The adventure of R.T.Is.Rock

2011.01.30. 15:55

  Innen már nincs visszaút. A Vasi Volán járatait lassan más társaságok buszai váltják fel. A vonat úgy suhan át a téli tájon, mint egy túlkoros versenyló. Néha prüszköl, néha síkit, de magabiztosan halad a cél felé, irány Kelenföld! A stewardess még mond néhány kedves szót, pl.; hogy nincs büfé kocsi, hogy a leszállásra mindenki jól készüljön fel, mert az IC csak lassítani fog, megállni nem. A téli táj után a szántóföldek és a szántás áldozatául esett házak jönnek, majd mindezt a belvíz követi. Itt ahol már a víz az úr, ott a kalauz a király. Majd bemondják, hogy átszállási lehetőség van. Ez úgy néz ki, hogy jön egy gyorsabb vonat és át lehet ugrani, amolyan Indiana Jones módra. A mozdonyvezető biztos Snickers-t evett, tudják: Megállni tilos! A francba, hát most hol tudok tolni egy búboci-bucit? Csak ezért vettem meg a jegyet, na meg azért, mert Budapest már vár. Nagyon helyes, BP várjál, megyek! Az egyik elektronikai cég bemutatóterme a végállomásom. Ezt úgy tessék elképzelni, hogy odamegy az ember, ott pedig csinos lányok kedvesen mosolyogva felmutatják a középső ujjukat. De a cél még messze, az út felénél bőven van idő elmerengni.

  Az egyik állomáson új embertípust ismerhettem meg: a vasúti barbárt. A vasúti barbár egy emberállat. Fő feladata, hogy a gyerekeket riogassa. Ismertető jegyei: az iszonyatos tájszólás és a méretes war hammer. Alkalomadtán nem csak a vaskerekeket kalapálja helyre vele, hanem a kobakokat is. Jellegzetes viselete a MÁV-os láthatósági mellény, ami még véletlenül sem lehet trendi, csak egyforma és az is kizárólag 8XL-es méretben. Így biztos olcsóbb, a praktikumot meg egye fene. Arra viszont tökéletes volt, hogy felidézze a Diablo nevű játéksorozatot. Régi szép idők, de fordítsuk vissza arcunkat a vasút felé.

  Este van, este van, ki-ki vonaton van. Hazafelé tartanak a legények. Megjártam a poklot is, de ez az utazás nem csak spirituális jellegű volt. Igaz, koszos lett a szép fehér bundám, de megvilágosodva térhetek haza. Már csak azért is találó a húsvéti nyuszis hasonlatom, mert a hátizsákom egy drága multimédia lejátszót rejt! Ajándékba kaptam, pár széles vigyor és vakuvillogás közepette. Bevallhatom, baromi jól esett. Az elektronika cég székházához való eljutásban egy nem épp kedvező tarifát alkalmazó taxis segített. Erről csak annyit, hogy Kelenföldre vissza 35%-kal olcsóbban jutottam el, hála a Taxi Plusnak. A BMW-s taxis úgy csinálta, hogy olcsó legyen. Nagyon baba volt a járgány! Fura, még nem ellenőrizték a jegyemet pedig már jó félórája megy a vonat. Nem hiába, ez a 1st class, itt lehetett volna bliccelni. A sokórányi vonatozás is tud fárasztó lenni, de legalább nem kell megállni, mikor szólít a természet. Képzeljék el, milyen lenne már, amikor a felfázásos utas előrerohan a mozdonyvezetőhöz, és ilyet szól: "Ott annál a bokornál álljá' meg, csurizni kell! A vasút az évek alatt ugyan rengeteget fejlődött, de mégsem eleget. És akkor, hoppá g*ci, itt van mégis, f*szomba turkálok, hátha azt fogja kérni! Viva Savaria, ez a nő volt azon a vonaton is, amivel jöttem. Megismerem a szado-mazo bőrcsizmájáról. Kint már sötét van nem látok ki az ablakon, a kalauz meg tőlem kérdezi, hol lehetünk? Bocs, de nem én vezetek és nem is tervezem, hogy átveszem az irányítást, az arab kendő önmagában nem tesz terroristává, ahhoz kell még valami más... Mondjuk egy bomba, de legalább egy fegyver, mert Chuck Norris azért még nem vagyok. Az AK47-esemet pedig a másik turbánomban hagytam. Közben valakinek mégiscsak pislantania kellet, mert megálltunk öt percre technikai okok miatt. Az oda és a visszaút között osztálykülönbség van, meg most nem háttal ülök a menetiránynak, legalábbis azt hiszem. Pánikra azonban nincs semmi ok, mert ha zuhan a forint, leereszkednek a légző maszkok. Ha mégsem, akkor mindig utazik valami O.V., vagy S.N., akitől el lehet venni a sajátját. Az előbb átjött egy csávó a dohányzó kocsiból, mert már nem bírta a füstöt és megkérdezte, hogy dohányzom-e? Mondtam, hogy nem, nekem TBC-m van! Erre Ő szemlátomást megnyugodott. Reggel az MR2-ön azt mondták, hogy a saját életünk főszereplői mi vagyunk. Ez egészen addig butaságnak tűnt, amíg a mozdonyvezető sikítva el nem rohant mellettem. Ez így már a Féktelenül 123! Remélem, kapok akkora gázsit, mint Keanu Reeves… Már megkérdezték, hogy az utasok között véletlenül nincs-e mozdonyvezető, esetleg pilóta, de csak orvos meg politikus akadt, most épp népszavazás van, hogy ki vezessen. Nekem már mindegy, hogy egy orvos vagy egy politikus kerget a sírba!  Jelenleg csak két dolgot vagyok képes utálni ezen a földön, és mindkettő O.V..

Bejelentettek fél óra késést, mert leszakadt a felső vezeték, ami a kisebbik baj, mert időközben nagy lett a turbulencia. Szegény utast még a MÁV is húzza. Most már mi is elértük azt a pontot, amikor éhes pupillákkal nyeljük a csíkokat. Kétféleképp tudnám feldobni az utazás hangulatát, 1: finghatnék egy hatalmasat, illetve 2: meghúzhatnám a vészféket.

  Késő este van már, és a vonat háromnegyed óra késéssel ugyan, de megérkezett. Ez még mindig jobb, mintha 2/3 órát késtünk volna. Összegezve mindezt otthon a legjobb, de az otthon igazából nem egy hely, hanem egyfajta lelkiállapot. Otthon ott van, ahol megjön ez a feeling.

  Az utazás végeztével és a tanulság után, de még a végefőcím előtt: Az R.T.’s World 3.0b elnevezésű blogon szereplő írások csupán fikciók, bármi nemű egyezés létező vagy kitalált személyekkel, megtörtént vagy a jövőben bekövetkező eseményekkel csak a képzelet műve. A szerkesztő nyíltan azt a matematika tézist vallja, mely szerint valójában semmi sem létezik – ez a blog sem – csupán nagyobb a valószínűsége annak, hogy van, mint annak, hogy nincs. Éppen ezért cáfolunk minden olyan állítást, mely szerint az itt leírtaknak bármi köze lenne bármihez is. Továbbá nem áll szándékunkban ítéletet mondani, hiszen az, az Isten dolga, csakis az Istené.

A bejegyzés trackback címe:

https://rtsworld.blog.hu/api/trackback/id/tr972625491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mErzsébet 2011.02.02. 13:59:26

Én jót nevettem ,köszönöm.
süti beállítások módosítása