Az előzenekar már befejezte műsorát, vége az utolsó dalnak is. A szombathelyi OMK színpadán a felszerelést lassan elkezdik szétbontani a technikusok. Izgatottan keresem elő a telefonomat, hogy az este legnagyobb dobása előtt bebiztosítsam az időpontot a csapat menedzserével. Tárcsázok… Kicseng… Rövid egyeztetés és indulok is a backstage felé. Miközben sétálok, magamban újra átgondolom a kérdéseket. Bekopogok az öltöző ajtaján, majd benyitok.

A szobában felhőtlen jókedv fogad, Belga módra. Bauxit az ablaknál támaszkodik, Titusz és Tokyo pedig egymás mellett ülnek egy asztalnál, velük szemben Mégöt foglal helyet. Gyorsan túlesünk a bemutatkozáson. Ezután a srácok össze-vissza poénkodnak. Udvariasan megkérdezem, hogy kezdhetünk-e. Mégöt „rendet tesz” így már semmi sem akadályoz abban, hogy feltegyem a kérdéseimet (a turné utolsó állomásán).

 

 

R.T.Is.Rock: Miért pont egy ilyen „fekete stílust” választottatok? Főleg, hogy a műfaj hazai képviselői -véleményem szerint- nem sokat tettek le az asztalra? Gangxta csak káromkodik és játssza a macsó argentin drogbárót, Majkának „rap-elés” közben az arca külön életet él, na meg ott vannak még a zenei motívumokat és komplett számokat lopkodó, szánalmas Pityinger fivérek. Nálatok ez a szerepkiosztás kívülről nem nagyon látszik…

 

Bauxit: Figyelj, mi ezzel tisztában vagyunk, ez nem egy fehér műfaj, és úgy is kezeljük a dolgot. Tehát nem vesszük komolyan!

Mégöt: De van még azért nagyon sok fehér arc aki, mondjuk úgy rap-el. Sorolhatnám…

Tokyo: Eminem!

Bauxit: Mi hárman!

Mégöt:Te azt mondod, hogy mi egy ilyen „fekete műfajt” választottunk, de oké, hogy „fekete műfaj”, de rajtunk kívül is nagyon sokan csinálják még fehérek.

Titusz: Meg előttünk is csinálták fehérek.

Mégöt: Ráadásul mi nem is igazából, talán csak egy kicsit…

Tokyo: Nem hip-hop műfaj. Hát persze, hogy nem.

Titusz: Jó de amikor kezdtük, akkor még hip-hopnak lehetett mondani.

Mégöt: Mer’ csak dumáltunk, mert nem tudtunk énekelni!

Bauxit: Egyébként ez abszolút tisztességes őszinte válasz. A hip-hopot szerettük, mi ezen nőttünk fel.

Tokyo: Egy jazz zenekar lesz a Belgából három év múlva!

 

 

Mi a véleményetek a hazai konkurenciáról?

 

Belga (a négy fiú egyszerre harsogja a választ): Nincs!

Tokyo: Kire gondolsz, a Rolling Stones-ra?

Mégöt: Szerintem, monopolhelyzetben vagyunk.

Titusz: Voga-Turnovszky.

Tokyo: Nem konkurenciák, testvérek.

Mégöt: Egy színpadon lépünk fel velük, de igazából nem hiszem, hogy konkurencia lenne, mert nem nagyon vannak. Nem nagyon van olyan amit mi csinálunk. Lehetne egyébként, tehát sokan készíthetnének hasonlót!

Bauxit: Ez nem egy ilyen kérdés, hogy ellenség vagy sem. Van sok jó zenekar!

Titusz: Mi a saját utunkon járunk!

Tokyo: Nem foglalkozunk ezzel nagyon, hogy ki- kicsoda és hogy.

 

 

Rádiókban nem játsszák „halálra” a Belga számait. Mi a „baj” a Belgával?

 

Titusz: Pont az, hogy nincs baj vele. Tehát, nem is szeretnénk, ha túljátszanák, mert akkor olyanok lennénk, mint azok a zenekarok, akiket túljátszanak. Legalábbis összekevernének velük könnyen.

