Kezdenek körvonalazódni a részletek, de teljesen biztosat még mindig nem tudhatunk. A Fidesz-kormány bizalmasan kezeli a nyugdíjkérdést, mert meglátásuk szerint, „a zemberek” nem képesek arra, hogy a jövőjük felől döntsenek. Orbán, talán a kétharmad által, talán a hatalmi téboly által, mindenesetre feljogosítva érzi magát, hogy kedvére sanyargassa a népet. Úgy tekintenek az állampolgárokra, mint alattvalókra, fejőstehenekre. Szóval a nagy mágus suhint még egyet a fekete varázspálcájával, majd lesz ami lesz, annyi viszont biztos, hogy nyugdíjad nem nagyon lesz.

  Ugyan mindkét rendszer mellett lehet érvelni, de a két, vagy jelen esetben a hárompilléres nyugdíjrendszer nem butaság, és fenntartható lenne. Az első pillér, az állami nyugdíj, ami elméletileg és gyakorlatilag is egy piramisjáték, ahol az újonnan érkezők pénzéből fizetik a jelenlegi nyugdíjasok járadékát, vagyis az utoljára belépőknek nem marad semmi. Amint az jól látszik, ez a rendszer valóban reformra, de sokkal inkább teljes átalakításra szorul, amihez ezt a rendszert jó pár évre szüneteltetni kellene. A megoldás tehát az lett volna, hogy a második pillér egy időre teljesen átveszi az állam szerepét, ez lett volna a magánnyugdíj-pénztárak létrejöttének a célja. Mert nem árt, ha a társadalom hozzászokik az öngondoskodáshoz. Természetesen mindig voltak és lesznek is olyanok, akik állami segítségre szorulnak, de azt is látni kell, hogy a jelenlegi rendszert nagyon sokan kihasználják, elég megnéznünk, milyen autók parkolnak rokkant kártyával ingyen, többek között a „fitnesz nép idol”, vagyis Schobert Norbert. „És a zsírt eltapossuk, a parkoló őrt megzsaroljuk, itt a rokis kártya, kispöcsömet vedd a szádba!” Az átalakítás valóban éveket vett volna igénybe, de ha egy fenntartható rendszert akarunk, akkor azért tenni kell. A harmadik pillér, az önkéntes magánnyugdíjpénztári tagság, ami már az öngondoskodás csúcsa, azonban ez jobbára csak a tehetősebb réteg számára elérhető, mert kis hazánkban a minimálbérből nem nagyon futja a megélhetésnél többre. Azért említsük meg, hogy a II. Orbán-kormány nagyjából 3 ezer forinttal emeli a minimálbér összegét, amelyet legalább 30 ezerrel kellett volna növelni.

  A nyugdíjreformról írt törvényjavaslat megmutatja a valóságot. A reformnak semmi köze az emberekhez, a történet csak és kizárólag a pénzszerzésről szól. Selmeczi Gabriella és Matolcsy György egy közösen átizzadott éjszaka után, de még az elalvás előtt kitalálta, hogy hogyan lehet meglopni az embereket. Mert mit csinálnak a politikusok a T. Házban, ha éppen nem unatkoznak, káromkodnak, és természetesen jelen vannak? Hát, megy az sms-chat. Az úgy történt, hogy Selmeczi Gabika nagyon ráizgult izzadós Gyurira, és dobott rá egy sms-t: „Szerezzek neked 2800 milliárdot a költségvetésedbe?”, melyre jött is a válasz: „Óh Gabi, a Parlamentbe kerülés óta arra vártam, hogy ezt megkérdezd!”, és a végső üzenet, amely emberek sorsába szólt bele: „Gyuri, te férfiállat, tegyük össze amink van!”. Ami ezek után következett, azt már mindenki tudja. Szóval elemezzük kicsit, az új nyugdíjrendszer egyes elemeit.

  A legfontosabb változások egyike, hogy aki marad a magánban, az nem kapja meg azt az állami nyugdíjat, amire egyébként minden szempontból jogosult. Mert mindenki fizeti majd a 24%-ot, de aki nem megy vissza az államiba, az ezt az összeget bukja. A másik az, hogy az állam a nyugdíjpénztári vagyont folyó kiadásokra is elköltheti, tehát azt csinálnak ezzel a csaknem 3000 milliárd forinttal, amit csak akarnak. Ha a Parliban megszavazzák, akkor kiutalhatják az egészet Orbán Viktornak, mint miniszterelnöki honorárium, de sokkal valószínűbb, hogy mindenféle fedőcégeken keresztül fogják eltüntetni. Ehhez a ponthoz kapcsolódik, hogy az állam nem vállal garanciát a nyugdíjkifizetésekre, vagyis, ha nincs a nyugdíjkasszában pénz, akkor senki sem kap nyugdíjat, ami előbb vagy utóbb biztosan bekövetkezik ebben a fajta rendszerben. Ugyan megígérték, hogy egyéni számlák lesznek, azonban ez korántsem lesz olyan részletes, mint a magánnyugdíjpénztáraknál. Ami viszont már a gátlástalanság csúcsa, az az, hogy a kötelezően választható visszalépésnél a hozott vagyont 16%-kal megadóztatják. Tehát, nemcsak ellopják a befizetéseket, mert nem lesz összegszerűen nyilvántartva, hogy ki mennyit tesz most vissza az államiba, még meg is adóztatják. A hétköznapokban, ha valakit kirabolnak, az ki van rabolva, hogy ilyen szép magyarsággal fogalmazzak, de a politikai életben ez másképp megy. Az Orbán-Matolcsy-Selmeczi triumvirátus jelmondata: „Akit egyszer ki lehet zsebelni, azt ki lehet zsebelni még egyszer is!”. Ez nagyjából olyan, mint amikor az utcán eléd áll egy fegyveres, a halántékodhoz nyomja a stukkert, majd kéri a tárcád, meg a többi értéket, ami épp nálad van, majd azt mondja: „Most pedig szépen hazasétafikálsz, majd beírod az én számlaszámom, és ráklikkelsz a küldés gombra!”. Ha ez nem lenne elég, akkor amolyan jó kommunista szokás szerint, még a „padlássöprést” is megcsinálják, hiszen a Pénztárak Garancia Alapját is kiürítik. Az angol az ilyen helyzetekre használja a „money for nothing” kifejezést. A magánnyugdíjpénzeteket köszi, a kocsim ezért döfi.

  Persze minden ember más, és ezzel együtt mások az értékrendek is. Amit Orbánék művelnek, az már kóros elmeállapotra utal. Ezek után a sajtószabadság megszüntetése már csak hab a tortán. Viktor nagyon szeretne egy forradalmat, és ha csak rajtam múlna, meg is kapná, de ez most egy olyan ország, ahol a kisember bekaphatja, a nagyember meg mindent megkap. Legvégül egy orbáni gondolat: „Hajrá Magyarország, most már rabszolgák is vagytok!”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.