Az elmúlt héten világossá vált számomra, hogy az új munkatörvénnyel kompatibilis állásokat már hirdetik. Most biztosan azt kérdezik, hogy az milyen? Hát, minimum 10 órát dolgozol a lakhelyedtől nagyon-nagyon messze - mondhatni egy távoli galaxisban -, mindezt ingyen és bérmentve, sőt még a járulékokat is kifizeted magad után. Végül is egy rabszolga ne várjon ennél többet, 2011-ben Magyarországon meg pláne ne!

  Szóval, van úgy, hogy a dolgok nem éppen úgy alakulnak, ahogy azt elterveztük. Jelen esetben az volt az idea, hogy odamegyek 5 perccel előbb, leülök, megvárom a főnököt, megdumálom, hogy én vagyok az ideális jelölt, mert, aztán hazamegyek. Na ebből az lett, hogy odamentem 5 perccel előbb, és a titkárnő közölte az arcommal, nem enged be az irodába, inkább sétáljak egyet a napon a +40C⁰-ban, mert az olyan kellemes, amikor meggyullad a verejtéked, leég a bőröd, kiolvad a zsírod és összeaszalódik rajtad a hús. Sebaj, sétáltam egyet, bementem az egyik „élelmiszer jellegű” üzletbe, mert ott van légkondi. Ha nem marketing melóról lett volna szó, simán hazatoltam volna a biciklit, de érdekelt a dolog, szóval inkább visszakocogtam. A szokásos kérdőívkitöltés után már nem nagyon bírtam komolyan venni őket, de nagyon utálom a reklámokat, éppen ezért olyan vonzó számomra az, hogy én csinálhatom őket, hogy ne legyen többé pedofil maci meg elmebeteg nő, aki banki munkára hajt, és talán a másik bank primitív női triumvirátusát is letudhatnám örökre: Szép új világ! A helyi nagyfőnök fogadott, végül is megadatott ez a privilégium is. Elmondta, hogy a cégen belül három, azaz három fő szint van, amit el lehet érni. Az elsőn el kell adni a kupont, a másodiknál szintén el kell adni a kupont, de ott már bele lehet szólni a stratégiába, kinézetbe, stb., van csapatod (mint Timúrnak) plusz 1000 eurós alapfizetés, szemben az első szint teljesítményarányos bérezésével. A harmadik szint pedig a non plus ultra, ahol már új irodát lehet nyitni Mucsajröcsögén, reklámokat gyártani ezerrel, álomfizetésért. Ezek után, az ember azért gyanakvó marad, de izgatottan kezdi várni a próbanapot, melynek a végén már a szerződés várja.