Megöt: Meg nem is csinálunk olyat, amit… (a többiek közbevágnak)

Titusz: Csúnyán beszélnek a fiúk!

Mégöt: Igen rengeteg a csúnya szó!

Bauxit: Nem beszélünk csúnyán!

Mégöt: Majdnem minden számban van egy csúnya szó, és azt ki kell sípolni.

Titusz: Bármennyire is próbáljuk, egy értelmes slágert nem tudunk csinálni, mondjad ki!

Tokyo: Ez egy ilyen nagyon sok-sok réteget egyesítő zene.

Bauxit: Nem is igazán szeretjük a számokat. Nincs az, hogy

Mégöt: Meg a zene sem egy remek.

Tokyo: A zene is szar! Meg olyan ritmustalan az egész!

Mégöt: Meg mi se vagyunk túl faszák, persze!

 

 

A külföldi előadókkal, hogy álltok? Kit hallgattok legszívesebben?

 

Titusz: Korki Buchek Ő a kedvenc!

Mégöt: Mit is hallgatok most?

Bauxit, Mégöt: Billy Radcar.

Tokyo: Bár ez már a herbál hatás.

 

 

Más téma… Mivel telnek a hétköznapjaitok? Hobbik, sport, környezetvédelem?

 

Titusz: Csak a hobbijainknak élünk!

Mégöt: Hát hétköznap dolgozunk, és este van időnk valami kis hobbira. Én például szoktam kosarazni!

Bauxit: És még mit csinálsz, mondd el!

Mégöt: Meg a Belgának a bulija!

Bauxit: Megyünk bulizni!

 

 

Hogyan készültök fel egy-egy koncertre?

 

Mégöt: Hát, előtte mindig szervezünk egy interjút! Hogy kellő hangulatba kerüljük! De nincs semmi ilyen extra dolog.

Tokyo: Meditáció!

Titusz: Igen, fellépés előtt van a közös meditáció.

 

 

 

 

Hogyan érzitek magatokat a fellépések alkalmával?

 

Mégöt: Amikor kimegyünk a színpadra? Mindig pozitív szokott lenni, ha normálisak a korülmények.

Titusz: A színpad az egy más világ, nem?

Mégöt: Mindent elfelejtünk egyébként a színpadon, - nagy szónak hangzik - de erre az a bizonyíték, ha megkérnek hogy „figyi mondjátok be, hogy a buli folytatódik az emeleten!” óké, hogy bemondjuk de innen passz, érted. Soha nem történt még olyan, hogy a koncert előtt szóltak, hogy mondjunk be valamit, és mi bemondtuk volna. Esetleg akkor, ha lent még mondták: „na bemondod?” Ja, igen tényleg.

Bauxit: Egy igazi katartikus érzés.

 

 

Volt-e olyan alkalom, amikor valami nagy bakit követtek el a közönség előtt? Érdekes, vicces sztorik vannak?

 

Bauxit: Amikor lecsúszott a gatyád! (Mutat Mégötre)

Mégöt: Amikor tegnap fejbe basztál! (mondja Tokyonak) Tegnap ököllel belebaszott a fejembe. Én abba is hagytam! Na jó, indítsuk elölről, mer ez így… Egyébként azt gondoltad, hogy egy centivel előtte megállítod a kezed?

Tokyo: Igen, mert régen ebből profi voltam! Csak egyszer ütöttem meg egy gyereket!

Titusz: Rég gyakoroltad!

Mégöt: Mondtam tegnap Nyíregyházán, és csak azt éreztem, hogy kapok az arcomba! Nézek, így, hogy mi a fasz van? Zene állj! Hát ilyenek…

 

 

Sokat kell improvizálnotok?

 

Mégöt: Nem kell. Nem kérik tőlünk, hogy improvizáljunk. Amikor eszünkbe jut, akkor improvizálunk.

Tokyo: Attól függ, mire gondolsz?

Mégöt: A mozgásunk az végig improvizáció!

Belga: A show!

