka az, hogy a hadiiparukból élnek. A hadiipar akkor jövedelmező, ha minél többet lőnek, és lehetőleg eredménytelenül, mert annál több lőszert és fegyvert lehet gyártani. Amerikára amúgy is jellemző, ha valahol befejezik a harcokat, akkor a hadianyagot ott hagyják, mert többe kerülne a használt fegyverek hazaszállítása, mint újakat gyártatni.

  De térjünk vissza Magyarországra. Hende Csaba az augusztus 20-i tisztavatáson arról beszélt, hogy újjáépítik a honvédséget, és létrehoznak egy független hadsereget. Azon a Magyarországon, ahol már az isten is fideszes, ott nagyon nehéz ennél nagyobb baromságot mondani. A létező össze állami pozíciót fideszes pártaktivisták kapták meg. Rendőrség, PSZÁF, APEH ez az új Nemzeti Hírközlési micsoda, ami az ORTT helyett van, és természetesen a hadsereg irányítását is „A PÁRTHOZ” lojális emberek kapták. Pont, mint az annyit szidott átkos kommunizmusban. A különbség csupán annyi, hogy Orbánék nem félnek egy kis istent keverni a politikában, amihez a komcsiknak nem fűlött a foga.

  A világ, ahol élünk már annyira „kitágult”, a neten szinte minden fenn van, és már barátkozhatunk a világ minden pontjával, csak néhány klikkelés kell és kész. Szóval ebben a világban már nincs helye az olyan kérdéseknek, hogy kinek mi a vallása. Mert, van aki a keresztény istenben, Éliben hisz, van aki az ufókban, van aki a rasztafarizmust követi, vannak buddhisták, és megint másoknak Allah jön be. A másik dolog, ami szintén lényegtelen lett, az a bőrszín. Teljesen mindegy, hogy fehér, fekete, sárga, mulatt stb.…, mindenki ugyanolyan ember, mint a többi. Ezt a mindenki egyenlő dolgot már csak a hatalom igyekszik rombolni azzal, hogy magukat mégegyenlőbbekké teszik, hogy a hatalmukat megtarthassák, pedig a népeket – egyes csoportokat kivéve – nem érdeklik ezek a dolgok. Adott esetben egy tájföldi ugyanolyan jó barát tud lenni, mint egy kínai vagy egy magyar.

  A lényeg az, hogy ugyanúgy vérzünk, ugyanúgy vannak érzéseink, és ugyanúgy folyik el a vizünk is. Az, hogy ez a bolygó jobb hely legyen, nem kell sok minden, csak egy kis kíváncsiság, nyitottság az ismeretlen felé. Persze, amíg vannak olyan emberek, akik görcsösen ragaszkodnak hatalmukhoz, és ölni is képesek érte, addig ez az egész nem ér semmit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.