Megvolt a fülkés forradalom, és úgy tűnik, hogy a mindent elsöprő jellegét már el is veszítette. De helytálló az a megállapítás is, mely szerint ez a harc érdektelenségbe fulladt. Ha annyira jó lenne a Fidesz, mint amennyire magukról hiszik, akkor legalább annyian mentek volna el szavazni, mint áprilisban, vagy még többen.

  A narancssárga Magyarország elszomorító, és nem csak azért, mert utálom ezt a színt, na meg az Orbán Viktort. Nem az a baj, hogy nem lett benne piros vagy zöld. Hanem az, hogy igazából nincsenek alternatívák. A lehető legjobb, amit tehettünk volna, az az, hogy otthon maradunk, vagy ha már vettük a fáradtságot, és elmentünk szavazni, akkor jókora faszt kellett volna a szavazócetlire rajzolni. Mert kérem ez a nagy magyar valóság, ez durvább, mint akármelyik Való Világ. Ha nincs olyan ember, akire nyugodt szívvel rábízhatjuk szűkebb értelemben vett hazánkat, akkor bizony hatásos fegyver tud lenni a bojkott. Persze ilyesfajta demagógiával nem lehet Magyarországon létezni, hiszen Nemzeti Együttműködés van, meg Nemzeti Depresszió, Nemzeti Tolvajokkal, és még sorolhatnám. Egyedül a Nemzetgazdálkodási miniszter érzi a zavart az erőben, de Matolcsy bársonyszéke még meg van, ma reggel check-olta is, ott van a segge alatt, ahol tegnap hagyta.

  Azért a narancs már kezd rohadni, kaptak néhány pofont, sajnos nem eleget ahhoz, hogy észhez térjenek, és tegyenek valami hasznosat. Igaz, ez nézőpont kérdése, mert a száz nap alatt ellopott százmilliárd forint számukra nagyon hasznos, mi már kevésbé örülünk neki. A szociknak (újabb nevükön a Már Szopunk Párt) nem hozott újat október 3-a, hiszen nagy bukásra készültek, ehhez képest még elég tűrhető eredményt produkáltak. A nem éppen agybajnok Horváth Csaba majdnem harminc százalékot kapott, ehhez jön még 3 budapesti kerület meg Szeged. Szóval lesz nekik hol elbujdosni, ha arra kerülne a sor. Na meg folytatódhatnak az ingatlan-panamák, de ez minden jelenlegi pártra igaz. Az LMP (Lopjuk Mi is a Polgárkasszát) visszaesett tavaszhoz képest, ami nem csoda, hiszen az elmúlt időszakban értelmes mondta nem hagyta el a politikusaik száját. A szélsőségek pedig erősödnek, ahogy azt kell, pedig ez a megoldás nem Jobbik, mint akármelyik másik. A szakértői kormány nem hülyeség, csak egyszer végig kellene csinálni a reformokat, és nem kéne mindig félúton kiszállni, és hinni a buta ígérgetéseket. Annak idején Széchenyi is nehezen boldogult, de mégis lett Lánchíd, vágod?

  A lényeg talán az, hogy már mindnyájunkból hiányzik valami, vagy ha nem is hiányzik csak kiégett. Annyi ideig hagytuk magunkat hülyíteni, míg őrültekké nem váltunk. Futóbolondok vagyunk ebben a rohanó világban, és már a saját sorsunk sem érdekel minket, ami nagyon nagy baj. Már nem művelődünk, felneveljük az ostobábbnál ostobább generációkat, és persze csodálkozunk, hogy semmink sincs. Meg kell tanulnunk újra küzdeni, hogy idehaza kivívjuk egymás tiszteletét, hogy némi kultúra ragadjon ránk ne csak a kosz. Mert még közlekedni sem tudunk normálisan, a rendőrségünk egy rossz vicc a politikánk nemkülönben. Nincs mire büszkének lennünk és legfőképpen nincs mire verni a mellünket, hogy mi aztán kurva fasza nép vagyunk. Több pénzt kellene költeni kutatásra, fejlesztésre. Sokkal többet. Nem ártana egy oktatásügyi reform, például fizetős felsőoktatás, mely azok számára lenne ingyenes, akik jól tanulnak, hiszen nem kell mindenkinek diplomásnak lennie, főleg ha még idióta is.

  Tehát nagyon nincs mit ünnepelni. Április óta egy hajszállal sem kerültünk közelebb a kormány programjához, még mindig ugyanaz a semmi van, hangzatos szavakkal elhomályosítva: „lesz új alkotmány, lesz ez, lesz az, lesz fasz, amit szophattok!”. Természetesen az Isten is fideszes lesz, és az orbánista magyarság vígan olvas fel a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatból a munkahelyén, mert ezt tesz magyarrá. Hazaszeret, ez egy furcsa dolog, mert sosem az szereti a legjobban a hazáját, aki a leghangosabban tud ordítani. Nem a buta focista rigmusok (ria, ria, Hungária) tesznek magyarrá, hanem az az érzés, mely ürességet okoz benned, ha elmész, és jóleső izgalommal tölt el, mikor visszajössz. Az érzés, melytől otthon érzed magad itt. Szeretetre és békére nagyobb szükség van, mint politikusokra. Utóbbiból túlkínálat van, az első kettő pedig hiánycikk, vagy csak szimplán luxus.

  Zárom soraim, és hát lenne egy üzenetem így teljesen nyíltan a hatalomnak: Viktorka, Te nem vagy senkinek és semminek a miniszterelnöke, Te csak a kibaszott Orbán Viktor vagy, akit annak idején az apja kivert a farkán! Egy forradalomhoz több kell, ahhoz nem elég néhány bólogató gyépés, meg egy köcsög náci Tarlós Pista. Ez mind csak máz, ami a valóságot elfedi. Nesze geci, kétharmad, és hová jutottál vele? Forradalmat akarsz? Akkor mássz vissza anyádba!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.