Legutóbb ott hagytuk abba, hogy kérted a kiadatásod Magyarországra, hogy az itteni börtönben nyugodtan drogozhass, használd az Orbán nevű anyagot, amíg csak bírod, de a csalódás elkerülhetetlen. Egyre nagyobb kudarcok érnek, és még a börtönnel is csak a gondok vannak! Késik az ebéd, hogy mást ne mondjak.

  A börtönigazgató összebalhézott a pizza futárral, így most több száz dühös rabbal együtt lázadásra készülsz, hiszen az ebéd már tíz percet késik, és számotokra a déli étkezés szent és sérthetetlen. Egyes műveltebb elítéltek, akik kijárták már a börtönakadémiát már leveleket írogatnak mindenféle jogvédő szervezeteknek, hogy embertelen bánásmódban van részük a magyar börtönökben, éheznek. Persze te tudod, mi az igazi kín, hiszen Gvantanamóról jöttél. Annyi év várakozás után, mikor már azt hiszed, hogy révbe értél, ott vagy a börtönben, ami a katalógus szerint 5 csillagos szolgáltatást nyújt, és késik az ebéd. A rabok egy csoportjával nekilátsz, hogy a lázadást szervezd, hiszen éhes vagy, és a reggeli meg a tízórai után nincs ebéd? Ez felháborít, elkezdesz bökőt gyártani a fogkefédből, és arra gondolsz, hogy milyen jó lenne, ha a magyar börtönökben is gyártanának rendszámtáblákat, mert akkor legalább normális alapanyagod lenne egy kés előállításához, mert az alumínium lemez mégiscsak minőségibb végeredménnyel kecsegtetne. De az alagút ásásával is jobban haladnál, mert lássuk be, egy fogkefével baromi nehéz lapátolni, a vasbeton padlóhoz amúgy is gyémántfúró vagy légkalapács dukálna.

  Bánod, hogy nem egy amcsi börtönt választottál. A helyi seprűgyártó részleg elég szegényes kínálatából kell válogatnod. A cirok nem sok mindenre használható, a seprűnyelet pedig kinti alvállalkozók applikálják a cuccra, szóval semmi használhatót nem tudsz kicsempészni a „gyárból”. Az öngyilkosság nem megoldás, de másoké jobb kedvre derítene, így némi spárgát azért magadhoz veszel. Így legalább csúszásgátlós bökőket tudsz készíteni, ezzel fegyverzed fel társaidat, és készülsz a harcra a börtönőrökkel, de akkor eszedbe jut Csabika, a börtönőr, aki felvetette, hogy segít az alagútásásban, mert már baromira elege van a börtönből és szökni akar. Csabika rendes srác, magára tetováltatta a börtön alaprajzát is, hogy könnyebben menjen a munka. Azért egy lapát, vagy legalább egy kanál jól jönne, mert a vasbeton nagyon kemény, de Csabika egyik haverja a 4-es metró építésén dolgozik, és már tervezik, hogy megfújják az egyik fúrópajzsot, ezzel biztosítják a szabadulásod kulcsát. Szóval sok minden cikázott a fejedben, míg meditáltál a totális háború előtt, és úgy döntesz, lebeszéled a rabokat a lázadásról, és meghívsz mindenkit ebédre, rendeltek pár pizzát a másik cégtől.

  Megjön a kaja, és mindenki boldog, te pedig elmész a diplomás brigádhoz, és nekiláttok ötletelni, hogyan tehetitek jobbá a börtönéletet. Az első dolog, amiben mindenki egyet ért, hogy koedukációra van szükség, mert ha bevezetik a gyermektelenségi adót, akkor nem elég, hogy rabok vagytok, még fizethettek is. A másik ötlet, egy rabshop létrehozása. A börtönben gyártanátok konzerveket, sütnétek különböző pékárukat, és ezt árulnátok a környéken élő őslakosoknak; a szabadoknak. Igaz, később rádöbbentek, hogy egy ilyen bolt létrehozása sok pénzbe kerül, hiszen be kell kamerázni minden polcot, hiszen az alkalmazottak a rabok lennének, így a sorfeltöltők esetleges lopásainak valahogy elejét kell venni, és a pénztár kezelésére sem jelentkezhet akárki. Tehát az erőszakos bűnözők kerülnek előtérbe, mert azért tolvajokra mégsem bízod rá a boltot, hogy nézne az ki? Hát nagyjából úgy, mint a II. Orbán-kormány, így a diszkrimináció ötletét elveted, és az elítéltek egyenjogúságát kezded hirdetni, és saját vallás alapítasz, melynek a „Gangsztafári” nevet adod. Tuti siker!