Mégöt: Tehát, semmi begyakorolt abba nincsen, és néha szövegeket is másképp mondunk, vagy az egész strófát teljesen átköltjük, például.

Tokyo: Vagy kihagyjuk!

Mégöt: Vagy kihagyod például! Amikor nem mondod, ilyenek vannak.

Bauxit: Ő így improvizál!

 

 

Hogyan képzelitek el a zenekart 5-10 év múlva? Marad ez az irónia, vagy átmentek jazz zenekarba?

 

Mégöt: Szerintem egyre kevesebb irónia lesz benne, úgyhogy a legvégén már csak komoly dolgokról beszélünk! Csak őszintén fogunk beszélni!

Titusz: Szét fogják röhögni rajtunk magukat!

Mégöt: Majd vér komolyan mondunk mindent! Aztán röhögnek ugyanúgy, mert azt hiszik, vicc, de közbe komolyan! Tényleg meghalt a feleségem bakker! Beleírom majd egy számba például!

 

 

Gondoltatok már a külföldi zenepiac meghódítására?

 

Mégöt: A kínai piacot céloznánk meg, az a legnagyobb!

Titusz: Igen, nagyban gondolkodunk!

Tokyo: Az ír piacot már megtámadtuk.

Mégöt: Megtámadtuk, de visszapattantunk róla!

 

A dublini koncertnek nem volt sikere?

 

Belga: De, de volt!

Mégöt: Csak magyarok jöttek, akik kint dolgoznak!

Tokyo: Mindenhol magyarok vannak!

 

 

Szerintetek miben rejlik a Belga sikereinek a titka?

 

Bauxit: Hát a Titusz.

Tokyo: Igen, a Titusz.

Mégöt: Ahogy Ő ezt így kitalálta és csinálja végig, és mondja nekünk, hogy mit csináljunk…

Bauxit: Titusz mágiája!

Mégöt: Mindig el kell mondanunk, mert Ő meg ilyen csöndben van mindig. Tehát Ő nem beszél!

Titusz: Jaj, ne csináljátok már fiúk! Megint kezditek!

Bauxit: Buchek tanítványa!

 

 

Várható a Belga DVD formátumban való megjelenése?

 

Belga: Jó kérdés! Ez egy nagyon jó kérdés!

Mégöt: Mert igen!

Belga: Jövő összel!

Tokyo: Van egy szerződésunk, ha nem jön közbe semmi, akkor jövő ősszel megjelenhet!

 

 

Végül az utolsó kérdés. Csak poénból, visszautalva a Mit parodizálsz című számra: A következő album mikor lesz?

 

Mégöt: Hát akkor legyen ez a DVD! Jövő ősszel! Az a biztos!

Tokyo: Biztos lesz rajta új szám is! Ezt senkinek se mondtuk!

Mégöt: Lesz rajta egy új szám, meg egy, két klipp.

Titusz: Nekem már vannak ötleteim!

Bauxit: Nekem is!

 

Most már mindent tudok. Az idő lejárt, így egymásnak sok sikert kívánva válunk el. A csapatnak még át kell öltözni (előkerülnek narancssárga mellények) a fellépés előtt. Megyek vissza a nézőtérre, hogy részese legyek a további eseményeknek.

A színpadon kezdetét veszi a show. Titusz nyomja a zenét, Bauxit, Mégöt és Tokyo pedig a szöveget (Te mit nyomsz?). Az elmaradhatatlan Egy-két-há, Az a baj, vagy éppen a Szerelmes vagyok is felcsendül, de a srácok a Zigilemezről is előadják a legjavát úgymint a Kavboj, vagy a Melós és a Készülj fel a hangulatra (lásd korábbi írásomat lent).

Igazi jó buli volt, aki nem jött el az bizony bánhatja, mert a hangulatra és a jó zenére nem lehetett panasz. Szóval ez nem egy szokványos péntek este volt…

 

 

Külön köszönet Kathy Zsoltnak, aki lehetővé tette számomra az interjú elkészítését.

 

 

 

R.T.Is.Rock

 

 

 

(fotók: www.belga.hu)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.