  A dolgok azonban a legritkább esetben vannak úgy, ahogy lenniük kéne. A próbanapra simán bejutottam. Reggel nyolc előtt öt perccel már kevésbé volt vicces, hogy nem lehet bemenni az irodába, ráadásul aznap már szakadó eső volt a műsor. Mindegy, vártam, jöttek a népek, ők is vártak, és amikor már mindenki ott volt, akkor is vártak még! Majd amikor már nagyon untam magam és f!ngottam egy hatalmasat, na akkor lehetett bemenni az irodába. El tudom képzelni, mekkora szívás, ha valaki hirtelen lebetegedik. Az irodában még mindig ugyanaz a sz@r technomocsok szólt, mint pár nappal korábban az állásinterjú idején. A régóta ott dolgozók elkezdtek tombolni, látszott rajtuk, hogy már túl vannak a reggeli első Miki Ekin, de lehet, hogy már a másodikon is. Ez azonban még mind semmi, hiszen a pocsék dance produkciókért egy mindenkit megalázó feladattal vettek elégtételt. Különböző stílusban kellett énekelni és megint másik stílusban táncolni rá, mindezt négy csapatra bontva, egyes, kettes szintnek kötelező, hármas szint szórakoztatására. Majd egy rövid, alig két órás előadás következett, aminek semmi köze nem volt a reklámokhoz. Ez egy amolyan, te vagy a világ közepe, és az lehetsz, ami akarsz, és akkor is el tudod adni a kuponfüzetet, ha 800 000-be kerül, mert az egyszerű munkásember is meg tudja venni fejtágítás, spirituális lelkisegély volt. Ja, persze. Nyitott vagyok a kihívásokra, de a próbanap elkezdett a rémálom kategória felé tendálni. Végül közölték, hogy aznap Ajkán kell az árut teríteni, és hogy vannak öltözködésbeli különbségek, mert aznap simán egy póló, rövidnadrág kombóban indultam útnak reggel. Jó, itt valószínűleg én hibáztam, de az állásinterjún egy szóval se mondták, hogy dresszkód van, arról pedig végképp nem szólt a fáma, hogy egyből kuponárusnak kell állni. A vezér tisztán és világosan közölte, hogy az első napot az irodában kell lehúzni. Gyors metamorfózis után - már szalonképes állapotban -, elindultunk Ajka szép városa felé. A bekezdést felvezető mondatot most még egyszer le kellene írni, mert Ajkából végül Kolontár és Devecser marsbéli tájai lettek. Arra jó volt ez a túra, hogy szembesüljek kormányunk nyilvánvaló hazugságaival, hiszen ebben a térségben még mindig nyakig ér a vörösiszap, elég sok helyen. Igaz, tehén már nem volt a ház tetején, de vörösiszap igen. Szóval, a  miniszterelnök most bejelentette a 6 pontos országvédelmi tervet. Amikor ez a kormány legutóbb megvédett valamit, abból nem maradt semmi, úgyhogy remélem, ez a hat pont csak egy bevásárlólista, amivel végül elmehetünk a Tescóba, és megvehetjük ezt a hat nagyon alap dolgot, ami megakadályozza, hogy a későbbiekben éhenhaljunk. A másik dolog, amivel szembesülnöm kellett, hogy a nagyfőnök is hantás. Hiszen a 3 szint az csak kettő, ezer eurós alapfizetés sehol sincs, a második szint legtetején állók is teljesítményarányosan keresnek, aprópénzt az asztalok alatt, és mindenki az utcákat járja, télen-nyáron. Ha minden igaz, erre mondják, hogy „cigányélet”. A slusszpoént az adja, hogy a felkínált munkaszerződés egy példányos, és nem viheted magaddal. Azt ne kérdezzék, hogy miket írnak benne, mert az elolvasásáig már nem jutottam el, illetve nem akartam eljutni odáig. Estefelé, mire egy eszelős ámokfutás végén hazaértünk, megköszöntem a lehetőséget és inkább nem éltem a felkínált munka lehetőségével. Ennek egyik oka az, hogy eléggé aggasztó az a szituáció, amikor biztonsági öv nélkül ülsz egy régi Suzuki Swift hátsó ülésén, míg a driver másodpercenként változtat sávot és irányt, mert mindeközben az elsuhanó világból csak ennyit érzékelsz: DING-DING-DING-DING-DING….

  A csávó, aki egyébként xfaktoros mentorként rocksztárnak képzelte magát egész nap, azt mondta, hogy ha tudok ennél jobban fizető munkát, akkor szóljak neki, mert Ő nagyjából 15 ezrest keres meg naponta. Végül annyit mondtam neki, hogy tudok jobban fizető állást. Jövő héten kiváltom a vállalkozói igazolványt, és beállok PC-szerelőnek. Az gépenként 10 ezer, és egy nap 4-et 5-öt simán megcsinál az ember. A hirdetésben az állt, hogy fiatal és kreatív embereket keresnek marketingezésre. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy nem baj, ha pályakezdő vagy, annál könnyebb lesz téged átverni, kreativitásra nem lesz szükséged, és vackokat kell árulni az utcán. Ehhez kapcsolódóan engedjék meg, hogy a fickó másik mondását is idecitáljam, mely szerint Ő nem értékesítő, és aki ezt meri állítani, az halál fia. Erre egyből a magyar szinkronos Chasing Amy (Képtelen Képregény) egyik jelenete ugrott be, ahol Banky-t lemásolózzák, amire Ő kiakad. Ezen felbuzdulva: Öcsi, te csak egy kuponárus vagy!

  A problémák és mellékhatások elkerülése érdekében olvassa el még ezt is, nehogy később fájjon a feje: Az R.T.’s World 3.0b elnevezésű blogon szereplő írások csupán fikciók, bármi nemű egyezés létező vagy kitalált személyekkel, megtörtént vagy a jövőben bekövetkező eseményekkel csak a képzelet műve. A szerkesztő nyíltan azt a matematika tézist vallja, mely szerint valójában semmi sem létezik – ez a blog sem – csupán nagyobb a valószínűsége annak, hogy van, mint annak, hogy nincs. Éppen ezért cáfolunk minden olyan állítást, mely szerint az itt leírtaknak bármi köze lenne bármihez is. Továbbá nem áll szándékunkban ítéletet mondani, hiszen az, az Isten dolga, csakis az Istené.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.