Szerintem nagyon sok ember számára ismerősen cseng a címben szereplő kifejezés. Fizetjük tolvaj bandáknak, és közben csak azt vesszük észre, hogy a pénz eltűnt, tartozásunk van, a lakásszövetkezetek alkalmazottai meg jobban élnek, mint négy éve. Tuti biznisz, mert nem egyértelmű a törvényi szabályozás.

  Ez az egész hókusz-pókusz arról szól, hogy a lakásszövetkezetek azt csinálhatnak amit csak akarnak, te meg győzd kifizetni. Igaz, hogy javarészt csak azokról az állapotokról tudok pontos képet adni, amelyekkel nap mint nap szembesülnöm kell, de ezen a környéken azért élnek pár ezren, és nem hinném, hogy máshol sokkal rózsásabb lenne a helyzet.

  A történet azzal kezdődik, hogy itt van ugyebár ez a lakásszövetkezet, akik előírják, mennyit kell befizetni minden hónapban az ő kis számlájukra. Ez amolyan „pénzrelaxációs tréning”, ahol a plusz befizetéseidből tartozás lesz. Tehát, amit te extra pénzt befizetsz az előírtakon felül, az volt-nincs, illetve negatív előjellel szerepel, mint tartozás. Kár, hogy a bankszámlánkon nem ezzel a módszerrel számolnak, mindenki milliomos lehetne ebben a kurva országban. Reklamálni meg se próbálj, mert az ott dolgozóknak mindig igaza van. Ez is egy olyan tipikus irodista felfogás: „Az ügyfél van értünk!”. Bár ha méltóztatnának beletekinteni a valóságba, akkor csakhamar rájöhetnének, hogy ez pont fordítva igaz, legalábbis elméletben. A gyakorlat, hát az egy tényleg más világ, bizonyítéknak meg ott vannak a fent említett dolgok. Mert teljesen mindegy, hogy milyen formában (telefonon, személyesen, levélben) keresed meg őket, a válasz mindig bunkó-tahó módon érkezik, hiába próbálsz kultúrált módon kontaktust felvenni velük. De talán ez még nem is lenne baj, ha fel lehetne őket jelenteni, ám a lopás ezen formája teljesen törvényes, hisz a jogalkotók idiotizmusának köszönhetően nem lehet mit kezdeni a fennálló helyzettel. Adós, fizess!

  Igazán persze csak akkor gurul el a gyógyszer, amikor végigtekintjük a számla tételeit, ahol igazgatási költségnek havi sok ezer lett elszámolva, egy olyan semmi munkáért, amit el sem végeznek a kedves felek. Hiszen az ügyfélfogadási idő minimális, és az is csak délelőtt van, hogy a rendes munkába járó embernek még véletlenül se legyen esélye oda bemenni, és valamiféle magyarázatot követelni. Azért, biztos ami ziher alapon felszámolnak egy kis karbantartást, felújítást, és közben látod ahogy mállik a vakolat, széthullik a panel, és érzed, ahogy a falakon átfúj a szél. Mondjuk, nálunk csak a fürdőszoba ázik be, de így legalább esős napokon spórolhatunk némi pénzt meg vizet. Természetes zuhany; ásványi anyagokban és azbesztben gazdag. Mert megérdemled, hogy tudd, mibe fogsz elpatkolni.

  Ez is egy nagyjából olyan helyzet, mint amikor kissrác koromban azt mondtam: „Az én apukám erős!”, most meg bő másfél évtized távlatából inkább azt mondanám, hogy esze, ereje, mint a marháknak. Nem árt azonban, ha az egyházak is összekapják magukat, mert a lakásszövetkezetek személyében komoly konkurenciára akadtak a mai Magyarországon!

„Ha Isten nem áld meg, hát fohászkodj újból
Határon innen és határon túlról
Csupa rozsda lett már a fejünk felett a glória
Csak te maradtál meg nekünk drága Pannónia
A hungarikum jövője a föld alá elásva
Tizenötmillió szempár néz bambán egymásra
Mindenki gyáva, ennek nincsen sehol párja
Ha egy jót akarsz röhögni, gyere Magyarországra!”

(Anonim MC: Hungarikum)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.