  Közben megjelenik a „Bevándorlók” nevű réteg, akik csak néhány éjszakára érkeznek eme csodás intézménybe, amit büntetés-végrehajtási intézetnek hívnak. Ők azok az emberek, akik kis értékben loptak, vagy elszunyókáltak egy padon, és most pár nap letöltendő fegyházat kaptak. Az immigránsok ellepnek mindent, és kezded kilátástalannak találni a helyzeted, mert nagyon zavaró tud lenni, hogy amikor a napi foglalkozásaid után visszatérsz megpihenni a zárkádba (seprűgyári napi 8 óra, kötelezően választható pszichiátriai foglalkozások, elvonók, indulatkezelő csoportok), egy vadidegen fekszik az priccseden. Ha egy csini bizsutolvaj tini csaj fekszik ott, akkor értelemszerűen nem bánod, mert akkor big lájk van, de a büdös sajtlopó alkesz hajléktalan kiveri a biztosítékot. Vagyis használod a fogkeféből készült bökőt, és másfél óra megfeszített szurkálás után, végre sikerül egy vérző horzsolást ejtened az ágyadban fekvő intézményenkívülin. Természetesen megkapod a sötétzárkát, amely nagy örömmel tölt el, hiszen az „őrjöngő” párnázott falakkal rendelkezik, és jár hozzá a szobaszerviz is! Megnyugszol, két hét pihenés után, már visszakapod a saját priccsedet, és újult erővel vetheted bele magad a munkába. Végül elégedetten konstatálod, megnyitott a börtönbolt, ahol az elítéltek végre fizetésért dolgozhatnak. Elégedett vagy. De a koedukáció még mindig hiánycikk.

  Ekkor egy esős őszi kedden megjelenik Csabika, és közli, nem járt sikerrel. A fúrópajzsokat már ellopták, de sikerült egy összecsukható, kínai gyalogsági ásót szereznie. Több mint a semmi, nekilátsz a munkának. A börtönudvaron könnyen elhinted a sittet, ami a börtön talapzatából származik. Öt év ásás után, a börtönudvar szintje vészesen megemelkedett, és a kerítés már könnyedén átugorható, tucatjával szöknek a rabok, és elgondolkozol, hogy az alagút mégsem volt olyan jó ötlet, pedig ki is betonoztad, hogy elkerüld az omlást, és még a világításról is gondoskodtál, nehogy eltévedj ásás közben. Csabika már nagyon unja a banánt, és úgy dönt, csatlakozik az egyik emigráns csoporthoz, és leadja a drótot neked is. Úgy döntesz, velük tartasz. Miután megnyered a börtönolimpia magasugró számát, már nem okoz nehézséget túljutni a falakon. A börtön falain túl, a mezőn kúszva hirtelen megpillantasz egy pár rendőrségi bakancsot. Nézed, 46-os és azt hiszed vége a világnak, visszavisznek, de amikor feljebb pislogsz, látod, hogy ez szimplán egy pár bakancs, valaki poénból hagyta ott.

  Megannyi megpróbáltatás után, a szabad világot már nem találod elég szabadnak, így besegítesz a bankok elleni harcok Che Guevarájának, Orbán Viktornak. Ezt a munkát egyik múltbéli bűnözőtársad Pintér Sándor ajánlotta, és adott mellé némi pénzt és egy új személyit. Most végre megtanulod a módját, hogyan lehet törvényes eszközökkel bankot rabolni, és nagyon boldog vagy. Nincs többé nélkülözés, és nem késik az ebéd sem. Hát igen, ez Magyarország, a végtelen lehetőségek hazája!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.