Megnyilatkozott a mi vezérünk vala, és mondá, hogy újfajta veszéllyel kell szembenéznie a nemzetnek, mégpedig azokkal a fehérgalléros bűnözőkkel, akik részben mögötte állnak (Pintér Sándor), részben pedig önmaga is ebbe a kategóriába tartozik. Szóval mindezen okok miatt megalakult a Terrorelhárítási Központ. Egy újabb tehetetlen szervezet 10 milliárdos költségvetéssel. Ez a biznisz, nem a Mercedes gyár.

  Azért tagadhatatlanul csalódott vagyok, mivel egy ilyen – a mai világban nagyon fontos – állami szervezet már nem felelt meg a konzervatív-keresztény eszméknek, és már nem lett nemzeti, mint az a bizonyos együttműködés, ami nincs is. Egyoldalúan sok mindent meg lehet tenni, így működik a diktatúra, és hát lehet mondani, hogy a jelen helyzet legális, mert a nép akarta így, de mint tudjuk, a népben erőteljesen jelen van a csordaszellem, és ennek megfelelően cselekszik. „Az őrület kivétel az egyénben, de szabály a csoportokban.” Egy benzinkutas ismerősömtől származik a következő történet. Tehát a srác egy benzinkúton dolgozik (nagyon meglepő módon), és hát a kasszát is ő kezeli, nem csak tankolja a verdákat, és vannak azok az emberek, akik bankkártyával fizetnek. Rövidre fogva ez az arc mondta, hogyha azt mondaná a vevőknek 5 liter benzinre meg egy doboz cigire, hogy: „Egymilliókettő, zöld gomb.”, akkor is rányomnának a zöldre, mert annyira idióták. Valahogy még erősen élnek bennünk ezek a rossz beidegződések, amik a kommunista érában ragadtak ránk, és nem tudunk tőlük szabadulni. Hagyomány ez, és lassan Hungarikummá lesz.

„Mi a hagyomány? Felsőbbrendű tekintély, amelynek nem azért engedelmeskedünk, mert a számunkra hasznosat parancsolja ránk, hanem azért, mert parancsol.” /Friedrich Nietzsche/

  Azonban ez a probléma, mármint, hogy csak annyi a tehetségünk, hogy betartjuk, amit mondanak, nem csak hazánkra jellemző, hanem globális probléma. De amíg külföldön nyitottabbak az emberek, fogékonyabbak az új dolgokra, addig a magyar nemzeti megkeseredettség már kezd elemészteni minket. Buta egy dolog az biztos, de ez van. Igaz, nem törvényszerű, hogy ennek kell lennie, mert változtathatnánk a dolgokon, de akkor cselekedni kellene, ám ezt vagy nem engedik, vagy egyszerűen mi nem akarjuk, mert már beletörődtünk, hogy nem lesz jobb. Pedig, ha nagyon el akarunk érni egy célt, akkor azért bármire képesek vagyunk. Tehát, ha már van ez diktatórikus rendszer, akkor legalább a számunkra hasznosat parancsolják ránk, és ne arra pocsékolják el a hatalmukat, hogy kicsinyes mutogatásba kezdjenek. Mert ki a faszt érdekel még a sukorói telekcsere? Orbán ugyanannyira bent van a buliban, mint a Gyurcsány meg a Bajnai. Amúgy meg lett volna egy rakat új munkahely, és ha ehhez egy tóparti rétet be kell építeni, hát akkor be kell építeni. Ez ilyen egyszerű! Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy munkahelyteremtő beruházásokra nemet mondjunk.

„Ó, régi boldog idők, midőn a népek még így beszéltek: "Uralkodni akarok - más népek fölött!" Mert, barátaim: a dolgok rendje az, hogy uralkodjék a legjobb, a legjobb pedig uralkodni is akar! Ahol pedig más tanítás járja, ott - hiányzik a legjobb.” /Friedrich Nietzsche/

  Valahogy így vagyunk ezzel mi is, vagyis hiányzik a legjobb. Mert ha mindenáron mindenható népi vezért akarunk magunknak, akkor a legjobbat akarjuk a hatalomra, mert ez esetben ez mindenkinek az érdeke, de Orbán nem más, mint egy huszadrangú Paprikajancsi. Egy hatalomra éhes, üresfejű kretén, aki hőzöngésben első, tudásban utolsó. Ha megfigyeljük a beszédeit, rendszeresen egyik állításával tagadja a másikat. Vagyis semmi értelme annak, amit mond, de baromi jól adja elő, „s a nép, az istenadta nép” meg csak bólogat, mert csak ahhoz ért. Tanulni, művelődni, ugyan már, attól csak megfájdul a fejed. Természetesen sokkal egyszerűbb beülni egy kocsmába, és néhány óra leforgása alatt segg-padlómattrészegre inni magunk. Ehhez nagyjából eleget is keresnek az átlagemberek, és amíg öntudatlanul fekszik valahol, addig sem éhes, és főleg nem kérdőjelezi meg a fennálló hatalom létjogosultságát. Elcsépelt, de attól még ez az igazság, mely szerint a közszolgák vannak értünk, és nem fordítva. A politikus is csak azért van, hogy szolgálja a népet, amely megválasztotta, vagyis bizalmat szavazott neki. Mert erről szólna a történet, hogy a nép akaratát érvényesítsék, és ne a saját zsebüket tömjék tele. Tarlósnak abban igaza van, hogy talicskával tolták ki a pénzt a Fővárosból, de ez nem ok arra, hogy talicskán tolja be az ajánlószelvényeit, mintha az holmi nagy rakás lószar lenne. A magam részéről Tarlóst úgy basztam volna ki a 100 ezer kopcetlivel együtt, mint a taknyot. Ez is egy példa, hogy mennyit jelentenek a Fidesznek a szavazói. Semmit. Nem egyénekben gondolkodnak, hanem szavazó néptömegekben, bólogató zombikban, akik úgyis megszavaznak nekik mindent.

  A liberalizmus után vágyakozunk ugyan, de a liberális politikai pártokat elítéljük. Köszönhető ez annak, hogy a liberális politikai vonal sohasem képviseltetett hazánkban. Voltak ugyan próbálkozások, de ezek csak kudarcot vallottak. Az SZDSZ a kezdetek kezdetén még valóban liberális volt, de később már csak annak vallották magukat. Magyarország számára a kilábalást a mindenféle nyavalyákból a fejlődés jelentené, nem pedig a konzervatív-keresztény vonal, aminek a legkevésbé sincs létjogosultsága kis hazánkban, ahogy a szélsőségeknek sem. Túl kellene lépni a vádaskodásokon, és el kellene kezdeni valami újat építeni, valami olyat, ami még Európában sem volt, nemhogy nálunk. Szélerőmű-farmokat például.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.