Manapság köztudott, hogy egy jó irodai munkáért, le kell feküdni a humánerőforrás vezetővel. A minap hívtak, hogy lenne számomra egy ilyen lehetőség, így különösen örültem annak, hogy a „vonal” másik végén egy fiatal női hang beszélt, és invitált elbeszélgetésre, másnap este 7-re. Természetesen igent mondtam…

  Eljött a másnap, és elindultam, hogy felkeressem ezt a bizonyos céget; „egy próbát megér” alapon. Már az oda vezető út sem volt túl egyszerű, csupán csak kétszer tévedtem el. Az első hely ahová benyitottam, valami bankfiók lehetett, ahol maszkabált tartottak éppen. Három jelmezes figura közölte az arcommal, hogy húzzak a picsába. Máig sem értem, miért voltak annyira fantáziátlanok, hogy mindannyian bankrablónak öltöztek (biztosan ez is valami ócska bankárhumor). A másik hely egy amolyan sztriptíz bár féle volt, itt összefutottam régi kedves cimboráimmal, a skót külügyminisztérium alkalmazottjával, Johnny Walker-rel és kubai kollégájával, Facundo Bacardi-val. Miután a hangulat a tetőfokára hágott, angolosan távoztam – fizetés nélkül –.

  Végül is elértem az irodát, és úgy tekintettem rá, mint ahogyan a lehetőségek hazájára, Kínára szoktam. Nem tévedtem, a csaj 25 év körüli, középmagas barna, mindenféle kedvező adottságokkal, amit a miniszoknya, a combközépig érő harisnya, na meg a mély dekoltázs csak tovább hangsúlyozott. Elkezdte az ilyenkor szokásos dumát, feltett pár kérdést, aztán minden megváltozott. Hirtelen kinyílt az erkélyajtó. Egy őszes hajú fickó lépett be, köhögött egy egészségeset, amolyan jó tüdőrákosat. Őt egy másik csaj követte, aki erőteljesen a száját törölte. Amit Ők ketten odakint művelhettek, az szégyen és gyalázat. A lényeg, hogy nem láttam, hogy mi történt, de az egyszerűség kedvéért a szopós csajt a továbbiakban mélytorokként fogom említeni. Szóval az elbeszélgetést vezénylő luvnya mondta, hogy érezzem magam megtisztelve, hiszen a keresztapa személyes látogatott el hozzánk (én meg azt hittem, hogy a tüdőrákos Mikulás), akit csak úgy hívnak, hogy Vezérigazgató. Szerintem egy háromszemélyes bolt esetén ez a titulus önmagában is elég vicces, de ebben a tálalásban meg végképp. Tehát a nagyvezér turbánt húzott a fejére, kardot kötött, majd leheveredett a repülő szőnyegre, ön/kielégült pofával, és nem sokkal később - 5 másodperc - már úgy aludt, mint „akit péklapáttal vágtak tarkón”. Mélytorok ezalatt átvette az irányítást, így a csini csajnak, csak a másodhegedűs szerep jutott.

  Jöttek az igazán durva kérdések; mint például, a hogyan értékelném 1-től 5-ig a személyes tulajdonságaimat. Mindenféleképpen ötösre mindent, hiszen egy kis önbizalomért már nem kellett a szomszédos kocsmába átugranom. Igen, itt eljött az a pillanat, amit állásinterjún még sohasem tapasztaltam, a két ribanc a tökéletes férfit látta körvonalazódni bennem. Talán kicsit túlzásba vittem a feromon spray-t, na de sebaj. Ezek után az iroda rövid bemutatása következett, balra van egy mosókonyha (ezt én se vágtam), hátul a vezér irodája egy hatalmas kanapéval, de ezt csak akkor használhatom, ha a nagymester önmagán vagy házon kívül van, és kizárólag a leendő kolléganők társaságát élvezve.

 Ezek után nem fogok csodálkozni azon, ha a kiértesítés valami szextelefonon keresztül történik, erotikus nyögések közepette. Az igazán elkeserítő az egészben, hogy az embernek egy ilyen szituációt fapofával végig kell ülnie, pedig szívesen röhögtem volna ott, és akkor. Természetesen az sem mellékes, hogy ilyen megtörténhet. Ez a nagy magyar valóság, Isten hozott benne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.