Amikor egy született paraszt kerül vezető beosztásba, akkor az élet különös dolgokat képes produkálni. Ebbe a kategóriába tartozik a „Tarlós és a BKV” című bohózat, mely keserédes humorával magával ragad. Nekünk vicc, nekik viszont a lé a tét, mert 37 milliárdos bankgaranciából már szép kis villát lehet venni bármelyik tengerparton, természetesen csak privát használatra.

  A 4-es metró ötlete azért zavarta annyi éven át a Fideszt, mert nem ők találták ki, és mert nem az ő cégeik kapták a zsíros megbízásokat, úgy gondolom ez az utóbbi érv nyom többet a latba. Most, hogy Demszky végre eltűnt a képletből, már sokkal könnyebben mennek a dolgok. Fel lehet mondani a szerződéseket, ki lehet rúgni a vezetőket, szóval végre minden pozíciót megkaphatnak a hűséges pártkatonák. Ennek az lenne a célja, hogy elkerüljék a különböző félreértéseket, azonban ez még a legösszeszokottabb csapatokban is előfordul. Amikor a Nemzeti Közlekedési Hatóság felfüggesztette a BKV vasúti engedélyeit, na az durva volt. Utólag persze lehet magyarázni a bizonyítványt, de az már nem lesz ugyanolyan, mert mindenki látja, ha az a bizonyos veréb döglött és nem alszik.

  Azonban ne szaladjunk ennyire az események végére, mert a kezdetek is fontosak. A Fideszes városvezetés felmondta az Alstommal kötött szerződést, mert látták, hogy az évek óta haldoklónak titulált BKV valójában már évek óta halott. Tehát ebben az esetben aligha van szükség a 4-es metróra, illetve az új szerelvényekre. Amire elkészülnek az alagutak, addigra már lehet, hogy BKV sem lesz. A 37 milliárdos bankgaranciát pedig először be lehet írni a jövő évi költségvetésbe, utána meg zsebre lehet tenni, hiszen onnantól már senki sem látja. De nem számoltak azzal, hogy a franciák nem adják fel. Itt jött a képbe az NKH és jött a felfüggesztés, illetve mégsem, mert a Fidesz még a kész dolgokra is képesek egy mégsét nyomni. Tarlós nagyarcos nyilatkozata, mely szerint az NKH nem gondolta komolyan a döntését, mert neki Orbán nem szólt róla. Mindazonáltal a döntés várható volt, mert a kampány alatt végig, majd később a megválasztása után Tarlós István folyamatosan arról beszélt, hogy a BKV rossz anyagi helyzetben van. Természetesen az Alstom nem amatőrök gyülekezete, így egyből ugrottak a lehetőségre és perelnek, mert ami a világ többi részén jó, az pont nálunk ne lenne az?

  Az igazi káoszt azonban Kocsis István teremtette meg egy sms-sel. Ezek után Tarlóst kérdezték a sajtósok: Kocsis marad vagy tolhatja a biciklit haza? A válasz azonban mindenkit meglepett: „Most, hogy így mondja, de ezt még meg kell gondolnom, de ha elhatároztam, úgyis megtudják, mert elmondom, hogy hogyan döntöttem, mert még csak most mondták, de ha ezt akarják, akkor kirúgom!” Amint adódik a lehetőség, hogy egy olyan döntést hozzanak meg, amivel a nép szimpátiájára lehet hatni, akkor megteszik. Mert amíg a nép azzal foglalkozik, hogy ki van börtönben, addig nem figyelnek másra, és el lehet venni a magánnyugdíjpénztári pénzeket például. A populizmus és a tolvaj mentalitás eme furcsa elegye mégis nyerőnek tűnik, mert csak kevesek merik felemelni a hangjukat. Orbánék szeretik az oligarchákat és ezt nem is tagadják, ezért lett 16%-os egykulcsos SZJA.

  Még szerencse, hogy a Fidesz 8 év alatt felkészült a kormányzásra, mert bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha nem készültek volna ennyit. Az mindenesetre az látszik, hogy a lopás törvényi feltételeit sikeresen megteremtik. A jogállamiság meg a demokrácia csak a púp a hátukra, rabságuk lánca, amit hamarosan leráznak magukról, és mint a főnixmadár, újjászületnek hamvaikból, és a tisztítótűz után újult erővel fogják belevetni magukat a költségvetési elszámolásokba. Na ne ijedjünk meg, addig fognak matekozni, amíg ők jól nem járnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.