Gőzerővel építik körénk ezt a szép új világot, illetve felújítani azt a bizonyos agyonszidott régit. Szóval, épül a kommunizmus, akarom mondani: a munka alapú, keleties jellegű társadalom, némi nemzeti szocializmussal megfűszerezve. Nagy munka ám egy ilyet összehozni, vagyis ideje elkezdenünk értékelni jelenlegi kormányunk munkáját. Köszönjük Viktor, ez egy szép kerek egyes, leülhetsz!

  Szépemlékű ’89, ég veled! Igaz, akkor még csak két éves voltam, ennek ellenére még mindig élénken él bennem, milyen boldog volt a család, amikor a tv-ben bemondták: „A kommunizmusnak vége!”. Most 2011-et írunk, és egy ember mondott valamit Tusnádfürdőn, ami arra enged következtetni, hogy valaki elnyomna másokat. A régi kormányban legalább volt annyi bátorság, hogy idehaza mondta meg a tutit, vagyis, hogy fájni fog, nem kicsit, nagyon. Ezzel szemben, sokkal kíméletesebb, ha Romániából jön a hír, hogy mi magyarok, idehaza vért fogunk pisálni, míg politikusaink repkednek a nagyvilágban. A népességcsökkenést meg kell állítani valahogy, szóval tényleg kell valamilyen megoldást találni. Lássuk be, lényegesen egyszerűbb kész terméket venni, mint támogatni a hazai gyártókat. A gyerek meg amúgy is olyan, mint az instant kávé, vagyis könnyű megcsinálni, egész éjjel ébren tart, nagyon édes és baromi sokba kerül. Ezek azok a tulajdonságok, amiért idehaza ezt a projektet nem támogatják, sőt, lassan különadóval fogják sújtani. A fideszesek már úgyis a spájzban vannak! Bele írnak az életünkbe, beleírnak az étrendünkbe, leírnak a ranglétrán és alkalom adtán még a fizetésünkből is. Köszönjük szépen, nagyon kedvesek tetszenek lenni a jólöltözött urak. A stílusnak ára van, a bunkóság pedig már-már megfizethetetlennek látszik. Erős országnak nem kell ész.

  Az igazi őrület viszont külföldön van. Ezt hozza magával a jóléti társadalom. Amy Winehouse túladagolt, Norvégiában pedig egy mélyen vallásos csávó kicsit túl komolyan vette a bőrkötésű mesekönyvet. A keresztény vallás a nácizmus melegágya. Azt pedig már nem kell tovább részletezni, hogy a szélsőség még több szélsőséget szül. Az agresszió árad mindenhonnan. Ez az oka annak, hogy már nem nézek olyan filmeket, amiken ott virítanak a sárga meg a piros karikák. Igaz, ennek az egyik oka az lehet, hogy már régóta PC-n nézem a filmeket, eredeti nyelven. Természetesen mindkét eset tragikus. A drog, az mindenkinek a saját döntése. Ezzel ellentétben egy elmebeteg ámokfutása szinte teljesen kivédhetetlen. Sokféleképpen lehetne szűrni a flepniseket, csak az a baj, hogy az ilyen emberek gyakran vannak vezető pozícióban. Erre jó példa a „Lila Kravátlis Ember”. A lényeg, hogy a másságot el kell fogadni, de vannak azok az esetek, ahol már nem individualitásról van szó, hanem komoly elmebajról. Az elmekórtani eseteket gyógyszerekkel egész jól helyre lehet hozni, de ennek ellenére sem szabadna őket vezető beosztásokba helyezni, tehát ne lehessenek miniszterelnökök, de pártot se alapíthassanak…

  Valószínűleg a fent említett dolgok vezettek oda, hogy most túl sok szakmával rendelkező munkanélküli, és ezért van az is, hogy most ezeket az embereket ki kell rakni utcát seperni. Ez így mégis klasszisokkal olcsóbb, mint színvonalas munkahelyeket teremteni, ahol a sok tudást fel is használhatnánk. De hát, az ész, az nem erő, nekünk pedig csak ez utóbbira van szükségünk. Szóval, induljunk útnak a dunántúli gyapotöv felé. Azt viszont mégsem értem, hogy az embereket kirázza a hideg a kommunizmustól, de amikor valaki bejelenti, hogy megkapják ezt a rettenetet megint, akkor mégsem teszünk semmit. Valószínűleg azért, mert a jelenlegi kormány tagjai között még véletlenül sem találhatunk kommunistákat, csak olyan embereket, akiknek abban a korszakban helye volt az MSZMP-ben. Munkások! Fegyverbe, Fegyverbe! Vagyis, mindenki ragadjon seprűt, lapátot, motoros kaszát, és irány a rabszolgamunka. Nevetséges fizetés a drága munkaerőért cserébe. Szerintem ez jó üzlet, legalábbis egyeseknek.

  A félreértések elkerülése végett: Az R.T.’s World 3.0b elnevezésű blogon szereplő írások csupán fikciók, bármi nemű egyezés létező vagy kitalált személyekkel, megtörtént vagy a jövőben bekövetkező eseményekkel csak a képzelet műve. A szerkesztő nyíltan azt a matematika tézist vallja, mely szerint valójában semmi sem létezik – ez a blog sem – csupán nagyobb a valószínűsége annak, hogy van, mint annak, hogy nincs. Éppen ezért cáfolunk minden olyan állítást, mely szerint az itt leírtaknak bármi köze lenne bármihez is. Továbbá nem áll szándékunkban ítéletet mondani, hiszen az, az Isten dolga, csakis az Istené.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.