Vannak olyan emberek, akik idehaza az import törvénytelen formájával foglalkoznak, méghozzá a csempészettel. Mindenki igyekszik megélni valamiből. Akadnak olyanok, akik törvényes módon meg tudnak élni, ők vannak kisebbségben Magyarországon. Vannak olyanok, akik a bűnözést választják, és van az a réteg, akiket politikusoknak nevezünk. A következő fiktív történet főszereplői azonban mégis a rendőrök lesznek, mert ez az a társadalmi réteg, amely tehetne a bűnözés ellen, de vagy alulképzettek, vagy tehetetlenek, mert a magyar jogrendszerben nagyon sok kiskapu van. Ezért van az, hogy egy túrórudiért meg egy izzóért sittre kerülnek az emberek, de ha a megfelelő pártot támogatjuk, akkor mindent szabad.

  A történet szereplői: Béla rendőr százados, József rendőrzászlós, és a két csempész, akik hollandból hoztak be zöld Marlborót, de megbuktak. A leleplezett rejtekhely egy városszéli viskó. A rendőrök nagy erőkkel megérkeztek, Bélával és Józseffel az élükön, és még 8 kommandós erősítésnek. A nagy felhajtást a két elkövető a következő módon konstatálja, miután burkoltak a füves spangliból: „Hé, te is látod a fényeket? Kékek meg pirosak… Tök szépek…” A zsaruk berendezkednek, majd nekilátnak tanakodni:

- Szervusz Józsi, mi a tényálladék?

- Tiszteletem Béla, nem tudom, én is átaludtam az eligazítást… Asszem valami csempészek vannak bent…

- Értem, akkor kezdjük!

- Rendben Béla, de inkább te kiabálj, mert neked mélyebb a hangod!

- Jó, ha ez a közkívánság… De, mit is kéne kiabálnom?!

- Fel a kezekkel! Ez egy bankrablás!

- Mondd csak Józsi, te hogy kerültél ide?

- Munkaügyi központon keresztül, kéthetes átképzés után…

- Előtte mivel foglalkoztál?

- Mackós voltam. És te Béla, hogy kerültél ide?

- A szolgálati autómmal.

- Nem megyünk előbb kajálni, egész nap nem ettem semmit, folyton ez a rohanás, már unom, hogy állandóan ajtókat kell betörnöm.

- Jó menjünk kajálni, meg visszafelé ugorjunk be a trafikba, és vegyünk pár karton cigit, csakhogy este elmondhassam a tévében, hogy nagy fogás volt.

- Rendben Bélám, akkor menjünk…

Egy órával később, Béla és Józsi visszatérnek, jóllakottan, hónuk alatt két-két karton cigivel.

- Na, de most már ideje dolgozni, nem lophatjuk a napot, elvégre rendőrök volnánk vagy a mi a fene…

- Ahogy mondod Bélám, de most tulajdonképpen, mi most mik is vagyunk? Mert reggel a Terrorelhárítási Központban kezdtem, azelőtt meg a Nemzeti Nyomozó Irodánál voltunk, most meg az van a mellényemre írva, hogy police…

- Úgy mondják, hogy policáj, vagy polísz, már nem is tudom…

- Tőlem, még két év, és nyugdíjba megyek…

- Na jó, mondom a tervet: Két emberünk leereszkedik a tetőről, és beugranak az ablakon, ez alatt másik két emberünk betöri az ajtót és telenyomják könnygázzal a helyet, mi meg kamerázunk.

- Jól hangzik, de ezt a Sanyi nem fogja támogatni…

- Talán ezek az Ő emberei? Mert akkor kérhetünk tőlük százalékot, és mehetünk haza…

- Nem, nem hinném, akkor szóltak volna, és nem jönnek a fiúk sem.

- Igaz, akkor csináljuk úgy, ahogy a 90-es években.

- Úgy látom, a srácok már elintézték, és megérkezett a sajtó is megérkezett.

- Tiszta hálivúd, na megyek interjút adni!

  A történet szereplői ugyan kitaláltak, de előfordulhat, hogy a valóság is valami ilyesmi. Mert abban a világban, ahol Orbán meg a Szíjjártó együtt haknizza körbe a vén Európát, ott bármi megtörténhet. Az élet a legjobb tanítómester, és nem véletlenül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.